Mit tennétek ha agresszív lenne a gyereketek?
válasza:Valahogy megpróbálnám kinevelni belőle. Elfogadhatatlan lenne számomra, nagyon nem szeretem az agresszív viselkedést.
Ha a párom határozott lenne, természetesen az ő dolga lenne, mint kemény férfinak rendreutasítani a legénykét. (gondolom fiú) Ha a férjem személyisége nem lenne megfelelő ehhez, akkor én venném kezelésbe az ügyet. Nem tudom hogy, de megpróbálnék bekeményíteni.
Illetve szeretetmegvonással büntetném. Ha rosszul viselkedik, nem vennék róla tudomást, persze adnék neki enni, de nem lenne semmi ölelés, puszi, kedves szó.
Akkor persze igen, ha jól viselkedik, akkor elhalmoznám az anyai szeretettel. A napjainkat is így indítanám. De ha valami erőszakos dolgot csinálna napközben jól lehordanám, és semmi törődést nem kapna tőlem.
válasza:sdztem csodaszer nicns. csak nevelés és türelem. amivel finomítani lehet a dolgokat, de aki agresszíva alapból, az sose lesz kisbárány. arra kell törekedni, hogy egyrészt valahogy az energiáit le tudja vezetni, másrészt hogy a negatív viselkedésmintákat a minimumra kell szorítani a köv. módszerekkel: figyelmen kívül hagyás, ha nem közveszélyes, kirekesztés ha közveszélyes. vagyis ha más gyerekeket bánt, akkor elvinni onnan, és nem jtszhat velük, ha dobálózik vmivel, akkor azt elvenni tőle. ha önmaga ellen fordul az agresszió, akkor ha nem súlyos, figyelmen kívül hagyni (ppl. fej földbe csapkodása), ha félő hogy komolyabban megsérül, akkor megakadályozni benne stb. ezekkel el lehet érni, hogy a saját jól felfogott érdekében előbb-utóbb mederben marad az agresszió. persze hogy mikor, azt nem lehet elsőre megmondani, ez az alapkaraktertől is függ, meg a családi környezettől. és itt szeintem az első nem jót ír, hogy meg kell vonni a szeretetet. Nem azt kell megovnni, hanem a figyelmet. az nem ugyanaz .a gyereknek minden körülmény között éreznie kell, hogy őt magát szeretik, azt nem szeretik, ahogy viselkedik. és ez nagyon nem ugyanaz. ezt ki kell hangsúlyozni. PL: nem azt kell mondani, hogy rossz gyerek vagy, hanem hogy most nagyon csúnyán viselkedsz. ez teljesen más üzenetet közvetít. az első esetben a gyerekre rásütjük a bélyeget, hogy ő ilyen rossz gyerek, előbb utóbb elhiszi maga is, a másodikban csak a viselkedését minősítjük, amint ugye van képessége változtatni.
nekem ugyan nem agresszív a gyerekem, de tesóméknál voltak iylen gondok, és a fentiekkel sikerült elég jól szocializálni a gyereket, persze ez nem egyik napról a másikra történik, és nagyon sok energia, türelem...
az én gyerekem pont az ellenkezője, és én erről ugyanúgy nem tehetek, pedig sokszor zavaró, mennyire "nyámnyila", mint az, akinek agresszív a gyereke. én bátorítom, ennyit tehetek.
válasza: válasza:elöször is nagyon köszönöm hogy vettétek a fáradtságot a válasz írásához!
másodszor viszont nagyon szomorú vagyok, amiatt amiket írtatok, egyrészt azért mert amiket írtatok mind próbáltuk, ill. alkalmazzuk, másrészt mert a válaszaitokból kítűnik, hogy milyen előítéletek vannak az agresszív gyerekekkel és szüleikkel kapcsolatban.
Kisfiam 2 éves, alapjában véve nem agresszív gyerek, csak egy gyerekkel az, de nagyon nagyon bánt és hiába próbálok tenni bármit is nem tudom megoldani a problémát.
A büntetést, figyelem megvonást stb. próbáltuk, de látszik hogy fogalma sincs hogy miért bűntetjük, nem érti még. Nem érti miért nem játszhatnak együtt, miért húzzuk el onnan. Hiába beszélgetünk a dologról vagy nem érti vagy nem érdekli sajnos.
Elhihetitek hogy nem élünk ősemberek modjára, különben nem keresném itt is a megoldást.
Rendezett a családi életünk, nem veszekszünk a férjemmel, verést, ütést nálunk sose látott, nem káromkodunk, sokat foglalkozunk vele, talán túl sokat is, mert úgy érzem eléggé elkényesztettük őt. Filmeket nem nézhet, szóval ott sem láthatta. Egyszerűen nem értem, talán féltékeny vagy mi, de még most sem tudom hogy mi lenne a megoldás, ha az említettek eddig nem használtak. Nagyon bánt, hogy ilyen a kisfiam, már aludni sem tudok miatta, mert félek, hogy megbélyegzik, úgy ahogy minket a szüleit is, pedig elhihetitek nem avgyunk egy nemtörődöm szülők, de akkor mit tehetnénk?
válasza:Ez különös, hogy csak egy gyereket bánt.
Nem tudjátok esetleg elkerülni őt?
válasza:Amúgy csak azért mer ilyen bátor lenni, mert te ott vagy mellette.
Szerintem kérd meg a másik kisgyerek anyukáját, hogy hadd töltsön el egy délutánt náluk úgy, hogy te ne legyél ott.
Csak mint amikor egy jóbarát, babysitter vigyáz a gyerekre, akit már valamennyire ismer a pici.
Őket is ismeri már látásból. Rögtön megszeppenne, hogy most mi van. Eszébe nem jutna idegen környezetben anya nélkül erőszakoskodni a másik kisgyerekkel ráadásul az ő otthonában.
Egy ilyen élmény után biztosan nem merné többet bántani.
Sőt, lehet jó barátok lennének.
válasza:4,válaszoló vagyok.Hát el kell mondjam hogy félinformáció alapján kaptál tanácsokat ami nagyon jók.ezt írtad:"Az én gyermekem is agresszív"
Most meg azt hogy nem az csak egy gyereket bánt,az még messzíről se nevezhető agresszívnak.ilyen minden gyereknél elő fog fordulni,vagy elő is fordul.egy egresszv kisgyerek is más,meg az is hogy 1 gyerekt bánt.óriási a külömbség.igy azt hiszem nem a tanácsokkal van a gond,hanem nem túl jol fogalmaztál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!