Van erre megoldás? TV probléma, elvált szülők

9-es vagyok. De volt, amikor panaszkodott, és volt, amikor nem is jött. (Talán 1x vagy 2x, de ez is inkább az anya hibája volt, mert nem azt mondta, hogy de akkor is mész.. Ő a tipikusan semmiben sem partner anya.) Szerintem ne félj tőle, hogy esetleg nem akar menni, mert ha belemész egy csomó dologba megalkuvásként a saját életedet is megkeseríted hosszú távon. És itt nem a tv-re gondolok. Nem félj! Szépen le kell vele ülni és megbeszélni a dolgokat, elterelni a figyelmét a nem kívánt dolgokról, és utána minden megy normálisan tovább, és bele fog szokni. Csak legyél határozott.

(Azok aki lepontoznak, gondolom életben nem voltak ilyen helyzetben, tehát gőzük sincs mivel jár, ha elválnak a szülők, és a gyerekben mit okoz, ha anyuka így akar kompenzálni, hogy nincsenek szabályok, mindent megenged..stb.)

Szia! Én is az első hozzászóló véleményét osztom, és nagyon jónak tartom, hogy nem támogatod az esti tévézést.

Annyit fűznék még hozzá (bár nem látom, hány éves a gyerkőc), hogy olvass neki mesét alvás előtt! Csudajó mesekönyvek vannak, ha nagyobb, akkor már remek regények is, közben együtt is vagytok, vele foglalkozol, és nem hinném, hogy van gyerek, aki ezt ne értékelné.

Másrészt pedig te apaként ugyanolyan fontos példakép vagy a gyerkőc életében, mint az anyja, tarts ki a saját elképzeléseid mellett, szerintem szuper, ha látja a gyerek, hogy van más út is, mint a „berakom a tévé elé a gyereket, mert az könnyebb”. (Bocs, nem akarom leszólni az anyját ezzel!)

Szia!

Nálunk hasonló a helyzet. Az anyja "laza anyának" vallja magát, holott szó sincs lazaságról, ezt lustaságnak hívják.

A párom fiáról lenne szó, aki immáron 7 éves, és neki is meggyűltek a gondjai a mi "szabályainkkal" még pár évvel ezelőtt, és örülnék, ha azt mondhatnám, hogy már teljesen simulékony, de még mindig dacol velünk. Pl az anyjánál minden étkezés a nappaliban történik, és persze a TV muszáj evés közben! Ez csak egy példa volt. Van még sok, sajnos... Mi nálunk úgy jött ki a szitu, hogy nem én vagyok ugyebár a szülő, de én vagyok a szigorúbb, ami igazából következetességet jelenet. Próbálok neki egy igazi családi mintát felállítani (értem ezt normális étkezésen, házikoszton, kevés számítógépezésen stb), hogy érezze, milyen is az, hiszen szétzilálták teljesen, amiről ő tehet a legkevésbé. Nagyon nehéz megküzdeni vele, sokszor még a párommal is, mert ő is egy könnyen beadom a derekam típus... DE(!) mindenesetre a gyermek jönni akar ettől függetlenül hozzánk, aminek én nagyon-nagyon örülök! :)