Normális dolgok ezek egy 4éves gyereknél?

Az én fiam 4 évesen meg túlságosan a nagy fiúk szerepét vette át. Ő ha beteg voltam (asztmás vagyok) Akkor hozta a gyógyszerem, mindig csinált egy iszonyatosan citromos teát, és állandóan a duna kavics cukorkát kellett bevennem hogy jót tesz a fulladásra. Volt hogy éjszaka arra ébredtem hogy az ágyam szélén áll, és a kis kezével nézi nem-e vagyok lázas.. Egyszer az apja leejtett valamit a lábára. Nem volt nagy baleset, csak éppen akkor fájt neki. A fiam rohant a konyharuhával hogy be kell kötni mert tuti eltört.. Így leírva csuda jópofa, de sokszor az idegeinken táncolt. Főleg amikor óvodába menet kijelentette hogy ő már nagy fiú neki nem kell harisnya de rám meg mindenáron harisnyát akart húzatni, hogy meg ne fázzak..Ha nem húztam akkor megmakacsolta magát, hogy "na akkor ma nem megyünk dolgozóba"...

A védőnő tanácsolta hogy vigyem pszichiáterhez. Elvittem. Egy férfi pszichiáter volt, aki megkért hogy én menjek sétáljak egyet és 1 óra múlva menjek vissza. Amikor visszamentem, éppen azt hallom, hogy a fiam éppen a dokinak magyarázza, jó lenne ha beszélne velem az anyjával, hogy rendesen szedjem a gyógyszert mert sosem fogok az asztmámból kigyógyulni.. Na gondoltam ennyit az 1 óráról.

Végül a doki szerint a fiammal nincs semmi gond. Egy kicsit lámpalázas, így majd az iskolában lehet hogy gondjai lesznek a feleléssel stb, és még annyi hogy túlságosan a szívére vesz mindent. Kiderült, hogy egyszer szemtanúja volt egy asztmás rohamomnak, és annyira megijedt, hogy azóta figyel mindenkit hogy ne legyen semmi baj.

Eltelt azóta sok-sok év. Hál istenek már nem ilyen aggódó típus, de előfordul hogy még ma is rám szól.

Kedves kérdező. Vidd el pszichiáterhez, ott kiderül miért viselkedik így. Ha kiderül akkor könnyebben tudjátok kezelni a helyzetet, és végső soron mint anyuka te is megnyugszol, hogy nincs is olyan nagy baj. Ha meg mégis akkor időben tudod orvosolni a problémát.