Vannak itt olyan anyukák, akik a párjuk problémás, viselkedési zavarokkal küszködő, hiperaktív gyermekét nevelik?

Az nagyon jó, ha lesznek szabályok, házirend, stb., mert az egy átlátható, egyértelmű, biztos keretet nyújt a gyerek életének. DE: a hiperaktív gyerek számára a legnagyobb gondot az okozza, hogy bár tisztában van a szabályokkal, gyakran mégsem tudja fékezni magát.

Mindenekelőtt tájékozódj, készülj fel, olvass utána a problémának, hogy pontosan miből áll, mi az, amiről a gyerek nem tehet, mi az, amit segítséggel le tud küzdeni.

Soha ne a gyereket minősítsd, hanem a viselkedést! Jutalmazz, dicsérj, ha valamit jót csinál! Ha a gyerek mindig csak azt tapasztalja, hogy minden rossz, amit csinál, és állandóan csak büntetik, szidják, akkor semmi nem motiválja a megfelelő viselkedésre. Legyen tisztában a szabályok OKÁVAL, értse, hogy miért kell betartani azokat. És tényleg, nem győzöm hangsúlyozni, hogy a pozitív megerősítés mennyire fontos! Tudjon róla a gyerek, a valamit JÓL csinál! Nagyon fontos a támogató, elfogadó környezet és a meglévő értékek erősítése - a te két gyerkőcöddel szemben is, mert ha azt látják, hogy te elfogadod a párod gyermekét és értékeled benne a jó dolgokat, akkor ők is támogatni fogják, ami szintén nagyon fontos.

Üdvözöllek a hiperaktív gyermeket nevelők körében !

Örökbefogadott kisfiam is ezzel a problémával bír,jelenleg 6 éves.

Nálunk mindennek az alapja a szeret és elfogadás ,bizony nehézségekkel jár mindenképpen ez az állapot.

Annyira sajnálom amikor nincs megfelelő kudarctűrése és kiborul,ilyenkor sosem büntetem,hanem igyekszem megnyugtatni.

11 éves kiskamasszal egyébként sem könnyűek a hétköznapok,pláne nem ha a gyermek ADHD-s és saját magához sincsen türelme ,nincsenek megfelelő kudarctűrő stratégiái ami az állapotával jár.

Nagy kihívás elé nézel drága sorstársam,nagyon tisztellek titeket ,hogy így álltok a gyermekhez ,akkor fog a munkátok megtérülni amikor a gyermek felnővén képes megtalálni a helyét a világban,addig persze még sok mindenen mentek keresztül vele .