Feladtam, nem bírom tovább. Már ott tartok, hogy megőrülök a kislányomtól, ha alvásra kerül a sor. Borzalmas anya vagyok?

Úgy döntöttünk a férjemmel, hogy hagyjuk sírni a 10 hónapos lányunkat, mert egyszerűen csak ringatással alszik el, amihez járkálni kell vele, és emiatt éjszaka sem tudja magát visszaaltatni egyedül. Már mindent kipróbáltam, simogatás, ének, beszéd... Magunk közé nem vesszük az az egy amit nem szeretnénk, mert van másik lányunk is, és Ő így is féltékeny, ha megtudná az nem lenne neki sem jó. A kicsi 3 hónapos koráig állandóan sírt, mert fájt a hasa, ezért járkáltam fel alá vele, aztán elmúlt a hasfájás, 4 hétig semmi gond nem is vele, aztán kezdett jönni a foga és nem akarta már az ujját se cumizni, és nem volt mivel elaltassa magát, megint jött a ringatás, és ez megy már 6 hónapja újra. Hulla fáradtak vagyunk, mert éjjel is 3-4szer kel, legalább fél óra járkálás, ha magam mellé veszem, akkor is ordít, és sír, ha bemegyek és csak állok mellette akkor is. Semmi nem segít csak ha járkálunk fel alá. De már 9 kiló, és leszakad a karom. Nem bírom ezt tovább,hogy éjszaka vele járkáljak mellette napközben ott a nagy, nem egyszerre alszanak még annyi pihenésem sincs, hogy legalább amikor alszik délután a két gyerek. Férjem is már teljesen hulla, mert segít éjjel, de neki dolgozni is kell. Egyébként is hisztis a gyerek, de éjjel már nem bírom. Hagynám sírva elaludni, de sír akár fél órát is minden további gond nélkül, vagyis ordít. Gonosz vagyok, ha azt mondom, hogy nem bírom és hagyom?