Feladtam, nem bírom tovább. Már ott tartok, hogy megőrülök a kislányomtól, ha alvásra kerül a sor. Borzalmas anya vagyok?

Nem olvastam végig, de azt látom, hogy nagyon hasznos lenne számodra az alábbi két cikk, javaslom figyelmes átolvasásra.

:)

__Tömör, a picurok alvásigényéről:

[link]

__Részletes, a picurok alvásproblémáiról, okairól, módszerekről, stb:

[link]

_______________________________

---Szóba jöhető további problémák:

__A)

fogzás

__B)

valódi szeparációs szorongás (anyától való elszakítottság érzete) :

1-2 éves kor között jellemző először és utoljára. (kb. 6 hónaposan

azonban "ál-"szeparációs félelem jellemző)

__C)

_ÉJJELI FELRIADÁS=PAVOR NOCTURNUS:

[link]

__D)

_ALVAJÁRÁS:

[link]

Még vmi, pl. kommentedre:

A ringatás nem olyan neki, mintha menne! A ringatás hatása: nyugtatás. Minden esetben, minden kisgyermeknél, szorongónál, nyugodtnál, és különféle temperamentumúnál.

Hibát követtél el, hogy túlkomplikált szertartással fektetted ,de nincs nagy baj, szoktasd fokozatosan egyszerűbbhöz:

- ne legyen közvetlen altatás előtt cicizés, se ringatás, se semmi, csak ezek:

- valódi türelem (ezt érzed, mert ez kongruens; idegesen nem lehet gyerekkel bánni, még ha magadba fojtod, akkor se)

- gyengédség annyi ,hogy puszi, simi és kész! Javaslok halvány fénnyel egy kislámpa bekapcsolva hagyva (léteznek kis fogyasztásúak is), vagy egy gyertya (3 éves kortól altatás előtt mese is, esetleg dal is, mondom: 3 éves kortól, nem előtte!)

- aludhat veletek, sok gyerek még 4 évesen is igényli, ez viszont nem hibás hozzáállás! Bár ha megszokta egyedül az alvás egy picur akár éjjel, az is oké. De mindig legyen egy matrac mellettetek, hogy bármikor át tudjon menni hozzátok, ha felriadt és igényli testi közelségeteket.

A 4. életév, amikor fokozatosan saját ágy, lehetőleg saját szoba fontos éjjelre neki, ezt meg kell szoknia a gyermeknek ekkortól, legkésőbb 5 éves korára.

off elnézést de nem bírom ki

10-es: Milyen szöveg ez?

"elégedett van az egészből" - itt még azt hittem elütés

"neked pedig elégedett van belőle!"

fontold meg a sírni hagyást, hallgasd meg Őt:

http://www.youtube.com/watch?v=aAMis5NOdG4

én is sokáig küzdettem, nálunk nem kellett ugyan ringatni, de ő meg állandóan ki akart jönni a kiságyból, nem akartam magam mellé venni, leesik, stb, de a vége csak az lett, és azóta minden rendben, alszunk mint a bunda ő is meg én, teljesen megváltozott azóta

de nem kell hogy veletek aludjon, csak ott aludjon el melletted, aztán majd átviszed a helyére

a nagykislánynak próbáld meg elmagyarázni hogy mi a helyzet

nem tart ez a helyzet szerintem már sokáig, átmeneti időszak

24 és 25 vagyok.

Értsd meg végre, kedves kérdező, nem azon van a hangsúly, h egyedül alszik-e, hanem hogy építsd le az összetett szertartást, amihez hozzászoktattad. :) És igen, eleinte sírni fog, de te legyél a közleben, ahogyan alvásdiagon javasolták neked.

Azonban a szülő közelség majdnem ennyire fontos tényező, mint az, hogy leszoktasd az összetett szertartásról (a ringatás+cipelés+dalolás+ki tudja még mi mindenről)!

Mint jeleztem, fontos a gyengédség, de csak mértékkel, altatás előtt! Simi+puszi" jó éjt kívánsz és kész. 3 éves kortól a mese is nagyon fontos. De nem több!

Én is írtam erről neked, amit az alvásdiag-ról idézel, csak úgy látszik, egy nappal előbb kellett volna írnom, és akkor megspórolsz egy hivatalos utánajárást.

Egy óvodapedagógus.

Közben megnéztem a Ranschburg 3 percet, amit itt linkeltek.

Én elismeréssel vagyok R. úr iránt, sokat tanultam tőle, de tudni kell, h a szakemberek se értenek mindenben egyet, és ez így van rendjén. :)

Pontosan ez a lényeg felsőoktatásban is: minél többféle nézetet megmutatni a hallgatóknak, adott dologról. :) És ezáltal minden hallgató kialakítja a saját módszerét. Persze ezt főleg humán tudományokra értem, nem annyira az egzaktakra, mint a matek.

Na most, részben értek egyet Rans. úrral, ugyanis, az arany középút sztem az, ha nem szoktatjuk túl összetett szertartáshoz a gyermeket, amikor felébred, mivel MINDENIG ATTÓL VAN FÜGGÉSBEN a gyermek, amihez altatáskor hozzászoktatták! Tehát mint írtam itt korábban: kell gyengédség, kell reakció a szülő részéről, azonban kellően egyszerű, és persze egyben őszinte érzelmi hozzáállás, tehát a kongruencia is fontos.

Az, hogy a gyermeket a puszi+cirókán felül fel is vesszük, az már mindenki egyéni kockázata, hogy ezáltal már túl összetetté válik-e az altatási szertartás, avagy nem... a saját bőrödön tapasztaltad, kedves kérdező, hogy folyton a sok-sok együttes tényező az, amit MINDEN ÉBREDÉSKOR megkíván a gyerek, mert ahhoz szoktattad hozzá... és ha ez ráadásul hosszas procedúrát vesz igénybe, akkor vállald, h MINDIG evvel fog járni, éveken át... különben nem bír visszaaludni a gyerek... tehát nem jobb, ha kipróbálod, hogy EGYSZERŰBB szertartással fekteted ;) Illetve már csak átszoktatni lehet, és ez hetekbe telhet... de ha működni fog, és ne msír a gyerek, akkor nem következik be az a szomorú állapot, amire Rans. úr nagyon is jogosan figyelemztet minket:

a gyerek legyinteni fog később,hogy úgysem reagál rám a világ... Tehát amondó vagyok: attól még , hogy a gyermek visszaalvása, megnyugvása megtörtént ölbevétel NÉLKÜL, ettől még nem válik közönyössé a gyerek, AMENNYIBEN tényleg ölbevétel nélkül megszokja az altatást úgy, hogy édesen és nyugodtan elalszik, mint a tej . mert ez jele annak, hogy megkapta a szülő válaszreakcióját és hogy megnyugodott. :)