Lehetséges, hogy valamilyen mentális betegségű a 3éves gyerekem? Mikre utalhatnak ezek a tünetek, viselkedési problémák?

Kedves drága 80%-os tökéletes szülő? Szerinted mennyivel lesz jobb annak a gyereknek, ha te még pluszban terheled az anyuka lelkiismeretét? Hmmm??

Részemről ennyi, el sem olvasom, ha 80%-os választ látok.

Kedves Kérdező! A legjobbakat nektek!

"Ha figyeltél volna, el tudod olvasni és értelmezni a mondatom lényegét, ami nem egyezik azzal, ahogyan Te beállítod."

A szövegértelmezéssel inkább neked vannak gondjaid. Ketten, akik autizmus spektrumzavarban érintett (és nem elmebeteg, mert ezzel most konkrétan leelmebetegezted Einsteint, Newtont, Darwint és Mozartot) gyermeket nevelünk, leírtuk, hogy vannak egyértelműen autisztikus tünetek. Nem, nem konkrétan a "hisztikre" gondoltunk, hidd el, azzal itt mindenki tisztában van, hogy ez egy reakció valamire. De a szemkontaktus hiánya, az idegenek ölébe ülés, a repetatív mozgások, a beszédkényszer - nos, ezek nem indokolhatóak azzal, hogy a kisgyermek nyáron a nagyszülőknél volt.

Én Aspergeres gyermeket nevelek, tudom, hogy őt is megviselik - az átlagnál jobban - bizonyos dolgok, ezeket ugyanúgy fel kell dolgozni, kezelni kell, mint bármelyik másik kisgyermeknél.

Én azt írtam, hogy HA autizmus spektrum zavar áll a háttérben, akkor más módszerek jönnek számításba.

Kérdezőnek: a kislányom évekig nem adott nekem egy puszit. Egy este elbeszélgettünk arról, hogy a puszi a szeretet kifejezésének a jele, és ha majd nagy lesz, és lesz férje, gyerekei, akkor bizony nekik is jól fog esni a puszi. Sokat beszélgettünk erről akkor este. Másnaptól adott puszit, és onnantól én is adhattam neki.

Drága Anyuka,

én azt látom a soraidból, hogy Te nagyon is lelkiismeretes és szerető édesanya vagy! És bizony még a nagyon szerető és nagyon lelkiismeretes emberek is követnek el hibákat. Én a magam részéről nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak következetesek, hanem hitelesek is legyünk a gyerek előtt. A kislányodnak is nyugodtan elmondhatod mindazt, amit most nekünk elmondtál, úgy, hogy ő is megértse. Hogy mire gondolok? Pl.: Emlékszel a régi házunkra, ahol laktunk apával mielőtt ide jöttünk? Én nagyon szerettem ott lakni. Te is? Nagyon elszomordtam, amikor el kellett jönnünk onnan, de most már kezdem megszeretni ezt a házunkat is. Ugye, milyen jó helyet találtunk itt a macidnak is? Ugye milyen jó ez vagy az itt? Nehezen telt a nyár és nagyon hiányoztál nekünk. Sokat sírtam, amiért nem lehettünk együtt nyáron. Apának is nagyon hiányoztál. Biztosan mi is hiányoztunk Neked, ugye? Talán egy kicsit haragudtál is ránk, amiért olyan sokáig nem találkoztunk. De most már beköltöztünk ebbe a szép házba, és most már mindig együtt maradunk, és a következő nyáron csuda jó programokat fogunk majd csinálni. Te mit szeretnél, hogy legyen? Sokat-sokat mesélnék, beszélgetnék vele erről a nehéz nyárról, kis meséket is lehet keresni, vagy eljátszani rövid macikkal, babákkal és mindig hozzátenni, hogy ez egy kivételes eset volt és mi mindent megteszünk azért, hogy most már együtt maradhassunk. Mesélj nyugodtan a saját érzdelmeidről a gyereknek! Ebből fogja megérteni, hogy nincs semmi baj vele, amiért haragot, dühöt, csalódottságot érez, hiszen ezek természetes emberi érzelmek! És szeretni, és ölelni, sok-sok testi kontaktus, amennyi neki jól esik és elfogadható és az érzékenyebbek fogják be a fülüket: egyszer-egyszer még következetlenek is lehetüni a szeretet javára... Szóval kedves Anyuka, nincs minden veszve, semmit ne aggódj, ha valaki ennyit tud a gyermekéről, mint te, ilyen jól ismeri és szereti, annak meglesz az eredménye! Biztosan nagyon sok nehéz nap lesz még, de hát melyik családban nincsenek? Segítséget kérni pedig bármikor lehet, hiszen mindannyiunkkal megtörténik, hogy elveszünk saját lelkünk útvesztőjében, (hát még a gyermekünk lelkének útvesztőjében :)). Szép napot és sok boldogságot Egymásban!

Figyelj, én vagyok az egyik, aki többször hozzászólt, hogy autisztikusnak gyanítom a tüneteket (nem anyuka vagyok).

Annyira sajnálom, hogy így őrlöd magad! Figyelj, tényleg nagy könnyebbség lenne, ha elvinnéd a kislányt, és szakember felmérné. Vagy azt mondják, hogy csak aktuális trauma, és gyertek el párszor, vagy mond egy diagnózist, hogy mondjuk Asperger, ahogy itt az egyik anyuka is beszámolt, és akkor meg azért nyugszol meg, mert tudod, hogy mivel állsz szemben, mire számíthatsz, mit kell figyelembe venni a nevelésénél.

A legrosszabb választás az, ha NEM mész szakemberhez, és szétizgulod magad. Hidd el, a Te stresszed a kislányra is átragad, tudod, ő jórészt átveszi a Te érzéseidet...

Ne félj, indulj, hidd el, az egész családról le fog kerülni egy nagy súly.

5-6 válaszolóval egyetértek, engem is magamra hagyott az anyám, óvodás koromba, egy csoportot jártam ki úgy, hogy nagyszülőknél voltam, anyám meg kitudjahol...

anyám szerint csak pár hónap volt

Sztem nem tudod, mit élt meg a lányod akkor amikor magára hagytad. Ha egy gyereket otthagyják a szülei, teljesen mindegy, hogy miért, mikor visszamész hozzá, már nem az anyja leszel neki, hanem egy idegen.

Ezzel nem megsérteni akarlak, de ez így működik! Ha szidod, nevelőbe viszed, azzal csak tovább ártasz neki. légy inkább türelmes. én is az eset után lettem befelé forduló, bizalmatlan. utána végig árvának éreztem magam.