Honnan merítetek türelmet hiperaktív gyereketek örökös ugrálásához?

Diagnosztizált hiperaktív a gyermeked?

Ott kéne segítséget kérned, ahol a diagnózist kaptátok. Léteznek szülőcsoportok, szakkönyvek a mindennapok megszervezéséhez. Már az is sokat jelent, ha sorstárs szülőkkel megoszthatod a gondjaidat.

Feltétlen kérj segítséget, nagyon nehéz a feladatotok. Nem szabad, hogy szétessen miatta a család, bármelyik szülő az ideg összeroppanás közelébe jusson vagy valami hasonló. Nyilván tudod, hogy a gyereked nem azzal kel föl reggel, hogy "na, ma is jól kiborítom anyát, nem nyugszom, míg a plafonon nem lesz" ő is jó akar lenni, örömet szeretne szerezni nektek, mert képtelen létezni, ha nem érezheti, hogy szeretitek. Pedig az sokszor elég nehéz. Ne vádold magad, de feltétlen kérj segítséget!

[link]

Ezt olvasd el, különösen azt a részt, hogy hogyan érzi magát a hiperaktív kisgyerek. Nem jó megszidni, amiről ő nem tehet. Az én fiam már 12 éves, állítólag ilyenkor már csökkennek a tünetek, de rossz látni egy esetlen kamaszt, aki fel-alá rohangál a lakásban, a hűtőt ötvenszer kinyitja, és nem tudja, mit akart kivenni stb. Az iskolában hamar rájöttek a tanárok, hogy őt folyamatosan le kell kötni feladatokkal, különben jár a keze-lába. Elsős volt, amikor véletlenül odakötözte magát a padhoz a tornazsák zsinórjával óra közben!

Amit én tudok tanácsolni: a sport nagyon jót tesz, fontos, és iskolában mi beírattuk kézműves szakkörre(pedig nem túl jó a kézügyessége),legjobban a gyöngyfűzést imádta! Itthon lego, szerelőelemek, mert mindig kell, hogy manipuláljon valamit a kezével. Otthon is le kell kötni feladatokkal. Ja és ne engedd, hogy sokat nézze a tévét. Az enyém képes lenne órákig bámulni tátott szájjal, de nem tesz jót nekik.

És hogy türelmet honnan merítsen az ember, hát igen nehéz. Erre nincs praktika. Én türelmes embernek tartom magam, de időnként én is kibukok, és azt mondom neki: kisfiam visszafele fejlődsz, úgy viselkedsz, mint egy 4 éves! Ő meg azt mondja: egy 4 éves is megérdemli a figyelmet!(mint a reklámban)

Szóval próbáld meg a napirendjét úgy kialakítani, hogy szoros beosztással, irányítottan, tele apró feladatokkal, tevékenységekkel, mozgással. Ez segíthet. És szakemberhez is fordulhatsz, a nevelési tanácsadóban biztos segítenek.

Remélem, tudtam segíteni, nem vagytok egyedül, elég sok ilyen gyerek van!

2-es vagyok megint, hát biztos, hogy nagyon jó anyuka vagy, mert sokan el sem jutnak addig, hogy vizsgálatra vigyék gyermeküket, vagy foglalkozzanak a problémával.

Biztos,hogy nehéz, főleg, ha nincs segítséged. Biztos, hogy jót tenne neked egy kis külön program a gyerekek nélkül, ami kikapcsol, segít ellazulni, feltölt. Ha ezt nem tudod megoldani, azt javaslom, szervezz egy olyan közös programot, amiben te is ki tudsz kapcsolódni. Én például nagyon szeretek velük kimenni a szabadba, a természetbe. Nem tudom, milyen helyen laktok, ne egy forgalmas kirándulóhelyre gondolj, hanem egy csendes erdős, hegyes, akármilyen de biztonságos helyre megyünk el, ahol aztán szabadjára lehet őket engedni. Nyugodtan szaladgálhatnak, ugrálhatnak, levelet dobálhatnak, kavicsot gyűjthetnek, nem kell rájuk szólni, azt csinálhatnak, amit akarnak. Én ilyenkor teljesen kikapcsolódom, csak nézem őket, és azt élvezem, hogy nem kell csinálnom semmit. Ők meg nem unatkoznak, valahogy a természetben minden érdekes, mindent felszednek, megvizsgálnak stb. Vidéken lakunk, és van olyan, hogy kisétálunk a határba, van olyan, hogy elmegyünk kocsival a közeli nagyváros melletti hegyekbe.

Szóval mindenképp érdemes valami olyat találni, ami kizökkent egy kicsit a hétköznapokból, és egy kicsit kikapcsol, nyugodtabb leszel te is.Még akinek nem problémás a gyereke, az is besokall néha, hát magunkat is kell egy kicsit kényeztetni...(én pl. csokival is szoktam,ha fáradt vagyok, megeszek egy táblával, és még a kedvem is jobb lesz). Úgyhogy minden jót nektek!

El ne hidd, hogy az összes többi szülő és gyerek tökéletes!!! Csak nem jutnak el addig, hogy felismerjék a problémát. hibáztatnak mindenkit, de magukba nem néznek.

Teljesen érthető, ha elfáradtál. Napi 24 órás szolgálat éveken át, kit nem borítana ez ki? És hozzá még a megjegyzések a hozzá nem értőktől, akik csak a felszínt látják, de nem a rengeteg küzdelmet, amibe az adott szint elérése került.

Muszáj legalább heti pár órára segítséget szerezned, hogy fenn tudd tartani a lelki egyensúlyod.

Az alapján, ahogy írsz magatokról, biztos hogy alapvetően jól állsz a gyerekekhez. Ha néha mégis kiborulsz, és olyasmi is kicsúszik a szádon, amit később megbánsz, mondd el ezt is a kisfiadnak. Hogy sajnálod, nem úgy gondoltad, de már nagyon elfáradtál, feldühített hogy...

ezzel ráadásul arra is mintát adsz neki, mit kell csinálnia, ha ő bánt meg hirtelen haragjában másokat. Vele is elő fog ez fordulni, mint mindannyiunkkal.