Szerintetek van okunk aggodni?

Én azon vagyok elakadva, hogy vigyázol a férjed balkézről született gyerekére.....ŐŐŐ mi volt a kérdés?

Na mind1, nagyszerű ember lehetsz, hogy ezt így elfogadod. Tisztellek.

Szerintem az az első lépés, hogy apukával beszéld ezt meg. Egyetért ő veled? Látja ő is, hogy gond van? Ha igen, akkor anyukájával neki kellene szintén ugyanezt a kérdéskört körbejárni és ha az anyuka is együttműködik, akkor a védőnőt, háziorvost kell megkérdezni hogyan tovább. Valószínűleg nevelési tanácsadót javasolnak majd, ha van pénzetek rá, akkor én gyerekpszichológushoz mennék ezzel.

Ja és én is vigyáznék és törődnék a gyerekkel. Szörnyű, ha ilyet át kell élnie egy nőnek, remélem nekem nem lesz ilyen szituhoz szerencsém, de ami történt megtörtént, a gyerek meg semmiről sem tehet. Jól csinálod, ilyen egy belevaló erős nő! :)

Nehéz véleményt mondani, hiszen nem ismerjük részletesen a helyzetet. Szerintem nem kell vinni sehova, inkább azt javasolnám, hogy amikor ott van nálatok, a tévé legyen egész nap kikapcsolva (mondjátok, hogy elromlott, és senki se nézze, vagy mondjátok, hogy nincs mese a tévében, csak felnőtt műsorok). Folyamatosan legyen foglalkoztatva a neki megfelelő játékokkal, meséljetek neki mesekönyvből, minél többet beszéljetek hozzá.

Lenne pár kérdésem. Mióta jár hozzátok rendszeresen? Milyen a kapcsolata az édesapjával? Ha jó, ő foglalkozzon vele minél többet.

Vigyétek sokat a szabadba mozogni. Ha a kistestvérével játszanak, mindig figyeljétek és irányítsátok a játékot.

Mennyire érezheti saját otthonának az otthonotokat (vagy inkább csak olyan, mintha vendégségben lenne)? Arra gondolok, hogy van-e saját ágya, "kuckója", ahová elvonulhat, saját használati tárgyai, játékai, amik csak az övéi?

Szerintem egy ekkora kisgyereknek nehéz lehet alkalmazkodni a kéthetente történő átköltözéssel járó változásokhoz, más szabályok, más környezet, anyukájától távol... Ha már így alakult, próbáljatok minél több figyelmet, szeretet adni neki, és dicsérjétek meg mindenért, amiért csak lehet! Ne érezze azt, hogy a kistestvére különb nála, ne hasonlítsátok össze őket. Ha nem szeretik egymást, ne erőltessétek, hogy egymással játsszanak, ahogy nőnek, majd csak összeszoknak. Ha rosszalkodik a kisfiú, szerintem azért teszi, mert nem érzi jól magát, vagy kevés figyelmet kap.

Ha nem tud evőeszközökkel enni (vagy nem akar), adjatok neki kézzel is ehető ételeket, és biztassátok, hogy próbálja meg villával enni, ha nem megy, csináljatok úgy, mintha nem zavarna senkit. Ha mégis próbálkozik, nagyon meg kell dicsérni. Ha rosszalkodik, próbáljatok nem odafigyelni rá. És mindig beszéljétek meg előre, mit fogtok aznap csinálni, és mit vártok tőle. Tűzzetek ki jutalmat, ha együttműködik veletek (ne édesség legyen).

És ami nagyon fontos: ti szeretitek őt? Vagy már csak kötelességből vállaljátok, hogy ott legyen? A kisgyerekek megérzik, ha valaki nem szereti őket, ha mindig lerázzák, nem beszélgetnek vele. Tudom, nem egyszerű ez a helyzet, de próbáljátok kihozni belőle a legjobbat!

Előző válaszoló vagyok. Sokat gondolkodtam a kérdéseden, és felmerült bennem valami. A kisfiút megkérdezte valaha valaki, hogy akar-e hozzátok menni? Ki tudja, lehet, hogy otthon az anyukájának sír, hogy nem akar menni, de az anyja is lehet, hogy örül, ha egy kicsit lepasszolhatja. Ettől még lehet, hogy otthon tényleg semmi gond nincs vele.

Nézzük a dolgot a kissrác szemszögéből. Van egy anyukája, aki (szerinted) nem sokat foglalkozik vele, egy pótapukája, akit vagy szeret, vagy nem, egy féltestvére, akire talán féltékeny. Ezen túlmenően van egy igazi apukája, aki nem is akarta őt, de muszáj meglátogatnia, annak a felesége, és még egy féltestvére. Hát ez elég kusza családi helyzet egy négyévesnek, nem? Én nem csodálkozom, ha gondok vannak vele. És ha ti sem akarjátok, hogy ott legyen, miért kényszeríti ezt rátok a bíróság? Nekik a kisfiú érdekeit kellene szem előtt tartaniuk. Ha jól írtam le a helyzetet, még az is megoldás lehetne, ha kérnétek a bírósági ítélet felülvizsgálatát a gyermek érdekeire hivatkozva (tehát hogy ne kelljen akarata ellenére nálatok lennie, persze feltéve, ha igazam van és nem szívesen megy hozzátok). Éppen elég, hogy fizetitek a gyerektartást.

Ha viszont szeretitek őt, és szívesen áldoztok a nevelésére időt és energiát, és ő is szeret titeket és szeret nálatok lenni, akkor az előző válaszomban írtakat javaslom.