3,4 éves kislányommal mit kezdjek? Az egész napunk egy rémálom!
a kislányom alapjáraton egy hisztis akaratos nagyszájú kislány (nem azért írom mert most mérges vok rá, hanem mert ezt örökölte).Sajnos nagyon elfajult már kettőnk között a viszony.Szinte nem tudok már hozzá úgy szólni hogy ne veszekedjek, az egésznap kiabálásból áll.Akár tudja hogy ő a hibás akár nem az utolsó akkor is az övé.Ha megbüntetem, akkor is (még sírás közben is visszafelesel)Egyszer sem látom rajta hogy most mágbánna hogy rosszat csinált.Nem tudom mit kezdjek vele.:-(Sajnos erre még olaj a tűzre hogy természetileg igen egyfajták vagyunk (oroszlán jegy)Korai még a jövőn gondolkodni, de már most nagyon félek hogy rossz kapcsolatunk lesz mindig.Pedig annyira próbálok türelmes lenni.És van hogyha magam vok elbőgöm magam mert tudom hogy ez egyikünknek sem jó, de egyszerűen nem jutunk egymással dűlőre.Minden napunk egy rémálom.Az oviban azt mondják hogy ott egy angyal, de sajnos ez nem csak ovi óta tart.Születése óta ilyen természetű.Semmi nem válik be.Akármit mondok mindenre a válasza a nem!!!!!!,,Buta vagy anya, szégyeld magad........stb ilyenekkel vág vissza, megg még sorolhatnám.Sarokba is állt már nem 1x akár 20 percet is végigáll térdel....Fenékre ütés, lehet hogy elítéltek, de a visszamagyarázzása miatt a szájára is vágtam már.Nagyon el vok keseredve.:-(
Nem akarom a gyereket hibáztatni 100%-ban mert tudom az én természetem is ilyen.Nem értem miért csinálja, minde megkap ami akar (többet is)A szobálya tele van mindennel amit csak el lehet képzeni...Veszek neki ilyen foglalkoztató füzetek, leülnék vele csinálni, de 3 percen belül vita miatt abba marad....
Akkor most hogyan továb?????
válasza: válasza:Az én lányom is 3,5 éves, határtalan önbizalommal és mégnagyobb szájjal..
Pici kora óta ugyanez a helyzet nálunk is. Az oviban egy kisanygal de ahogy kijövünk már kiabálnom kell vele.
Én sedatif pc homeos bogyókat szedek h nyugisabb legyek , mert észrevettem ha én ideges vagyok akkor ő is..
Azóta sokkal jobban szót értünk, búgyik, puszilgat, ami eddig nem nagyon volt. Szerintem kinövik majd én bízom benne.
Kitartás és próbálj Te is valami lazító dolgot!
válasza:Kedves Anyuka! Szomorúan olvastam a soraidat...
Elsősorban egy mondatodra reagálnék, ami kiütötte a szememet:
"Nem akarom a gyereket hibáztatni 100%-ban mert tudom az én természetem is ilyen"
A gyermekedet nem is hibáztathatod 100%-ban, mert 99,99%-ban a TE hibád, hogy így viselkedik a kislányod és nem az övé. A gyerekek találékonyak, ha valahol kibúvót kell keresni, megtalálják, ha hisztivel, haraggal, feleseléssel, kiabálással, daccal el lehet érni a szülőnél valamit, azt elérik. DE CSAK AKKOR ha a szülő engedi azt. Én úgy érzem, hogy felkészületlenül ért a gyerekvállalás, nem tudtál mit kezdeni az apróbb problémákkal, aztán a nagyobbak a fejedre nőttek...
Mint módszer a büntetés SOSEM válik be, sosem hatékony, csupán addig hat, ameddig jelen van az azt kiszabó személy, azaz TE. Amint abbamarad a térdenállás az ellenzett viselkedés folytatódik tovább. A büntetést mindig következetetten adjuk és úgy, hogy az kapcsolatban legyen az OK-kal amiért azt kapta a gyerek. Hiába bünteted fenékre csapással azt, ha visszafelesel Neked a gyerek, attól nem lesz másabb a gyerek viselkedése, csupán mégtöbb agressziót váltassz ki benne.
Jó lenne tudni milyen a napi rutinotok? van-e egyáltalán? közös program? Mi az ami jól működik a kapcsolatotokban? Mi az ami nem? Az apukával milyen a gyerek kapcsolata?
Ha szeretnél erről beszélgetni, írj privátot, elnézést, ha kicsit kemény voltam, nem rosszból írtam. Pszichológusként adhatok néhány tanácsot, ha érdekel.
Üdv
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!