Hogy bírtátok az Asperger gyanú és a diagnosztizálás közti időszakot? Figyelembe vette a bölcsi, ovi, hogy esetleg másképp kellene foglalkozni a gyerekkel mert auti gyanús?

Nálunk nagyon sok tünet van, itt nem akartam most leírni mindet, hogy ne fárasszalak Benneteket! :)

- Ajtómánia: Körülbelül másfél éve kezdődött, valahol a bölcsődébe járás megkezdése tájékán. Mindig csak ő nyithatta és csukhatta az ajtót. Ha más kinyitotta visított, dührohamai voltak, sírt, hisztizett. A bölcsibe mindig úgy mentünk, hogy ha nyitva volt az ajtó be kellett csuknom és bereteszelnem, akkor ő kireteszelte, kinyitotta, bementünk, becsukta bereteszelte. Az elején már a nyitott ajtó látványától is sikítófrászt kapott, aztán ez lassan elmaradt. Bárki jött hozzánk vagy ment el, ő akarta nyitni és csukni az ajtót. Ma már ezt elhagyta és körülbelül egy év kemény munkájával eljutottunk odáig, hogy aki kinyitja nekünk az ajtót, az nem elveszi az ő ajtaját, hanem csak segíteni akar. Ezt nagyon sokáig mondogattam neki mire elfogadta. Ma már ha valaki ajtót nyit nekünk akkor legtöbbször megkérdezi hogy anya, ugye csak segített?! De vannak jobb és rosszabb napok. Mióta óvodába járunk pl. ebben kicsit visszaesés van. Ma reggel például sírt és dühös volt mert az óvó néni kiakasztotta az ajtóreteszt mielőtt mi oda értünk. Visszacsukta rá a reteszt és így ő kinyithatta, így már minden rendben volt. Most az a mániája, hogy mindig nézi, hogyan nyílik és csukódik a lépcsőházi ajtó, hogy húzza be a fékező pánt. Két hete egy órán keresztül sírt azért, mert elfelejtette megnézni hogyan csukódott be az ajtó amikor hazamentünk.

– Nagyon nehezen tanult meg pohárból inni. Az óvodakezdés előtt elkezdtem jobban erőltetni a dolgot, mert az oviban már nincs csőrös üvegezés. Amíg a csőrös üveget magkapta, egyáltalán nem volt hajlandó pohárból inni. Elvettem tőle, képes volt egy napig nem inni, estére „tört” meg, akkor már ivott pohárból... De! Mivel nem ment neki rendesen, kifolyt a víz, keveset tudott csak inni belőle ezért nagyon frusztrálta a dolog, folyamatos dühkitörései voltak... Muszáj volt visszaadnom a csőröst, mert nyár volt, meleg, nem akartam hogy kiszáradjon. Végül abban maradtunk, hogy úgy kapja meg a csőröst, ha előtte iszik a pohárból, ez így működött! Jó korán megbeszéltük, hogy az oviban csak poharazás van, de az első három nap egyáltalán nem ivott az óvodában semmit sem, mert hogy ő nem iszik pohárból, az óvónők meg nem engedték a csőröst, mivel hogy a többi gyereknek sem lehet. Végül a negyedik nap az óvónők törtek meg és adtak neki egy szívószálat, amivel úgy ahogy hajlandó volt inni.

Fogmosáshoz sem hajlandó pohárból öblögetni, ebből nagy hiszti volt az oviban, mert ő inkább a csapból ivott volna.

– A WC papír is a mániája. A héten valamelyik nap pl. nem lehetett elrángatni az oviban a mosdóból (ez otthon is így van), mert a gyerekek után igazította meg a WC papírt! Nem bírja elviselni, ha lelóg a papír, visszatekeri annyira, hogy ne is látszódjon, hol van a vége… akkor megnyugszik és minden ok. Ez mondjuk nem minden napos, de egy eset a sok közül ami legtöbbször zavarja.

– Szinte minden változást elutasít, nagyon nehezen fogad el.

– Nem játszik a többi gyerekkel, csak nagyon ritkán. Ha közelítenek felé akkor dühösen elzavarja őket. A bölcsiben és az oviban is a kedvenc helye a bokor, mert ott általában békén hagyják. :) Ott viszont nagyon szépen eljátszik egyedül, akár órákig is. Azért előfordul, hogy játszik valakivel, de ritka.

– Nagyon válogatós evés szempontjából. Már a hozzátáplálás is iszonyú nehezen ment, folyton egy helyben topogtunk, nem akarta elfogadni az új ízeket. Most is iszonyú válogatós, pár étel van amit megeszik és azt folyton képes lenne enni (pl. főtt tészta üresen, max. reszelt sajttal).

– Nem iszik meg semmit csak a vizet. A bölcsiben pl. nagyon sokszor 100%os gyümölcslé volt a tízórai, na ő akkor max. vizet ivott, de a gyümölcslevet akkor sem fogadta el.

– Nagyon érzékeny a zajokra. Pl. ha meglátja hogy kinyitom a szekrényt amiben a daráló van, megkérdezi hogy darálok-e, ha igen, akkor kimegy a konyhából, bemegy a nappaliba, becsukja az ajtaját aztán bemegy a szobájába és azt az ajtót is becsukja és onnan kiabál ki hogy végeztem-e már.

– Legtöbbször kiabál, üvölt, sikongat ha valami nem megy, nem szabad, nem sikerül, leesik... stb.. Hiába tudja hogy okosan hogyan kell kérni, akkor is sokszor visítás van. Persze ilyenkor szólok neki hogy egy szót sem értek addig amíg nem beszél rendesen, aztán sokadszorra megérti amit mondok és elmondja szépen hogy mi a baj, de legtöbbször akkor is az első reakció a sikítás. A bölcsiben azzal küldtek a nevelésibe, hogy érdeklődjem meg hogy segíthetném neki hogy fel tudja dolgozni a kudarcot, mert ha valami nem sikerül akkor iszonyú dühös lesz és szintén sikít. Hát segítséget nem kaptam tőlük sajnos.

Mostanában viszont figyel, tudatosan kér szépen dolgokat, sikítás nélkül és akkor megkérdezi, hogy anya miért adtál szívesen? Ilyenkor mondom neki, hogy azért mert ilyen okosan, szépen kérted és ilyenkor nagyon boldog! :)

– Iszonyú jó esze van. 2 évesen elkezdte megtanulni a nagy nyomtatott betűket, mert a sógornőmtől betűkinyomós gyurmát kapott egy hónap alatt tudta az összes betűt, 10-ig a számokat. Minden nap addig nyúzott, amíg meg nem tanult egy -két új betűt! Ma már ott tartunk, hogy felismer leírt szavakat a plakátokon, mesekönyvben, játékokon (tilos, on, off, open, close, lock, nyitva, zárva, mégsem, nem, igen és még jó pár...) Az angol szavaknak tudja a magyar jelentését és fordítva, tehát nem csak azt tudja mi van oda írva, de tudja is hogy mit jelent az magyarul. Nagyon érdeklik a betűk, a számok, az olvasás, írás. Már próbálja összeolvasni a betűket. Nem lehet neki egy mesét úgy elolvasni, hogy ne szakítani félbe minden második mondatnál, hogy melyik szó mit jelent.

- éjszaka álmából üvöltve kel, mert valami eszébe jut (Pl. meg akar hallgatni egy zenét) és képtelenség megnyugtatni!

- Szavakat alkot a hangokra. Hall valamilyen hangot és ezt elnevezi és innentől kezdve így hívja.

- Saját szavakat alkot, amiket csak ő és mi értünk.

Nekünk ennyi! És nálatok mik a tünetek?

12. válaszolónak!

Nagyon örülök, hogy nálatok ilyen szépen alakulnak a dolgok! Ügyes voltál!!! Mi meg így állunk... Most sokat "romlott" az Ákos viselkedése, pl. ajtómánia, elég komoly visszaesés van sajnos. Megint üvöltés van, ha valaki kinyitja az ajtót... :(

Viszont sikerélmények is érik az oviban, pl. a pohárhasználat terén! Tegnap már azt mondták hogy szépen ivott pohárból és otthon lelkesen újságolta hogy milyen ügyes volt. Azt sajnos nem tudom felmérni, hogy mennyit ivott, majd azért a következő napokban kiderül.. ha másból nem, abból biztos hogy mennyit iszik délután...

Köszönöm, hogy írtatok!!!!

Igen, nagyon nehéz ez a várakozás, de már csak másfél hét és megyünk!!! :) Igaz ez még csak az első kör lesz, de alig várom már.... :))

Úgy van ahogy mondod, én is azt szeretném, hogy végre a kezünkben legyen a diagnózis, mert azzal már el tudok indulni valamerre... Érdekes, mert nem attól félek hogy aspergeresnek mondják, hanem attól hogy azt hozzák ki hogy nem az! Akkor nem tudom mit fogok kezdeni a helyzettel, mert rengeteg tünetet produkál és nagyon nehezek így a mindennapok!!!