Ismertek olyan gyereket aki nem lett szobatiszta?

Igen és József Attilát is két évesen szavalt.

Ez a szobatisztaság 3 éves korra igazából az ovi miatt lehet fontos.

Nálunk csinálnak belőle ,,versenyt", más országban általában ráér.

V.színű azért, mert máshol fizetős ovi van (több helyről hallottam) és ott gondolom ez nem akkora probléma.

Hasonló kérdésre olvastam nemrégiben egy erre vonatkozó választ.

Azt írta a válaszoló, hogy testvére külföldön él a családjával (azt hiszem Hollandia) és ott 2 és 4 éves kor között szoktatják a gyerkőcöket.

Tesója gyereke 3,5 évesen simán szobatiszta lett.

Ne izgulj, mert előbb utóbb feltámad benne az igény, de csak akkor ha már valamennyire vissza tudja tartani.

Kisfiam még sumákol a mamánál (pelusba kakil), de egyébként 1 hét reggeli wc-zés után, már du. is magától wc-be kakilt.

Persze van mikor nem lehet kivárni, mert egy órát ül és megunja, de be fog állni a szervezet.

A pisi problémásabb lesz, mert sokat iszik és látszik hogy még szó szerint kiömlik, nincs különösebb kontroll.

Most 3 év 3 hónapos és azelőtt már az összes tuti módszert próbáltam, de simán bárhol és bármibe beengedett mindent, mert nem volt kontroll.

Most már alakul:)

Kitartást Nektek!:)

Azért a szobatisztaság nem azt jelenti, hogy egyáltalán nemkell pelus, hanem hogy nappalra nem kell pelus, bár időnként még előfordulhat bepisilés sokáig, akár évekig. Az erőltetés nyilván csak árt, bár szerintem ez olyan, mint amikor mondják, hogy ha nem görcsölsz rá, akkor fogsz teherbe esni. Hogy lehet erre nem rágörcsölni?! Hogy csinálhatnál úgy, mintha nem lenne fontos?!

Inkább az nyugtasson meg, hogy ki ebben ügyes, ki abban. Aki később lesz szobatiszta, az másban ügyesebb a társainál, például szeben beszél vagy rajzol, vagy önállóbban öltözik. Nézd a gyerek jó oldalát, és ne ess kétségbe! Egy év múlva visszagondolva jót röhögsz majd magadban a dolgon.

Szia! Ne keseredj el, annak van igaza, aki azt írta, hogy ez nálunk túl van dimenzionálva, „Nyugaton” simán adnak pelenkát az ovis gyerekre, itthon meg halálra stresszeli magát az ember, hogy 3 évesen szobatiszta lesz-e.

A mi sztorink is ellenpélda a „már úgy született, hogy szobatiszta volt, és ki is törölte” típusú hozzászólásokra, 3 évesen felvették a gyereket oviba, mert „jobbára” szobatiszta volt, ami azt jelenti, hogy többször nem pisilt be, mint igen, vagyis ha pl. játszott nagyon, akkor rá kellett szólni, hogy menjen el pisilni, mert elfelejtette. Sőt, az oviban délután is gyakran bepisilt alvás alatt.

A kakilás viszont pelenkába ment még kb. fél évig, mikor is hisztérikusan letéptük róla (na jó, túlzok, de lényeg, hogy megelégeltük, mert már „olyan nagyfiú”)… nos, ettől kezdve egy remek kétéves időszakunk lett, amikor a gyerek folyton visszatartotta a kakálást. Rémes volt két éven át azon őrlődni, naptárba írogatni, mikor kakilt a gyerek, és parázni, nem lesz-e baja, ha már napok óta nem.

A gyerekorvosunk nyugtatott, és ugye, mint tudjuk, az idegeskedés átragad a kicsikre, ettől még rosszabb… mindegy, nem részletezem, de nálunk kb. 6 éves volt a gyerek, mire úgy tényleg kimondhattam, hogy mindent csinál magától, a maga helyén.

Mindezt úgy, hogy semmi egyéb baja nincs, értelmes, jó fej kissrác.

Ja, az éjszakai dolgok pedig, amit már „ágytisztaságnak” neveznek, 4-5 évesen oldódtak meg, eleinte keltegettük éjjel (kitapasztalván, kb. hánykor pisil be), aztán pár hét után elkezdett magától kijárni pisilni éjjel. Majd már az sem.

Alapvetően nem értek egyet az éjjeli keltegetéssel, mert baromi fárasztó mind a gyereknek, mind a szülőnek, de nálunk végül bejött, így nem mondom, hogy ne csinálja az ember, ha nincs más megoldás.

Szumma szummárum: szerintem minden egészséges gyerek szobatiszta lesz, és nem a szülők érdeme, hogy mikor, csupán attól függ, a gyerek mikor érik meg rá. A szülők csak rontani tudnak az ügyön a túlparázással – amit nyilván megértek, hiszen én is ezt tettem, de akkor is a külvilág nyomásának érzem, és ha újra csinálhatnám, nem foglalkoznék ennyit vele.

(A 16. vagyok megint)

Próbálj meg nem ideges és türelmetlen lenni, vagy legalább ne mutasd, és dicsérd meg, ha pisil. Az is jó, ha bevezeted mondjuk, hogy nem indultok el sehová, amíg nem próbált meg pisilni (és lefekvés előtt meg kell próbálnia), így rá tudod talán venni, hogy gyakrabban menjen el, hogy ne legyen „baleset”, amitől elkeseredik. Nekem elég érzékeny a gyerekem, és láttam rajta régen, hogy próbál megfelelni, mert érezte, hogy nekem ez milyen fontos, de sajnos, ha túlparázzuk, az ellenkezőleg is elsülhet, hogy nyomásnak érzi, és szégyennek, ha nem sikerül, ami elveszi a kedvét, és azért dacol.

Tudom, hogy könnyű mondani, és nehéz megtenni, ha benne van az ember, de ha te lazábban kezeled, és elhiszed, hogy meg fog oldódni a helyzet, akkor hamarabb túljottok ezen.

Merthát, ugye, ha belegondulunk, a topiknyitó kérdésed úgy is szólhatna, hogy „Ismertek olyan egészséges felnőttet, aki nem szobatiszta?” – és innen nézve már egyértelmű, hogy nem. :)