Lehetséges, hogy valamilyen mentális betegségű a 3éves gyerekem? Mikre utalhatnak ezek a tünetek, viselkedési problémák?

"Én szeretném ha ő egy boldog kiegyensúllyozott kislány lenne,de nem az,én legalább is ezt érzem."

Szerintem egyszerűen csak hagyd, hogy olyan legyen, amilyen lenni szeretne. Rászólni azért, mert nem tart szemkontaktust? Nézd, nekem a kislányom magasan funkcionáló autista (ami csak 5 éves kora után derült ki), de neki fizikai fájdalmat okoz a szemkontaktus!

Nekem mindaz, amit leírtál, nem tűnik vészesnek egyáltalán, csak sima dackorszaknak. Autisztikus tünetnek csak a szemkontaktus hiánya tűnik, bár ki tudja... elvben lehet a hiszti meg az akaratosság is az, de ez még úgy nagyjából belefér a dackorszakba. Az evés ugyanez.

Én első körben azt javasolnám, hogy forduljatok a nevelési tanácsadóhoz, családterápiára, mert itt az egész családdal "gond van", ha mindannyian türelmetlenek és ingerültek vagytok.

Az sokat elmond számomra, hogy azokon a napokon, amikor úgy viselkedik, ahogy "elvárod" (vagyis odabújik és elmondja, hogy szeret), azokon a napokon minden rendben van vele.

Azt hiszem, kicsit visszább kellene vennetek az elvárásokból (minden gyerek próbálgatja a határait, ez teljesen normális, a személyiségfejlődés része, ilyenkor tudatosul benne, hogy neki saját énje van, nem azonos a szüleivel és a környezetével, és ezt "gyakorolja" - a pszichológiában ezt az én-élmény funkciógyakorlásának hívják.)

Szóval mindenképpen családterápia...

Egyébként közösségbe jár? Ha igen, ott milyen? Jeleztek valami problémát a pedagógusok?

Szóval a leírtak alapján nekem egyelőre (!) nem tűnik túlzottan problémásnak, vannak ugyan autisztikus tünetek, de nem egyértelműek és nem specifikusak. Fontos lenne tudni, hogy nincs-e valami ismétlődő mozgása, mennyire rugalmas a viselkedésszervezése (vannak-e "rituáléi"), hogyan viszonyul a tárgyakhoz, hogyan viszonyul az emberekhez, azon belül a kortársakhoz... Szóval tovább árnyalni a képet, mert ez így sok minden lehet...

Első, úgy látom, te szakember vagy.

Nekem is picit autisztikusnak tűnik. Én elvinném a nevelési tanácsadóba, gyerekpszichológus mondjun véleményt.

Egy dolog, ami feltűnt: nagyszülőknél töltött hónapok után kezdődött. Ahol nem tudjátok, kikkel találkozott, miket élt át, mi minden történt vele. Nem akarok bebeszélni nektek semmit, de történhetett valami rossz vele, ami elindított egy folyamatot...

Szóval: gyerekpszichológus.

Ha jól értem több hónapig nem volt veletek, egy ekkora gyereknek ez nagyon hosszú idő érthető ha megzavarta.

Mérges rátok amiért 'elhagytátok' ezért a hiszti a verekedés, a nem evés.

Fontos hogy megérsd nem beteg csak stresszes mert nem érti mért volt külön töletek.

A nevelési tanácsadóba menyetek ott ingyenes tanácsadáson

megtanitják hogy nyerjétek vissza a gyerek bizalmát.

Nem autista, csak egész nyáron távol volt a szüleitől, hogyne okozott volna ez problémát nála? Ovit nem kezdett idén?

Én júniusban két hetet töltöttem távol a 2 éves kisfiamtól, mert kórházba kellett befeküdnöm a picivel. Minden nap találkoztunk, és az apja és a mama elmondása szerint nagyon jól viselte, tündéri, szófogadó kisfiú volt. Aztán hazajöttük, és borzasztóan kezdett viselkedni, hónapokig nem mozdulhattam el mellőle, hisztis lett, követelőző, rosszul aludt, verte a kicsit, és még sorolhatnám. Pedig ez csak két hét volt naponkénti találkozással! Mi mehetett végbe akkor a kislányban, aki hónapokig legfeljebb hétvégén látta a szüleit! Hiába tűnt úgy, hogy jól érzi magát, attól még igenis felgyülemlett benne a feszültség, amit még nagyon hosszú ideig fog kiereszteni magából.

Szóval rengeteg türelem, ha pedig Ti már kevésnek érzitek magatokat ehhez, akkor gyerekpszichológus. De nem lett a nyaralás alatt "mentális beteg".

Szerintem ez a kulcsa az egésznek:

"Sajnos messzire költöztünk és így egész nyáron nem volt velünk."

1-2-3 hónap nagyon sok egy ekkora gyereknek, majdhogynem az örökkévalóság, és ő ezt elhagyásnak élte meg. Neki egy nap nem ugyanolyan hosszú, mint Neked, hanem sokkal hosszabb. Emlékszem, gyerekként végtelennek éreztem a napokat. Most azt érzem, hogy reggel, dél, este, éjszaka.

Ráadásul ha jól érezte magát, a nagyszülőktől való elköltözés - hiába természetes folyamat Neked - neki egy újabb sokk, a megszokott környezet, a szeretett család újbóli elvesztése.

Az, hogy állandóan jár a lába pl. tipikus idegességi tünet, felnőtteknél is így van. Az éjszakai bepisilés és a rossz álmok is a félelmét mutatják. Szerintem sok-sok idő kell ahhoz, hogy ezt a két családszakadást kiheverje.

Egy nyár alatt nem lesz egy addig normálisan fejlődő egészséges gyerekből autista, ez nem egy fertőző betegség, amit egyszer csak elkap valaki.

Egyetértek az előttem szólókkal, a kislányodnak "csupán" az a baja, hogy trauma érte, egyszerre veszítette el mindkét szülőjét. Sarkosan fogalmaztam, de ő egészen biztosan így élte meg, még ha előtte meg is beszéltétek, el is magyaráztátok neki, hogy mi fog történni, és látszólag meg is értette.

Egy addig biztonságot jelentő burok egyszer csak megrepedt, sőt leomlott, és teljesen bizonytalanná vált körülötte minden. Ti eltűntetek, és igaz, hogy ott egy nagymama, de mi van, ha ő is ugyanúgy el fog tűnni?! Nem tudhatjuk, mi játszódott le a kis lelkében, gondolataiban.

aztán újabb váltás, ő is költözött, megint egy teljesen új, idegen élethelyzet.....Egy ekkora gyereknek sokszor még az is bizonytalanságot, problémát okoz, ha másik ágyban kell aludnia, vagy nem találja a kedvenc játékát, nemhogy ennyi sorsdöntő változás....

Minimum haragszik most rátok, amiért otthagytátok, aztán ráadásul elhoztátok az addigi megszokott környezetéből. És ahelyett, hogy most legalább ölelő meleg szeretet venné körül, hogy visszatalálhasson hozzátok és a biztonsághoz, most elvárások vannak, feszültség van, idegeskedés van.....

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz szülők vagytok, csak próbálom felvázolni, mit élhet át a kislányod.

Szerintem a legfontosabb az lenne, hogy legyetek nagyon nagyon türelmesek, próbáljátok megérteni, milyen nehéz időszakon megy most keresztül a lányotok (épp csak az ősbizalma ingott meg de elég rendesen), és mutassátok ki, mennyire szeretitek őt, összebújással, öleléssel, meséléssel (például mesélhettek egy kislányról - vagy királylányról, állatkáról, ahogy tetszik -, akinek hosszú kalandos útra indultak a szülei, aztán újra egymásra talált a család, és boldogan éltek együtt tovább....), legyen sok közös programotok, kirándulás, vagy csak otthon egy jó diavetítés, festés, bábozás, babázás...... (mit gondolsz, miért megy át a játékával a ti szobátokba, konyhába??????? mert VELED a közeledben akar lenni végre), segíthessen neked a konyhában, takarításban, mosásban, csináljatok sok mindent együtt........próbáljatok újra egymásra találni, kívánom, hogy sikerüljön!

előző vagyok

még egyszer átolvastam, amit írtál, és csak megerősíteni tudom saját magam:

- evésproblémák - teljesen tipikus, így "büntet" benneteket. Ez egy fegyver a gyerekek kezében, tudja, hogy ezzel felbosszant. A helyedben egyáltalán nem erőltetném, az adatok alapján jó súlyban van, éhen halni biztosan nem fog, hagynám, hogy annyit egyen, amennyit önszántából kér, aztán engedném, hogy elmenjen az asztaltól. Semmit nem oldasz meg, ha kényszeríted, csak még keservesebbé teszed az evéseket, ez később súlyos evészavarhoz is vezethet.

- "mindent húszszor megkérdez"...."ha mesét olvasok mindíg ugyanannál a mondatnál ugyanazt megkérdezi,vagy egy dolgot többször elismétel" - ez egészséges, egyébként problémamentes gyerekeknél is így van, ez belső biztonságot ad nekik. Tipikus, hogy a szülő már unja, de mindig ugyanazt a mesét kéri a gyerek, és nagyon figyel, hogy a szülő pontosan ugyanúgy mondja el, még a hangsúly is ugyanolyan legyen. Ugyanazoknál a részeknél ugyanazt a kérdést teszi fel, és arra ugyanazt a választ várja. Ez biztonságérzetet ad a számára, tudja, mi fog következni, és jóleső, elégedett érzéssel tölti el, hogy amire számított, tényleg be is következik ugyanúgy.

A te kislányod esetében, akinek alaposan megingott a biztonságérzete, még nagyobb szüksége van ezekre az ismétlődésekre, mert a saját biztonságérzetét találja meg benne! Légy türelmes!

- "borzasztó hangosan beszél és játszik" - fel akarja magára hívni a figyelmet, hééé, anya, apa, itt vagyok, foglalkozzatok velem. A negatív figyelem is figyelem.

- "egy valamit kiválaszt és átmegy a mi szobánkba,vagy a konyhába játszani vele" - ezt már írtam, a közeledben akar lenni, biztonságban, a figyelmed középpontjában. Ez is tipikus figyelemfelhívó jel.

- "hisztiroham jön rá álmából felriadva,és olyankor alig lehet lenyugtatni,csak folyamatosan azt hajtogatja,rosszat álmodott és hozzam ki belőle." - ez borzalmas, ez is a trauma, zaklatottság, lelki bizonytalanság jele

szóval szerintem nem mentális, hanem lelki problémái vannak, ami a hosszú távollétből, és a sok gyökeres változásból ered. Gyerekpszichológus segíthetne szerintem, ha úgy érzitek, egyedül nem boldogultok