Mit tennétek, ha 4 éves gyereketek dühében rendszerint azt mondaná nektek: "utállak", meg hogy: "hülye?

Honnan tanulhatta? Hallotta töletek valaha is?

Mond neki valaki olyat ha így csinálsz akkor nem szeretlek..`?

Vagy hogy buta vagy ha ilyet teszel?

mert ezeket hallva neki természetes ez a kifejezés.

düh levezetésére adj neki másik lehetöséget, pl mondja azt hogy irgum burgum vagy krucific vagy ilyesmit.

minél jobban tiltod neki annál jobban fogja mondani. adjál neki más lehetöséget hogy mondhasson valamit.

megszoktad kérdezni hogy miért mondja?

Haragszik, és a pillanatnyi dühét, érzéseit így tudja kifejezni, nincs tisztában vele, hogy ez felnőtt nyelven mit jelent. Én azt mondanám neki, hogy "nagyon szomorú vagyok, amiért ezt mondtad. Én nagyon szeretlek, akkor is, amikor haragszom rád valamiért. Mondd inkább azt, hogy mérges vagy, haragszol, irgum-burgum, aztán ha már nem vagy mérges, béküljünk ki." Vagy: "Látom, most mérges/dühös vagy, mert nem az történt/történik, amit szeretnél. Azért kell ezt csinálni, mert... Ha nem ezt csinálnánk, akkor..." Szóval magyarázd el neki, mit miért kell úgy csinálni, ahogy te mondod, de nem kell bő lére ereszteni, és ne tűnjön magyarázkodásnak, győzködésnek.

Ha éppen nem tudod, miért mondja, kérdezd meg tőle, miért mondta ezt, haragszik rád valamiért? És miért haragszik?

Részben ezt akartam én is írni, mint a második.

"Szomorú vagyok, hogy te nem szeretsz, én attól még szeretlek. Miért nem szeretsz?" És beszéljétek meg, hogy éppen mi váltotta a nem-szeretlek-et ki.

Nem kell olyan halálos komolyan venni. Nem a férjed mondja, hanem egy négyéves, és pontosan tudod, hogy nem is igaz, amit mond.

Én azt szoktam válaszolni, hogy kár, látom hogy nagyon haragszol, amiért...

Kifejezni valószínűleg olyasmit akar vele, hogy dühös rád, amiért korlátozod, bár igazad lehet (ezt a részt azért valószínűleg nem gondolja bele), és borzasztó, hogy ennyi szabálynak kell megfelelni, ebből elege van, stb.

Az aktuális helyzettől függően ilyesmit kéne segíteni megfogalmazni neki, tapintatosan, mert ráadásul abban a korban van, mikor a kisfiúk megtanulják, hogy érzésekről nem szabad beszélni. Durvaságokat mondani, az fiús, de ilyeneket, hogy csalódtam, meg rosszul esett, na az nem.

a párral ezelőtti válaszát osztom én is... Nem kell ebből akkora ügyet csinálni. Ha azt mondja dühében h utállak mi annyit szoktunk mosolyogva mondani, hogy "Tényleg, pedig mi szeretünk!" mindig csak a megerősítést kapja, hogy akármilyen dühös is mi szeretjük. "Elhiszem, hogy dühös vagy. V. megértelek, hogy dühös vagy , de ez és ez akkor is így lesz / akkor is ez a szabály"

Megértem őt, de a szabályokat betartatom. Az meg hogy kifakad, h nem szeret, ezt egyetlen épeszű, okos anyuka sem veheti zokon. Ők még nem úgy kezelik az érzelmeket mint mi.

Mondjuk ha anyázná apát, v. anyát, na azt viszont sosem hagynám. Ha ilyenmit hallanék akkor leguggolok hozzá, mélyen a szemébe nézek, és "Ilyet soha többet nem hallok, tőled értve??!?!!?" nálunk ez hat!