Volt már olyan, hogy autisztikusnak diagnosztizáltak egy kisgyereket de később ez pozitív irányba változott?

Én mindig tudtam éreztem a kislányommal gond van, pedig látszólag idegeneknek teljesen olyannak tűnik, mint más gyerek! Sajnos ha már egy szülő érzi látja, hogy gyermekével sajnos nagy gond van, de mindenki más gyerekorvos védőnők nyugtatgatják, hogy semmi gond az ég világon, saját történetemet leírom az elejétől, férjemmel szerettünk volna babát régóta, nem adtak esélyt, hogy spontán terhesség összejöhetne. Még is sikerült. Nagyon rossz érzésem volt az elejétől fogva kétszer kértem időpontot abortuszra, de nem mentem el, minden papír készen állt a pénz is ki volt fizetve. Terhességem 12 heti ultrahangján tarkóredő eltérést találtak 3.5 mm volt, genetikát megjártam vérvételek, magzatvízvétel majd a sok várakozás maga volt a pokol. De az eredmények jók lettek, így azt hittem minden rendben lesz. Megszületett szép nagy súllyal időre kislány lett. Haza jöttünk a kórházból, és az én picim nagyon rossz alvó volt sokat sírt 15 perces alvásai voltak újszülött létére, ezt akkor nekem nem hitte el a gyerekorvos, majd időben kezdett el átfordulni, fel állíni, de később járt 15 hónapos korában, 10 hónaposan azt énekelte Hinta palinta, csicsija babája, 15 hónaposan az addig tanult szavakat mind el hagyta utána nem szólalt meg. Arra lettem figyelmes, hogy gyermekem nem fordul oda ha szólok neki, nem néz rám, többnyire kerülte a szemkontaktust, El volt úgy mond a saját kis világában, nem érdeklödőtt a külvilág felé, játszott magában, nem szerette ha átöleljük, ha megpusziljuk, ha játékot vettünk neki vagy ruhát, elősszőr jó alaposan megvizsgálta a rajta lévő címkét, mintha csak annak örült volna. 13 hónapos korától minden egyes alkalommal mondtam a gyerekorvosnak nincs rendben valami nagy a baj, ő mindig legyintett azt mondta sokat olvasok, ő még pici és teljesen rendben van könyörögtem küldjön el szakemberhez a picivel, ő meg teljesen felesleges meg 3 év alatt úgy sem fogadnak sehol!

Úgymond megnyugodtam, gondolván egy gyerekorvossal akivel ilyen jó a viszonyunk biztosan észre vette volna ha gond lenne, illetve a védőnő is. De a jelek csak jöttek, elkezdett csak úgy magában sikogatni, rengeteget sikogatott egy nap, furcsa viselkedése volt, ha bekakilt a pelusba felkente a falra és a játékaira 2-3 alkalommal,

Azt hittem a gyermek nem hall rendesen hiszen sosem fordult oda ha szólítottam, de igazán 15 hónapos korban tudatosult bennem egy felvetés amit ez idáig sem mondott ki szakértő de biztos vagyok benne. Kislányom tovább sikogatott kezét magasba emelte karizmait befeszítve repkedő kézmozgást végzett. 3 évesen az ovi beszoktatás alatt az első napon láttam, hogy nagy a baj sírva jöttem haza teljesen más volt mint a többi gyerek. Nagyon hamar beszokott az oviba ez is furcsa volt, idegenekkel nagyon kedves volt, Ő sokat mosolyog, és megért mindent. Kértem időpontot a szakértői bizottsághoz, ahol 21 hónapos szintre teték értelmileg 36 hónapos korában, és beleírták a papírra néhány sajátos viselkedés jegy figyelehtő meg, azonnal meg kell kezdeni a fejlesztést, ovi megkezdésénél megint 3 hét alatt 40 új szót tanult, de nem használja őket, néha mond egyet egyet, de viszont az énekeket elénekeli elejétől a végéig a dallam is meg van tisztán érthetően, ha rátör valahol! Még mindig nem szobatiszta egyszerűen lehetetlen leszoktatni, tudja, hogy mikor kell pisilnie szétteszi a lábát, és nagy örömmel oda pisil ahol éppen van. Egyébként nagyon önálló kiskorától fogva, egyedül evett, ivott öltözött vetkőzött! Busszal járunk az oviba tőlünk 6 km-re van tudja hol és mikor kell leszállni és hazafelé is!Az óvónők is mondják picit más, mint a többi de fejleszthető! Nem volt pontos diagnózis a kezembe hiába a sok éve tartó gyanú, tudom a kislányom Autista, és addig nem nyugszom míg egy szakértő ezt nem írja le, úgyhogy irány Budapest Vadaskert, ahol meg kaptuk a pontos a diagnózist!Az volt bennem nem szeretném ha az lenne, de ennek a bizonytalanságnak véget akarok már vetni, annyit sírtam, összetörtem lelkileg pedig van egy kétéves kislányom is aki értelmileg nagyon fejlett mondatokban beszél és ég és föld a két gyermek! Volt egy megérzésem annak idején talán ezért merült fel bennem az abortusz lehetősége, amit nem volt szívem megtenni! De most sem tenném meg ezek után sem ő az enyém ha így hoztam a világra vállalom és megteszek mindent, hogy képes legyen önálló életre. Okos értelmes, kedves, aranyos értelmes kislány imádja a gyerekeket is, de még is picit más.

Kedves Kérdező!

A 4/12-es vagyok. Én írtam a TSMT-ről-, hogy mind a két gyermekemet viszem erre a tornára. Olvastam, hogy nagyon magad alatt vagy, nem tudom, hogy, amit leírok segíteni fog-e egy kicsit. De remélem.

Ha kiderül, hogy a gyermeke más, -egy szülőnek,- akkor ennek a traumának a feldolgozása egyfajta gyász folyamat. S ennek a rettenetes fájdalomnak a feldolgozásának folyamata van. Egy másik kérdésnél már leírtam, de ide is bemásolom:

A ha a szülő megtudja, hogy gyermeke sérült, olyan lelki folyamatokon megy keresztül, mintha gyászolna. Ennek lépései vannak. Általában, ha ezeken a lépéseken kereszül megy elméletileg megbékél.

Ezek a következők:

Egyfajta gyászreakció.

1, Sokk – tagadás, hitetlenség, a gyermek elutasítása

2, Harag – a szülés ill. születés körülményeire, a szülész orvosra, a szülőnek önmagára nézve, az Istenre, stb. Ezek lehetnek racionális, irracionálisak is. „Miért pont velem történt meg?”- élménye.

3, Alkudozás vagy kiútkeresés – visszamenni időben oda, ahol még nem volt meg a terhesség. Ha meggyógyul a gyermekem, ezt és ezt fogom csinálni, erről és erről mondok le.

4, Depresszió, visszahúzódás

5, Fokozatos megbékélés

Kisfiam jelenleg 6 éves.

3 éves korában az óvodában figyeltek fel arra,hogy a viselkedése eltér az átlagostól,magában játszott,nem reagált a kérésekre ,illetve dacosan ellenállt ha valamire rá akarták venni.

Itthon órákig ordított,hogy nem akar felöltözni ,néhány ruhadarabtól egyenesen dührohamot kapott,voltak dolgok amik ha nem a megszokott módon zajlottak ugyancsak kiváltották a dührohamokat .

Fejlesztésre jártunk évekig ,TSMT-re és fejlesztő foglalkozásokra .

Mára együttműködő ,simulékony,figyelmét egyre jobban koncentrálni képes ,értelmes ,indulatait kordában tartja ,heves kitörései elvétve fordulnak elő .

Ami megmaradt az a túlmozgás .

Mint kiderült bár 3-4 évesen voltak bőven "autisztikus " tünetei,de esetünkben figyelemzavarról beszélhetünk .

szia

én azt gondolom, hogy attól, hogy autisztikus , nem autista de ha az, akkor sincs "semmi" - kiváló fejlesztések vannak és ezek hatására csodásan fog fejlődni majd meglátod, csak kitartóan kell csinálni mindent! ne keseredj el, neked egy csodás kis gyermeked van, ha megtalálod hozzá az utat és elfogadod olyannak amilyen - még jobb lesz. én ebben hiszek.

azt megkérdezhetem, hogy mit jelent pontosan, hogy ugrabugrál? páros lábbal vagy hogyan?

nem tudom, de sztem ez nem gond

vannak gyerekek akik ennél cifrább dolgokat csinálnak, mint az ugrálás, mégsem autik

Nekem 3 évesen autismus infantilis dg-je lett a fiamnak. Azóta eltelt 4 év, most visszük a bizottsághoz, mert felmerült hogy nem is autizmus, vagy ha igen akkor asperger vagy enyhébb autismus+hiperaktivitás.

Ő 3 évesen még nem beszélt, pelenkás volt, bekerült egy speciális helyre, ahol 1 év alatt beindult a beszéde, szobatiszta lett. Jelenleg iskola előtt álló nagyfiú, vannak autisztikus megnyilvánulásai, csinál fura dolgokat, de mivel nem sokáig lehet lekötni, merült fel hogy hiperaktív.

Én is láttam már olyat filmet, hogy az aspergeres tizenéves srác normál suliba járt, voltak barátai, hétköznapi életet élt.