Mit tegyek 3és féléves kislányommal, aki most éli dackorszakát. Sokszor kell neki elmondani mindent, ilyenkor is visszabeszél és hisztizik. Fog valamit változni (komolyodni) az oviban?

hát engem nagyim leöntött egy pohár vizzel és be is fejeztem a hisztit.

Amúgy a mai anyukákat egyszerűen nem értem, hagyják hogy üvöltsön a gyerek valami ordenáré brutális módon, bevásárlóközpontban, játszótéren akárhol, és nem szólnak rá, vagy úgy szólnak rá hogy a gyerek meg sem hallja és semmit sem ér. Nem vagyok a gyerekverés hive, de néha igenis a fenekére lehet csapni, le lehet önteni és be lehet csukni a szobába mikor épp üvöltő rohama van. A szép szóval ilyenkor semmit nem lehet elérni.Utána persze le lehet ülni beszélni a gyerkőccel, hogy ez most miért volt. De semmiképp nem hagyni üvöltnei,,meg szinte könyörögni neki hogy abbahagyja....

Szerintem annyit biztosan változni fog, hogy ha az oviban rákezd, nem lesz közönsége, mert a gondozók biztosan nem érnek rá minden egyes gyereket szép szóval nyugtatgatni, tutujgatni. 20-30 kicsire kell egyszerre figyelniük. Rásózni meg csak nem fognak! Plusz talán nem fog hisztizni olyan dolgokért, amikért otthon igen, mert látja hogy a többi gyerek sem teszi.

Egyébként szerintem nem baj, ha megtanul egy gyerkőc magától lehiggadjni, külső ráhatás nélkül (popsira csapás, hidegzuhany, stb.). Én a szobába zárás híve vagyok, vagy lehet un. gondolkodó sarkot is kinevezni.

Képzeld el, hogy elvetődnél egy szinte lakatlan szigetre, és ott olyan Fekete Laci féle nagy darab pasik lennének, és ha nem szépen viselkedsz, vagy nem pontosan azt teszed amit mondtak, akkor kapnál tőlük két taslit. Viszont ott hagyni nem lehet őket, lelépni nem lehet, ráadásul ők a kajaszerzők, és a kunyhóépítéshez is csak ők értenek, vagyis ezen múlik az életed. Mit tennél, ha valamiben más lenne a véleményed? Hogyan közölnéd?

Mondjuk megmondod nekik, hogy Te ma inkább úsznál egyet. Ők meg azt, hogy felejtsd el. Amikor mégis elindulsz úszni, akkor kapnál egyet.

De egyszer, amikor már háromszor mondtad, hogy úszni akarsz menni és ők háromszor mondták, hogy nem, akkor elkezdessz sírni, és dühöngeni. Erre megsajnálnak, és azt mondják, menj csak úszni.

Szerinted ezek után hányszor fogod a sírós dühöngős szitut előadni, ha mást akarsz mint ők?

... és szerinted mennyire nevelne rajtad a verés?

lehet hogy a fenyegetés hatására néha azt tennéd, amit kérnek, de aztán bosszút állnál, és olyan finoman alattomosan, hogy ne tudják, és el se higgyék, hogy szándékos volt.

...és akkor most nézd meg, hogy valójában mit csinál a gyereked...

Persze, ugyanezt.

Vagyis akármilyen nehéz, de a megoldás a kommunikáció, és a következetesség.

De van erről tanfolyam is ha érdekel

Tény hogy a magzat a pocinkban is rengeteg mindent érzékel a külvilágból, de a kislányod mostani viselkedése szerintem nincs összefüggésben a szörnyű múlttal. Az alapján amit leírsz, inkább a dackorszak miatt van és minden ilyen korú kisgyerek hasonlóan viselkedik. Hozzáteszem, ez a normális, a fejlődésük fontos része hogy kialakul az önálló akarat és ezt megpróbálják érvényre juttatni. Igazából akkor van gond, ha egy kisgyereknél semmi ilyen nem tapasztalható. A normálisan fejlődő gyerekek igenis lázadnak a korlátozások ellen.

A múltnak talán annyiban lehet szerepe, hogy Te lelkifurdalást érzel, sajnálod a kislányt (ami szintén teljesen normális) és emiatt esetleg kevésbé vagy következetes, talán egyszer megengedsz dolgokat, másszor nem, de ezt Te tudod igazán, abból amit leírtál nem lehet megmondani. Azzal nincs semmi de semmi gond, hogy megsajnálod ha sír (minden normális anya megsajnálja a síró kicsijét) és hogy szépen elmagyarázod neki mit miért nem lehet. Sok türelmet kívánok és szívből remélem, hogy az agresszív pali végleg eltűnt az életetekből!