Miért nem hiszik el sokan, hogy hiperaktív, dysgraphiás (írászavar), dyslexyás (olvasászavar), dyscalculiás (számolászavar) gyerekek tényleg léteznek?
válasza:20,33 vagyok
Sok sikert az emberek megváltoztatásához. Nem könnyü, én spec elmondtam a gyerek "betegségét" mindenkinek. A lehető leg természetesebb módon. Titkolni kb. negyedikik nem is lehetet mert betü keverése volt beszédben is. Az a baj ha a felnöttek nem értik a problémát akkor a gyerekeik ellenségesek. Nálunk az osztályfönök alsoban elmagyarázata az osztálynak, hogy senki nem tökéletes. Valaki ügyetlen a tornán, valaki cukorbeteg van aki nem tud énekelni és van aki betüt kever DE MINDENKI ÉRTÉKES VALAMIBEN
válasza:Szia!
Én saját tapasztalatból írom le ezeket amin én mentem át az általános iskolában. Írás és számolás zavarom volt van.
Írásban a betűk cseréje rossz helyes írás stb.
Számolásnál a mai napig gondot jelent a táblázatok átlátása és nem voltam sosem matek zseni.
Én most 25 éves vagyok. akkoriban nem nagyon tulajdonítottak neki jelentőséget.
A közép iskolás angol tanárom figyelt fel a problémámra és egy tesztet is csinált aminek az lett az eredménye hogy dysgraphiás és dyscalculiás vagyok részben a kettő keveredett. Az érettségi előtt derült ki.
Nem akartam dupla tételeket húzni így vállaltam azt hogy helyesírásból meghúznak. Így is történt. De mivel tisztában vagyok a problémámmal írás közben oda figyelek és gondolkodom hogy milyen betűvel kell írni. Ha van idő végig gondolni amit szeretnék írni nincsen baj de ha nincs akkor sajnos most is cserélem a betűket.
Még jó hogy van helyesírás ellenőrző program a munkahelyemen...
Etti
Szia Etti!
Ezért is gondolom, hogy ezekről a dolgokról beszélni kell, hogy a ma felnövő gyerekek ne hülyék, ne megbélyegzettek legyenek, Hanem fogadja el a társadalom, hogy léteziknek ezek a problémák és tehetünk azért, hogy ezek a gyerekek ne vesszenek el. Ne csak akkor derüljön ki amikor már késő, hanem korán, hogy minden segítséget megkapjanak ezek a gyerekek afejlődéshez..
( A tanítónéninknek elmondatm gyermekem problémáját és nagyon örült, hogy megosztottam vele ezt az információt. Nyitott volt és biztos vagyok benn, hogy nem lesz a gyermeknek hátrány abból, hogy elmondtam. A héten még semmit nem vettek észre rajta. Igaz még csak két napja van suli Nagyon ügyes és nagyon igyekszik a lelkem .)
válasza:Kedves Kérdező,
sajnos itt is olvasom, hogy mennyire sokan nem ismerik és így utasítják el ezeket a problémákat. Ezek létező problémák voltak mindig is, noha szerencsére nem gyakoriak. Valódi hiperaktív gyermeket keveset látunk, de ők összetéveszthetetlenek. Sajnos még a mai napig rengeteg pedagógus is elutasító velük és beülteti őket a hátsó padba, pedig ugyanolyan értékes és okos gyerekek tudnak ők lenni, mint a többiek. Egyszerűen más az idegrendszeri aktivitásuk és ezért nem lehet a szokványos korlátok és keretek közé szorítani őket, mert megsínylik és felnőtt korukra ezért gyakori a depresszió náluk, hiszen az önértékelésüket folyamatosan aláásták. Főként azok, akik nem értették meg, hogy ők igenis mások.
Én is szakember lennék, úgyhogy kijavítanám azt a válaszolót, aki azt írta, hogy felnőttkorban lehet biztosan diagnosztizálni. Ezt nem. A hiperaktivitás tünetei szerencsére az évek múlásával csökkennek, szelídülnek, felnőttkorra egész konszolidálttá válhatnak.
sok-sok türelem és szakértő gondoskodás kell. Sokszor a szülőnek is ugyanolyan támogatás kell, hiszen sok vád éri őket.
Szóval kedves kérdező én azt mondom ne pszichiáterhez menjen, hanem egy nevelési tanácsadó pszichológusát keresse fel. Nem biztos, hogy gyermeke hiperaktív a leírtak alapján. A szorongás pedig nem genetikailag öröklődhet, itt tanult és tudatalatti folyamatok játszhatnak, amiket bizony korrigálni kell és lehet is.
A legjobbakat kívánom!
válasza: válasza:Na mégegyszer én. Nagyon helyes ez a hozzáállás szerintem, biztosan jó kezekben van a gyerek.
Az utánam szólónak igaza van abban, hogy a gyógypedagógus sokat tud segíteni a fejlesztésben. Viszont ez egy team munka feladata, a pszichológusnak fontos szerepe lehet a diagnózisfelállításnál is, valamint a szorongás terápiájában, mivel ez pszichológusi kompetencia főként. részt kell vállalni a pedagógusnak is. Én anno mindig elmentem az iskolákba és leültem a tanárokkal beszélni. Voltak elutasítóak, de többnyire pozitív irányban változott a gyermek sorsa.
A nevelési tanácsadók sajnos dugig vannak valóban, pedig jó szakemberek dolgoznak többnyire ezekben. Érdemes lenne egy várólistára feliratkozni vagy ismerőst keresni, aki segíthet.
válasza: válasza:Abszurdum lenne, hogy 500 gyerek járjon egy gyógypedagógushoz vagy pszichológushoz egyszerre. Aki bejut, azt akár egy egész tanévre felveszik és heti egy -két órában foglalkoznak vele. Olyan nem fordulhat elő egy nevtanban amit írtál, különben semmit sem érne az egész. Nagyon is benne vannak hidd el ezek a szakemberek és nagyon is együtt vannak a gyermekkel és a problémájukkal. Ez azt jelenti, hogy nemcsak akkor, amikor vele vannak heti 50 percet vagy 45-öt, hanem utána értékelik a munkát, készülnek a következő terápiára, sőt esetmegbeszélésekre mennek, ahol más szakemberekkel együtt vitatják meg az esetet, a terápiát ezzel segítve és mintegy felügyelve a terapeutát.
A leírt probléma inkább egy ambulancián valószínű, ahol mindig (rosszabb esetben) máshova kerül az ember és kb. 10 percet foglalkoznak vele, gyógyszert írnak, majd félév múlva visszahívja az orvos.
Én továbbra is a fent leírtakat ajánlanám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!