Rátok hogyan hatott ha anno anyukád elfenekelt?

Néha én is kaptam egy-egy fenékre csapást. Nem hiszem, hogy lelki problémát okozott volna. Az a kategória, amitől defektesek lesznek a gyerekek, nem ez.Az inkább nagyobb lelki törés lett volna, ha továbbra is bántom a kisöcsémet és ne adj Isten, kárt teszek benne. Ja és előtte soha nem kaptam, tehát nem volt minta, nem azért verekedtünk a tesómmal. Utána még előfordult, hogy kaptam. Lány létemre nem voltam túl jó gyerek. Egyszer apukám azt mondta, reméli 7 olyan rossz kislányom lesz mint amilyen én voltam... Két kis égedelem fiacskám van.

Úgy gondolom, az ember mindent átértékel, ha gyereke lesz. Akkor már nem csak a saját gyermeki szemszögéből nézi a világot. Nyilván nem értek egyet a veréssel, de nem a legyintésre gondolok. Azt vajon tudjuk, hogy a sok elkényeztetett, minősíthetetlen magatartást tanusító tinédzser akire soha még csak rá sem szóltak erélyesebben a szülei, milyen ember lenne, ha nem lennének vele annyira elnézőek? Hol vannak az erényes, becsületes tinik, fiatal felnőttek? Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára. Csak rengeteg olyan sztorim van amikor önérzetes középiskolások kilenc hónapos terhesen könyököltek le a busz ajtajában. Szóval úgy gondolom, nekem nem a megalázottság maradt, hanem hogy esetleg valamit nem jól csináltam. Ha valakinek nagyon fájóak a verések emlékei, lehet ott a szülőhöz való kötődés sem túl erős, ami lehet kölcsönös is.