A kisfiam autista és mostanában egyre sűrűbben ordít a buszon, és az utcán kiabál. Nem tudom mit tegyek. Bármit mondok olyan mintha a semmibe mondanám nem fogja fel ilyenkor. Kérlek mondjatok ötleteket, hogy ilyenkor mit csináljak, hogy reagáljak rá?

Én is azt mondom, hogy aki nem tájékozott auti-ügyben, az inkább ne adjon tanácsot, meg lehetőleg ne is pontozgasson...

A bábos-hangelváltoztatós dolog pl. pont az, amivel egy autit NAGYON meg lehet ijeszteni!

Az első és legfontosabb, hogy be kell venni a "lesz*rom tablettát", egyszerűen nem érdekel a kívülállók véleménye. Ha valaki "jószándékkal" közbe akar avatkozni, leállítom - volt olyan, hogy a bolt közepén üvöltő gyerekemet simogatással akarták megnyugtatni, mire közöltem, hogy EZT NAGYON NEM KÉNE! Elmagyaráztam, hogy autista, lehet, hogy az érintés olaj lesz a tűzre...

Nem tudom, hogy a kisfiad mennyire kommunikál. Ha beszél, akkor valahogy ki kellene deríteni, hogy milyen érzékszerve irritált (mivelhogy érzékszervileg ugye túlérzékenyek). Azt az érzékszervet a lehető legjobban ki kellene zárni.

Az én lányom mondjuk jól kommunikáló auti, de ilyen ordítós rohamok esetén mindig leguggolok hozzá, ráveszem, hogy rám figyeljen (nem kell, hogy a szemembe nézzen, csak meg kell róla bizonyosodnom, hogy kizökkent abból, ami zavarja, és tényleg rám figyel), és nyugtatólag beszélek hozzá. Igyekszem kideríteni, hogy mi a problémája és azt orvosolni valahogy. (Ha kell, akkor elviszem attól a zavaró forrástól, ami lehet zaj, szag, stb.)

Egyébként használtok autizmus-specifikus eszközöket? Vizuális napirendeztek? TUDJA a gyerek, hogy mi fog következni? Mert sokszor az pont elég, ha PONTOSAN tudja, hogy mire számíthat. Tehát ha pl. tudja, hogy hazamenetel jön, akkor azt is tudnia kell, hogy előtte busszal is fogtok utazni meg utcán fogtok közlekedni!

Persze nagyon sok múlik azon, hogy hol van a spektrumon, de az állapotának megfelelő részletességű vizuális támogatás csodákra képes!

# 14: Azért ez nem mindig egyszerű dolog. Ismerek olyan anyukát, akinek két súlyos hiperaktív kisfia van (pont olyan viselkedéssel, amit te írsz), speciális iskolába kell hordania őket, autójuk nincs. Az iskolába napi 1-2 órát utaznak, tömegközlekedéssel: kikerülhetetlen!

Mi szerencsések vagyunk, mert autóval járunk mindenhova, de azért néha előfordul, hogy nyilvános helyen kell megfordulnunk (pl. orvosi rendelő), és olyankor az én kislányom is elkezd idegeneket "tapizni". Ez is egy tünet sajnos... Kerüljük, amennyire lehet, de nem mindig lehet...

3-mas válaszoló vagyok és nem értem miért lettem lepontozva! Nagyon sok autistával volt dolgom attól függetlenül, h hány éves vagyok! És tisztában vagyok avval, h egy autista milyen! Azt nem tudom mi játszódik le benne, ha valami megzavarja, de amúgy nagyok okos és intelligens embereket lehet belőlük faragni és lehet nekik segíteni az önkontrollban is stb!

24/N

8-as válaszoló! Szerintem azért pontoztak le sokan, mert azt hitték, hogy a kérdezőnek intézted a szavaid (szégyelld magad, stb...)! Számomra sem volt egyértelmű! Az utána írt válaszodból jöttem rá, hogy másnak szántad!

Az én fiam is autista (valószínűleg)most megyünk diagnosztizálásra a Vadaskertbe! Ugyanez a bajom, ő is sokszor üvölt, ordít, kiabál, egyik pillanatról a másikra átvált a hangulata. Az óvódában pl. nagyon nehezen tolerálják az ordítozást... Nagyon nehéz ilyenkor elterelni a figyelmét, úgyhogy nekem is hasznosak voltak a válaszok, köszönöm!