Egy, másfél éves gyereknél már látszanak a hiperaktivitás jelei?

Bocs hogy nem tudok válaszolni,de erre én is nagyon kíváncsi lennék!

20hónapos a lányom,és nekem is erős a gyanum!

Mivel ez egy veleszületett dolog,igen másfél évesen már vannak figyelemfelhívó jelek,sőt már előbb is!

Persze teljes biztonsággal ennyi idős gyermekről még nem deríthető ki.

Hiperaktív gyermek anyukája,aki az 1 éves kissebb testvérnél aggódva figyeli,hogy számolnia kell e azzal,hogy nála is jelen lesz a probléma...

Csecsemőkor

Az egyénre jellemző temperamentum bizonyos sajátosságai már újszülött, kora csecsemőkorban megnyilvánulnak. Az ún. „nehéz temperamentumú” csecsemők gyakran sírnak, nehezen megnyugtathatók, hasfájósak, rossz étvágyúak, szabálytalan bioritmus jellemzi őket. Sok esetben az anya-gyerek kapcsolat diszharmonikussá válik, az anya eszköztelennek, kudarcosnak érzi magát a gyermek feltünő nyugtalansága miatt. A hiperaktív gyermekek szülei gyakran számolnak be hasonló nehézségekről, ugyanakkor nem állítható, hogy a csecsemőkori ún. „nehéz temperamentum” sajátosság a későbbi hiperaktivitás korai megnyilvánulása lenne.

Gyakori a pszichomotoros fejlődés szokatlan üteme, vagy menete. Az esetek jelentős részében a mozgás, beszéd fejlődés igen gyorsan zajlik, a gyermek akár már 8 hónaposan szalad, és 9 hónaposan beszél, ügyesen kommunikál. A járás kezdetétől szinte futva közlekedik, igen ügyesen felmászik a bútorokra. Állandóan tevékenykedik, mindig akcióban van, sokat és szívesen beszél. Érthető módon gyakran elbűvöli környezetét.

Máskor a fejlődés a szokásosnál lassabb ütemben zajlik, vagy szokványos fejlődési sorrendet nem követi, pl. kimarad a mászás, vagy az ülés. Előfordulhat a beszédfejlődés késése, furcsasága, de a gyermek ügyesen kommunikál, megérti környezete jelzéseit. Sokat mozog, mozgása ügyetlen, diszharmonikus, számtalan apró baleset éri.

Kisdedkor

Néhány esetben előfordul, hogy a gyermek mozgásos aktivitása igen feltünő, és már 2-3 éves korban akadályozza a gyermeket az elmélyült játékban, a különböző tevékenységekben, akár az étkezésben. Gyakran számolnak be a szülők gyermekük szokatlan dacosságáról, nem tudnak vele szót érteni, mindig a saját feje után megy. Számtalan esetben korlátozásra, fegyelmezésre, várakozásra kifejezett nyugtalansággal, alkalmanként sírással, veszekedéssel, tiltakozással reagál.

Az esetek többségében azonban a kisdedkorra egyébként is jellemző fokozott mozgás és beszédkésztetés miatt a később hiperaktivitás tüneteit mutató gyerekek akár teljesen problémamentesek lehetnek.

Számos vizsgálat felhívja a figyelmet a magzati, csecsemő-kisdedkori fejlődés jelentőségére. A fejlődést megzavaró tényezők (pl. magzat fejlődési rendelleneségei, szülés körüli oxigén hiányos állapot, intenzív ellátást igénylő állapotok, későbbi idegrendszert érintő betegségek, traumák, stb.) nagymértékben hozzájárulhatnak a genetikai hajlam megjelenéséhez.

Későbbiekben egyre nagyobb szerepe van a pszichés, szociális tényezőknek (család működése, veszteségek, válás, szülők mentális-fizikai egészsége, kortárskapcsolati nehézségek, iskolai problémák, konfliktusok, tanulási nehézségek, stb), melyek jelentősen befolyásolják a tünetek intenzitását, az általuk okozott funkcióromlás mértékét.

Saját tapasztalat:

A kisfiam babakorában nagyon hasfájós,sírós,megnyugtathatatlan ,rosszul alvó,nehezen etethető volt.

A kérdésed az egy-másfél éves korra vonatkozott:egyértelműen látszott,ha a többi anyuka hasonló korú gyerekeivel sétáltunk,hogy az enyém sokkal mozgékonyabb,érdeklődőbb,a gyerekorvos azt mondta rá,hogy "úgy néz mint a csík" .Ahogy visszanéztem a régi videókat amik ilyenkor készültek róla ami feltünő,hogy nagyon forgatta,kapkodta nyugtalanul a fejét ,minden felkeltette az érdeklődését ,nagyon mozgékony volt.

Az altatással ekkor sem boldogultam,sőt egyre elkeseredettebb voltam,mert már külön procedúrák voltak a cél elérésére,magamon tartottam,énekeltem neki,szinte sosem aludt el magától,aztán mikor már 3 éves lett akkor melléfeküdtem és úgy próbálkoztam.

A testalkata nagyon sovány.

Bölcsiben folyton szaladgáló,veszélyhelyzetet nem ismerő gyerek volt.

Az oviban azonnal mertek szólni(és jól tették) mikor bekerült 3 évesen,hogy nevelési tanácsadó lesz ebből,mert szófogadtalan,makacs,nem akar részt venni a csoportfoglalkozásokon(ez a bölcsiben nem tűnt fel,mert ott még nem voltak kötöttségek,a szabad játékot élvezte,imádta ).

Észrevettük,hogy itthon sem akar együttműködni,nem akar öltözködni,ha indultunk az oviba ,akkor a kocsi körül kergetőztünk,mert nem akart beülni :-O ,a mozgáséhsége csillapíthatatlan ez akkor a legnehezebb,ha a rossz idő miatt beszorulunk a lakásba,este még a nappaliban szaladgál,a bútorokon ugrál.

Most 5 éves elmúlott már,az alvászavarokkal nagyon küzdünk,alvajár,pavorozik ,hol kicsit jobban,hol nehezebben kezelhető,akkor a legnehezeben vele amikor már belefáradok a nehézségekbe és türelmetlenebb vagyok vele,olyankor azt azonnal leveszi ,megérzi rajtam .

Előfordul gyakran,hogy nincs kibékülve a világgal,ilyenkor indulatos,provokál,ilyenkor ha felajánlom,hogy menjünk el sétálni ,vagy kerékpározni az varázserővel bír,mert egyértelműen segít neki .

A baj,csak az,hogy nincs mindig lehetőség kimozdulni,mikor éppen dolgom van.

Tudatosan igyekszem nagyon türelmes lenni,a mozgásvágyát hagyom kiélni,fejlesztő tornára járunk,itthonra is kapunk gyakorlatsort ,heti egy alkalommal képességfejlesztésre is viszem,mindezt saját költségre,mert hiába volt a nevelési tanácsadóba járklás mégsem kapunk az oviban fejlesztést,pedig lenne rá lehetőség.

Nagyon játékos,folyton bohóckodik,jó képessége van a hízelgésre,nagy játékos,ért hozzá,hogy egy-egy csínytevése után miként közeledjen,hogy megsajnáljam,hogy ne legyen olyan nagy a bűntetés.

Reménykedem,hogy megtérül a sok energia és boldogul majd ,ha felnő. :-)