A kisfiam autista és mostanában egyre sűrűbben ordít a buszon, és az utcán kiabál. Nem tudom mit tegyek. Bármit mondok olyan mintha a semmibe mondanám nem fogja fel ilyenkor. Kérlek mondjatok ötleteket, hogy ilyenkor mit csináljak, hogy reagáljak rá?

Az autistáknak van egy szövetsége és úgy tudom meg is jelent vagy meg fog jelenni egy könyv a viselkedési zavarokkal kapcsolatban.

Vadaskert Gyermekpszichiátria autizmus részleg - keresd az elérhetőséget a google-n

Gondolom valamilyen orvossal tartjátok a kapcsolatot. Ő mondott valamit, hogy célszerű kezelni? /esetleg ha ilyen spec. iskolába járatjátok ott érdemes lenne megkérdezni/

Nálunk volt a suliba egy srác. Ő is az volt. Velünk egészségesekkel járt. Az az igazszág, hogy így valamennyire mind megtapasztaltuk ezt a kérdést, hogy hogy kezeljük. Az őszíntét megvallva volt olyan, hogy megtámadott valakit /felpofozott/ a gyerek megnem birta megállni /mert többet adott neki/ és visszaütötte. Gondolhatod nálunk is a tanárok nem tudtak mit csinálni csak azt, hogy a beteg gyerek marad mert nem tudni, hogy hogy ezelné ha eltanácsolják a másik gyereket megbele kényszerítették az iskolaváltásba.

Így csak azt tudom mondani, hogy végtelen türelem kell a fiadhoz és még annál is több.

Neurológus megmondja! Ha nem használ a tanácsa keress másikat! Ezeket a gyerekeket nem lehet használati utasítás szerint kezelni, egyéni odafigyelést/nevelést igényelnek!

24/N

Én rengeteg mindennel próbálkoztam, ami végre bevált, az az MP3 hallgatás. A neki tetsző dalokat választhatja ki magának, a neki tetsző hangerőn. Másfél éve, 3 és fél éves korában kezdtem alkalmazni ezt a módszert, azóta sokkal könnyebbé vált a közlekedés, nem kiabál, legfeljebb néha dúdol.

Egy kísérletet talán Nektek is megér, de persze minden gyerek másként reagál. Sok sikert!

A nyolcas válaszoló vagyok. Én sem értem, miért pontoztak le, de egy autista kislány édesanyjaként megszoktam, hogy azok, akik nem érintettek a kérdésben, nagyon könnyen ítélkeznek, így különösebben nem is lepett meg.

Tavaly még gyengébb voltam, és a I. Gyermekklinika felvételi irodáján sírva fakadtam, mikor egy apuka rám üvöltött, hogy miért nem hallgattatom el a gyerekem, és csak annyit mondtam, hogy nem szórakozásból szeretném befektetni a pszichiátriára... Mostanra nagyon sokat fejlődött a kislányom, de több mint egy éven át naponta kaptam a megjegyzéseket, hogy mennyire rossz anya vagyok, mennyire hisztis a gyerekem, miért nem pofozom fel stb. olyanoktól, akiknek fogalma sem volt sem a gyerek állapotáról, sem arról, hogy mennyire nehéz.

Kívánom a lepontozóknak, hogy sose kelljen megtapasztalniuk ezt a számkivetettséget, és főként ezt a tehetetlenséget, ezt a kísérletezést, hogy hogyan tehetnének a legtöbbet a gyermekükért.

Az eredeti kérdezőnek pedig ajánlom, hogy próbálja ki a zenehallgatást a kisfiával, ha pedig a kisfiú nem szereti a zenét, Angliából lehet rendelni zajszűrő fülvédőt, amelyet direkt autista gyerekeknek fejlesztettek ki, az is megérhet egy kísérletet.