Nem fogad szót az Ovónéninek a gyerkem, mit csináljak vele?

Alapvető hiányosságok vannak, ahogy te magad is írtad.

Talán azt lehetne gyakorolni neked is, hogy a tetteinek következményei legyenek. "Mondom neki..." tudod, én is mondom a 2 évesemnek mindig, de bizony volt 1-2 dolog, amit csak finomabb bünti árán tanult meg. (Pl. ha földhöz vág vmi játékot, elveszem és nem kapja meg egy darabig.) Azt kéne vele megértetni, hogy amit az óvónéni mond, az úgy legyen, mert ha nem, bünti. Ha igen, jutalom. Hogy az óvónénik mennyire bénák vagy sem, az ebből nem derül ki sajnos, pedig nekik is van szerepük ebben.

Nálunk ugyanez a szitu, de még nem megy ovodába, és még nem egészen 3 éves.

Én megértelek Kérdező, hiszen én is ugyanezzel a problémával küzdök.Annyiból nem értek egyet az előzőekkel, hogy nem minden gyereket lehet egyformán nevelni.Én nevelem kemény szigorral, minden tettének következménye van, mégis ugyanúgy csinálja a rosszaságot, elszalad, ha magyarázok neki, stb.Lassan már tényleg minden meg van vonva, nem érdekli a bűntetés.

Ezt nem értik meg azok, akiknek szófogadóbb a gyermekük, és akit lehet büntetni azzal, hogy beküldik a szobába, vagy elteszik a kedvenc játékot, vagy nincs mese stb.Ők mind azt hiszik, hogy ez a neveltetés miatt van, pedig nem, egyszerűen ilyen a gyerek vérmérséklete,nehezen kezelhetőbb és nevelhetőbb.

Ha azt mondod, hogy Te is rendesen megneveled, amit lehet azt lehet, amit nem szabad azt nem engeded, bünteted, ha kell, akkor annyit tudsz tenni, hogy rengeteget beszélgetsz vele.Dícsérd ha ügyesen viselkedik, mutasd ki, hogy mennyire szomorú vagy, ha panasz van rá.Üljetek le játszani, és játék közben mondogasd neki, hogy Anya annyira boldog, és büszke, mikor ilyen ügyes vagy stb.Vidd el olyan helyekre, ahova szeret járni, állatkert, vagy báhova és gyakran hangoztasd ott, hogy azért jöttetek ide az állatkertbe, mert jól viselkedett, megérdemelte, örömet okozott neked, hogy jó volt, ezért most te is szeretnél neki örömet okozni stb.

Talán nálunk még ez az ami bevállik, illetve látványosan kimutatom, hogy szomorú vagyok.Lehajtom a fejem, nem nézek rá.Odajön, kérdi, hogy Anya, most szomorú vagy?És erre mondom, hogy nagyon szeretlek Kincsem, de igen, most anya szomorú.Akkor megölel, kér, hogy ne legyek szomorú, megígéri, hogy jó lesz(na igen, de ugye ez hosszú távon nem így van, akkor abbahagyja a rosszalkodást, de legközelebb folytatja), ilyenkor én is lehiggadok, megenyhülök picit, és elkezdek vele beszélgetni a problémáról.Volt, hogy elkezdett pityeregni, mert szomorú voltam.Nagyon bántott,hogy emiatt sírt, de felfogta, hogy a tettével mit ért el.Pityergett, de egyből mondtam, anya már nem szomorú, és a kis arca utána meg fülig ért:)Próbáld ki:)

Először is érdemes lenne megnézetni a gyermeket, hátha valami neurológiai oka van a dolognak (most majd jönnek az okosok, hogy persze, mert divat ráfogni a gyerekre, hogy hiperaktív, figyelemzavaros meg autisztikus, és a szülő ezzel takarózik - nekik üzenem, hogy dolgoztam speciális iskolában, és hát tényleg van olyan gyerek, aki maga is szenved attól, hogy nem tud nyugton maradni, és egyszerűen képtelen segítség nélkül változtatni rajta! A saját gyermekem is "más", nála aztán minden "hagyományos" nevelési módszer csődöt mondott, de amióta a másságának megfelelő, speciális módszereket használunk, látványos eredményeket értünk el!)

Szóval én először - az óvodával is egyeztetve - a nevelési tanácsadóhoz fordulnék, hogy tárják fel az okot. Ha nincs semmilyen neurológiai, szervi probléma, akkor más irányban kell elindulni. A leírt tünetek alapján (pl. azzal válaszol vissza, amit kérdezel) el tudok képzelni olyan okot, ami nem nevelési kérdés, és akkor speciális módszertant kell alkalmaznotok, ha nem szeretnél rövid úton megbolondulni és nem szeretnéd, hogy a gyereket fél éven belül kirakják az oviból, mert "nincs hozzá eszközük".

Pedagógusi, szülői tapasztalatom, hogy a nehezen kezelhető gyermekeknél a helyes viselkedés jutalmazása sokkal többet ér, mint a nem megfelelő viselkedés büntetése. Fektessetek le egyértelmű szabályokat, először csak néhányat. Pontosan magyarázd el, hogy mit nem szabad csinálni, és mit kell tenni HELYETTE. Sokszor a gyermek tudja, hogy mit nem szabad, de nem tudja, hogy mi a helyes viselkedési mód az adott esetben. Nálunk pl. ilyen volt, hogy nem tesszük tönkre mások munkáját, hanem pl. magának épít egy tornyot és azt döntheti le (másét nem!), vagy magának vesz egy papírt, és azt firkálja össze (másét nem!). Eleinte 3 szabályt határoztunk meg, és azt erősítettük hetekig. Ha azt a 3 szabályt nem szegte meg, a nap végén jutalmat kapott (apróságokat, de mindig valamit). Ha olyasmiben hibázott, ami nem szerepelt a szabályok között, azt nem büntettük, hanem megbeszéltük, hogy mi lett volna a helyes viselkedést.

Lehet készíteni szabálykönyvet (az én gyermekemnek van), ahol egyik oldalon leírva, leírva és rajzokkal szerepel, hogy mit NEM szabad (piros kereszttel mellette), a másik oldalon, hogy mit kell csinálni helyette (rajzzal, zöld pipával). Írod a megkésett beszédfejlődést, nagyon sokat segíthet neki akkor a vizuális megerősítés, hiszen egyáltalán nem is biztos, hogy pontosan érti, amit mondasz, hogy mit kellene tennie.

Próbálkozz egyelőre ezekkel a módszerekkel, de párhuzamosan javaslom a nevelési tanácsadó bevonását, és ha hosszú távon is fennáll vagy súlyosbodik a problémátok, akkor neurológust vagy gyermekpszichiátriát is érdemes felkeresni.

Ne hallgass azokra, akik szerint minden gyermeket meg lehet nevelni! Aki ezt mondja, az töltsön el egyetlen napot hiperaktív vagy autista gyermekek között, és utána okoskodjon!

Én más szemszögből nézem a problémát,mint itt sokan mások,akiknek nem ilyen a gyermekük ,mint a kérdezőnek .

Azt írja a kérdező ,hogy :későn beszélt,akaratos,mozgékony! ,nincsen szabálykövetése ,nehezen irányítható ,pont mint az én kisfiam ennyi idősen,bennünket elküldtek már 3 éves korában nevelési tanácsadóba,ahol kiderül,hogy figyelemzavaros és éretlen az idegrendszere,több év fejlesztés után (most 6 éves) van egy tündéri,együttműködő,segítőkész gyermekem,pedig hozzá nem értők engem is mennyit kritizáltak amíg nem tudtuk,hogy nem nevelés miatt olyan a kisfiam mint amilyen volt.Ír,olvas,ügyesen számol a fiam,értelmileg is rendben van,de nem tudom,hogy fejlesztés nélkül is ez lenne e.

Nekem figyelemzavaros gyanúsnak tűnik a kérdező kisgyermeke a viselkedése alapján,azt pedig kinevelni nem lehet,szakemeberhez fordulnék,leginkább egy TSMT terapeutához,ha van a közelben,hogy mérje fel a gyermeket,hogy van e összefüggés a nehezen irányíthatóság és a gyermek idegrendszeri működése között.

Abba a hibába ne ess amibe én beleestem annak idején,hogy alázatosan szidod és hibáztatod az óvónőknek magadat,hogy biztosan csak te tehetsz a gyermek viselkedéséről,valószínű nehézségei vannak,amiben ha most segítséget kap az megfizethetetlen lesz pár év múlva ,nem könnyű a gyermekenek a sok kudarc megemésztése ami az miatt éri ,mert képtelen megfelelni a vele támasztott követelménykenek,nem azért,mert ő direkt rossz akar lenni,állja gyermeked mellé vidd szakemberhez minél előbb,hogy megóvd a másodlagos következményketől ami jelentkezhet ha a gyermek viselkedését félreértelmezik és rossznak állítják be,holott ő is vágyik a szeretre ,elismerésre,de a kudarcokra egyre indulatosabban fog reagálni,ha nem értelmezik a felnőttek megefelően e viselkedését .