Lehetséges, hogy valamilyen mentális betegségű a 3éves gyerekem? Mikre utalhatnak ezek a tünetek, viselkedési problémák?

Nem tudom, hol olvastál olyat, hogy nem szereted a gyerekedet?! Szerintem ilyet senki nem állított...

Nekem az a tapasztalatom, hogy 3 éves korban egy biztosan kötődő gyermek számára nem olyan tragédia, ha távol kell lennie a szülőktől tartósan. Ha ez gondot okoz, akkor már korábban is lehettek gondok a kötődéssel.

Az autisztikus tüneteket én írtam, és nem tudom, mi alapján olvasott ki belőle olyat bárki is, hogy hirtelen autista lett volna a gyermek - ilyet én soha nem írnék le, annál kicsivel több tapasztalatom van ezen a téren. A kérdező érdeklődött arról, hogy mentális betegségről lehet-e szó, ennek tükrében kezdtem el olvasni a leírtakat. Vitathatatlan, hogy bizonyos leírt tünetek (szemkontaktus hiánya, ételektől való undorodás, mások érzelmeinek semmibe vétele - pl. belerúg és nevet rajta) túlmennek a sima dackorszakon és a szülők büntetésén. Te ezek nem annyira specifikus tünetek, hogy komoly gyanút lehessen alapozni rá.

Viszont sokszor a szülő nem tudja, hogy pontosan mire kellene figyelni, nem ismeri az "alarm jeleket". Lehet, hogy van még 500 másik specifikus tünet, aminek a szülő nem tulajdonít jelentőséget. Ezért tettem fel további kérdéseket, amelyekre azonban a kérdező nem válaszolt, így viszont nem lehet egyértelműen kizárni a "mentális problémát", csak találgat mindenki.

Amiket most problémának vélsz, azok korábban, költözés előtt egyáltalán nem voltak jellemzőek? Amiket itt felsoroltál, csak azóta vannak, mióta eljöttetek?

Amiket írtál, hellyel közzel szinte mindegyik jellemző, vagy jellemző volt egy darabig az én két gyerekemre is. De soha, egyetlen percig nem gondoltam, hogy mentális problémájuk lenne. A gyerekek gyorsan és sok mindenben változnak. A lányom kicsinek örökmozgó volt, még alig tudott járni, de egy fél pillanat alatt felmászott a legmagasabb mászókára is, mindenki a csodájára járt. Aztán olyan 3 éves korában egyszer csak nem mert felmenni a mászókára, inkább homokozott, hintázott mindig. Most 6 éves, most felmászik, ha kell, de már most közel sem olyan mozgékony, mint kiskorában volt. Vagy például neki is voltak nagy hisztirohamai, volt időszak, amikor nem mertem, vagy csak szorongva mertem elmenni vele bárhova, mert sose lehetett tudni, mikor tör ki az égiháború. Emlékszem, imádott oviba járni, mégis többször előfordult, hogy épp arra értem be az oviba, hogy a földről kanalazzák össze az óvónénik, mert valami nem tetszett neki, és hanyatt fekve toporzékolt. Boltban, utcán szintén előfordult ilyesmi....máskor meg bújós cica volt.

Most jóval szelídebb, jobban tudja már kontrollálni magát. Itthon van még néha hiszti, de kimerül egy kis sírásban, vagy duzzogásban, és el is múlik hamar.

Fiamnál szintén ez, ő 3 éves múlt, és fél éve még nem mertem vele egyedül elindulni a játszótérre, mert ha olyanja volt, elrohangált mellőlem, vagy váratlanul üvöltve-rúgkapálva hisztizett a semmiért is. Most ovis, teljesen ki van cserélve, szelíd, kedves, fegyelmezett kisfiú, az oviban ódákat zengnek róla, milyen komoly érett óvodás.

Szóval most ez van, de lehet, ha fél év múlva kellene leírnom, milyenek, akkor egészen más jellemzést tudnék adni, mert addigra megint megváltoznak. Ja az evés is hol ilyen, hol olyan. A lányom nagyon rossz evő volt kiskorában. Ha ráhagytam volna, hogy annyit egyen, amennyit éppen kíván, akkor napfényen élt volna valószínűleg. De vagy fél éve egészen jó az étvágya, gyakran repetázik is.

Kisfiamnál kb. havonta változik. Hol két gyerekre való adagot eszik, hol alig lehet pár falatot belekönyörögni napokig.

3 éves korban még ez is teljesen esetleges, hogy mi az, amit megcsinál önállóan, mi az, amit nem. Az én fiam is, ha olyan kedve van, teljesen egyedül felöltözik (csak a harisnyával nem boldogul, mást mindent felvesz, nagykabátot, sapkát, cipőt is), máskor meg elvárja, hogy mindent ráadjak, mert nincs kedve öltözni. Egyik nap késsel villával eszik (nem mondom, hogy teljesen szabályosan, de korához képest ügyesen), máskor meg csak kézzel hajlandó csipegetni a tányérból. Egyik náthánál ki tudja fújni az orrát, másik náthánál nem és nem is engedi, hogy a zsebkendő hozzáérjen, ezért porszívózni kell.

Tehát én a leírtakból még mindig nem gondolnám, hogy bármi baja lenne a kislányodnak, vagy ha igen, akkor az én két szép okos, ügyes, egészséges gyerekem is mentális problémás....

Hát, én őszintén szólva még mindig nem lettem "okosabb". Nagyon sok olyan dolgot írsz, amik abszolút jellemzőek az én Aspergeres gyermekemre is (nyerítve nevetés, túlzott kedvesség, testi kontaktusban a következetlenség - tehát pl. puszit nem ad, de beleül bárki ölébe).

Amikor az oviban voltatok, akkor a tárgyak (játékok) kötötték le inkább, vagy a többi gyerek? Ő kezdeményez játékot a többiekkel, vagy inkább csak akkor csatlakozik, ha hívják?

Az értelmi képességekkel nem szokott gond lenni, az én kislányom IQ-ja az extrém magas tartományban van, ez is egy "tünet".

Ha szeretnéd egyértelműen tisztázni, hogy van-e a háttérben autizmus spektrumzavar, akkor szerintem vidd el a Korai Fejlesztőbe - ilyen korúaknál ők tudnak bármit mondani, bár valószínűleg csak gyanút. De még ha rajta is van a spektrumon, abban egészen biztos vagyok, hogy magasan funkcionáló, tehát nem okoz különösebb problémákat az életvezetésben, viszont segít megérteni és kezelni a problémát. Nekem hihetetlen segítség volt a diagnózis, megerősített abban, hogy nem az én szülői kompetenciámmal van gond (ami pedagógusként és "majdnem" gyógypedagógusként igencsak érzékenyen érintett), hanem a gyermekem "más". Ezzel pedig kaptam hozzá egy kulcsot, megtanultam kezelni. Nem mondom, hogy nincsenek dühkitörések, agresszív megnyilvánulások, kényszeres viselkedés: elvétve előfordul. De egyre ritkábban és egyre súlyosabban.

Szóval szerintem egy próbát megér...

Mindenki megérti a kényszerhelyzetet.

Csak ne hidd, hogy ha a gyerek "jó helyen volt, a Balatonon, és élvezte" az azt jelenti, hogy minden rendben volt. Inkább arra utal, hogy nagyjából leszámolt a ténnyel, hogy ti bizony eltűntetek, és nem is fogtok visszajönni, azért nem sírt utánatok. Tudtátok legalább látogatni? Nem bántani akarlak, csak szeretném, hogy lásd, a gyerek viselkedése teljesen indokolt.

Ha néhány hét alatt nem javul a helyzet, forduljatok a Nevelési Tanácsadóhoz. Nem érdemes késlekedni, mert könnyen lehet, hogy várólista van.

2. vagyok, végigolvastam, amit azóta írtál, és többször mondod, hogy hogy kivagy, neked is kellene, kellett volna régebben is pszichológus. Figyelj, az othhonvesztés neked is óriási trauma, a picinek meg a saját traumájához (különlét) hozzáadódik a szülők lelkiállapota, ami egy az egyben ráterhelődik.

Fogd kézen a kislányt, és menjetek szakemberhez, az egész családnak szüksége van most támogatásra.

És ahogy itt az egyik anyuka mondja, az Asperger diagnózis felszabadította, tudja, mivel áll szemben, tudja, mire számíthat, és mit tegyen. Egyből elmúlik a szorongás.

A tünetek 90%-a megegyezik az én ksfiam tüneteivel, akinál fenáll az autizmus gyanú (ami 2-3 éves korban már valószínűsíthető, előtte nem feltétlenül van észrevehető jele). Tehát: a nyerítő nevetés (nem mindig), iszonyat erővel rázza a fejét elalvás előtt (ez sem minden alkalommal), 1-1- tárgy a kedvencévé válik hetekre és csak azzal játszik, nyöszörög (ha baja van vagy ha álmos), hisztirohamok jönnek rá, amikor teljes mértékben kontrollálatlan a viselkedése, hangosan beszél, szokott "nyávogni, szirénázni", nap végére már nagyon fáj a fejem :), ugyanazokat a meséket akarja nézni mindig, hiába mutatok másikat, ő is mindent 100x megkérdez- de ugyanazt a kérdést teszi fel, rákattan témákra, és hetekig csak arról beszél (már amennyire tud beszélni, mert még összefüggően, teljes mondatokban nem megy), és ő is nagy (105 cm és 22 kg most). Puszit nem ad senkinek, csak a kistesójának, de idegenek ölébe ugyanúgy beleül..

Beszéd közben sem teremt állandó szemkontaktust, mint normál esetben, de amúgy a szemünkbe néz.

Látatlanban lehet erre egyet legyinteni, azonban ha valaki 1 napot velünk töltene, világosan látná, miről is van szó. Mi fejlesztésekre járunk, tsmt tornázunk, és azóta sokat javult minden, de a tünetek nagyrészt fennállnak, csak enyhültek legalább.