Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Kedves Anyukák! Van itt...

Kedves Anyukák! Van itt közöttetek olyan akinek aspergeres lánya van? Mik a tünetei? Ha már kamaszkorba lépett, hogyan viselte a serdülőkorral járó változásokat?

Figyelt kérdés
2012. okt. 19. 10:01
 1/8 anonim ***** válasza:
79%

Nekem Aspergeres a lányom, de még csak 6 éves.

Nagyon sok tünete van, hosszú lenne felsorolni, de próbálom röviden összefoglalni: egészen kicsi kora óta repetitív mozgások (repkedés, ugrálás, szájtátás, körbe-körbe járkálás), a mindennapi életben "értelmetlen" rituálékhoz ragaszkodik, érzékszervi túlérzékenység (ízekre, szagokra, hangokra), ebből kifolyólag extrém válogatósság, rugalmatlan viselkedés (ha valamit a fejébe vesz, ahhoz görcsösen ragaszkodik, néha dührohamot kap, agresszívvá válik, ha valami nem az elképzeléseinek megfelelően történik), szociális problémák (nem mindig érti, hogy mit is akarnak tőle a kortársai, emiatt időnként agresszív), következetlenség a kapcsolataiban (néha vadidegenekkel feltűnően közvetlen, pl. megsimogat idegen embereket), figyelme közösségben nagyon szétszórt, mozgásában fejletlen, szemkontaktust alig tart; emellett extrém magas IQ, kiváló memória, átlagon felüli szókincs és kifejezőképesség.


A kamaszkorra azt mondták a szakemberek, hogy nagyon nehéz lesz, mert ilyenkor már igénylik az aspik is a kortárs közösséget, szeretnének beilleszkedni, de nincsenek meg hozzá az eszközeik. Mostanában adnak ki (talán már meg is jelent) egy könyvet, ami pont kamasz és fiatal felnőtt aspiknak/aspikról szól. Egyébként vannak olyan klubok és tréningek, ahol segítséget nyújtanak számukra a szociális problémák leküzdésében.

2012. okt. 19. 12:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 A kérdező kommentje:

A következő kérdésem az lenne, hogy hová íratnátok iskolába őt/Őket?

Köszönöm, hogy megosztottad velem amit írtál, mert én is érintett vagyok és ez a probléma sajnos lányokat még kevésbé érint mint a fiúkat.

2012. okt. 19. 12:45
 3/8 anonim ***** válasza:
36%

Igen, lányoknál jóval ritkább. Én normál általános iskolába íratom, aminek az alapító okiratában szerepel az autizmus. Olyan tanító nénit kerestünk, akiről az a hír járja, hogy nagyon jól kezeli a másságot és jól tudja integrálni az sni-s gyerekeket a közösségbe. Az iskola is nyitott erre, és jár más Aspergeres gyerek is ide, szóval van tapasztalatuk. (Az oviban is nagyon jól működik most már az integráció, eleinte, amíg nem tudtuk, mi a gond, sok konfliktus volt, de most már sokkal jobb!).

Néztem alapítványi iskolát is, a kis osztálylétszám miatt, de az a meglátásom, hogy az aspi lányomat visszahúzná, mind tanulási teljesítményben, mind viselkedésben. (Nem lenne jó, ha mondjuk súlyos hiperaktív gyerekek között "tanulná" a viselkedés szabályait, és azt sem szeretném, hogy a későbbi továbbtanulási lehetőségei romlanának a gyenge követelmény miatt - mivel ugye az aspik amúgy zsenik, akiket én ismerek felnőtt aspikat, mind egyetemre járnak vagy doktori képzésre, vagy már elvégezték.)

2012. okt. 19. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 A kérdező kommentje:
Én is lány vagyok és felsőoktatási intézményben tanulok agrár szakon és úton vagyok a diploma felé. Mikor én voltam gyerek, akkor még kevésbé volt ismert ez a probléma és szüleimnek nagy energiába tellett hogy megfelelő iskolába felvegyenek, szóval mindez nekem a szerencsémen is múlott hogy felvettek egy kisváros katolikus általános iskolájába, mert a másik négy iskolában elutasítottak, mert a problémámra nem voltak felkészülve. De az általános iskolámban szerencsére jó osztályba kerültem ahol befogadtak a többiek és összetartóak voltunk. Mikor középiskolába kerültem, sajnos nem alakult olyan jól a helyzet, mint az általános iskolában. Sajnos mindenki piszkált, de volt pár tanár akinek beszélhettem a problémáimról. 11-ben az akkori osztályom levelet írt az igazgatónak, abban az ügyben, ha nem íratkozom át másik suliba, akkor ők kiíratkoznak, és a levelet a fél osztály aláírta. De erre szüleim, kihívták a családsegítőt és ők elrendezték az ügyet és nem kellett iskolát váltanom. De mióta felsőfokú képzésben veszek részt, azóta javult a helyzet, mert ott olyannak szeret engem mindenki amilyen vagyok. Egyébként hogyan viszonyul a lányotokhoz a környezet?
2012. okt. 19. 13:11
 5/8 anonim ***** válasza:
76%
"Furcsamód" a lányomat nagyon szeretik. Biztos vagyok benne, hogy közrejátszik ebben az is, hogy az óvónők elfogadják, nem azt tudatosítják a közösségben, hogy őt "kerülni" kell. A gyerekek megtanulták, hogy neki egy picit többet szabad, hogy ő más, de megtanulták a kommunikációs módjait: pl. elmagyarázzák neki, hogy mit fognak játszani. Minden játéknak nevet is adnak, és így a lányom is be tud kapcsolódni. Aranyos volt, valamelyik nap nem volt a játéknak neve, és nem is értette, utólag azt mesélte, hogy "nem tudom, mi volt ez a játék, mert csak mászkáltunk". De ez ritka, mert általában érti és bevonják. Igazából nem is értem, hogy hogyan sikerült ezt elérni, de azt látom, hogy a csoporttársai szabályosan rajonganak érte, állandóan ölelgetik, puszilgatják, szeretgetik és sokszor versengenek azon, hogy ki legyen a párja a sorban vagy ki üljön mellette a buszon vagy az ebédlőasztalnál. Amiben el van maradva, abban segítik, pl. öltöztetik, fésülik. Ha néha "gonoszkodnak" vele, akkor a többiek megvédik. Nagyon jól befogadta a közösség, a furcsaságai ellenére. Még az agresszív kitöréseit is jól kezelik, valahogy nem haragszanak rá érte... Tényleg azt gondolom, hogy ez a pedagógusoknak is köszönhető, és bízom benne, hogy az iskolában is hasonló lesz a helyzet, legalábbis tudatosan így kerestünk pedagógust számára. Már most azon tanakszunk a tanító nénivel, hogy hol üljön majd a lányom, hogy ne zavarja a többieket, ha pl. óra közepén feláll és megy egy kört. :) Az is fontos, hogy a pedagógusok a gyerek erősségeit emeljék ki, és mutassák be a többieknek. Azt írtam például, hogy a lányom memóriája kiváló, és amikor olyan feladat van, hogy egyre bővülő szöveget kell elmondani a gyerekeknek, akkor a lányomat szólítják utolsóként, hogy ő mondhassa a leghosszabb szöveget. Azt gondolom, hogy az ilyen "apróságok" sokat számítanak, mert a csoportban mindenki tudja, hogy a furcsaságai ellenére ez a gyerek nagyon okos, és emiatt úgy érzem, hogy felnéznek rá, de közben meg azt is érzékelik, hogy "pátyolgatni" kell, és meg is teszik. Szóval nekem eddig nagyon jó tapasztalataim vannak, azzal együtt, hogy néha persze akadnak "gonoszkodások", és néhány gyerek kihasználja a lányom gyengeségeit, de a közösségi kontroll jól működik, és összességében inkább támogató, mint elutasító a környezet.
2012. okt. 19. 14:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 1lány.... válasza:
89%
Kell lenni valami módszernek a lenyugtatására, vagy legalább arra hogy ne szedjen fel dolgokat. Régen nem volt kutyaiskola, mégis sok jólnevelt, hűséges kutya volt.
2012. nov. 2. 17:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 1lány.... válasza:
100%
Úristen ezt nem ide akartam írni, nagyon nagyon sajnálom, bocsánat, ha lehet, letörlöm.
2012. nov. 2. 17:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:
100%

Szia!

Nekem 14 éves asspergeres lányom van.

Tényleg nehéz a kamaszodás,az összes változásával. Most épp nagyon fiú akarna lenni,utálja hogy nőiesedik. rettenetesen nagy rock rajongó lett,koncertekre menne,de nincsenek hozzá barátai,akikkel mehetne,így nekem kell elkísérni,de nem is akar másokkal lenni.

A dührohamok durvábbak lettek,a kényszerek viszont maradtak :-(

Ja,és utálja az összes embert,kivéve a rocksztárokat :-)

így nála az ölelgetés,egymás mellett ülés szóba sem jöhet

2012. nov. 3. 18:22
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!