3,4 éves kislányommal mit kezdjek? Az egész napunk egy rémálom!

Az én másfél éves (19 hónapos) oroszlán kislányomnak is hihetetlen energiája van. Mostanában az a "mániája", hogy behozza a szobába az én és a saját cipőjét, jelezve, hogy el akar menni valahova. De akkor is, ha nemrég jöttünk haza. Meg nagyon szereti is a cipőjét hordani. És aztán mérgesen sír (ez a hiszti?), amikor nem az van, amit szeretne. Viszont ez csak pár percig tart.

Mindemellett a kislányom nagyon jó alvó.

Barátnőm kislánya (ő 20-21 hónapos) is egy energiabomba, ők valami csiribiri tornára járnak, ahol a mozgáson van a lényeg. Többet nem tudok róla, de nagyon szeretik.

A négy éves unokaöcséméknél lehetett választani az óvodában a néptánc és a judo között. Ők az utóbbit választotték, és pár hete hetente kétszer úszni is mennek. Ez jó sok mozgás.

Szóval egy ilyen idős gyereknek már sok minden közül választhatsz.

Az én öt éves lányom rák jegyű, és ugyanilyen, úgy három éves kora óta. Az idegeim már rongyosak!!! Mára már nincs semmi türelmem. Vitatkozik, felesel, és még mindig legtöbbször zsigerből rávágja mindenre hogy nem. Egy fél éve már azt hittem vége a dackorszaknak, aztán egy óvónő ismerősöm megnyugtatott, hogy ne izguljak, öt évesen jön a következő. :DD Jött is, kb két hónap múlva ahogy a nagy kiborulások elmaradtak. Most már nem hisztizik ugyan, csak most meg olyan mint a kamaszok, szándékosan akar felidegesíteni. Tisztában van a szabályokkal, tudja mit lehet és mit nem, és direkt, csak azért csinál olyat amire tudja hogy haragszom, hogy felidegesítsen. Mikor fog ez már elmúlni?!! Ha ennek vége, akkor meg majd jön a kis, majd a nagykamaszkor, én addigra már háromszor a vigyorgóban fogok kikötni. Nálunk is van egy 11 hós az öt éves mellett, ő is most kezdi az akaratát kinyilvánítani, és apa meg este hétig dolgozik. Néha már délután kettőkor az esti altatásról ábrándozom :D

Kitartás, sok, sok, sok türelem, aztán nagyjából, úgy cirka 20 év múlva már biztosan túl lesztek rajta, velem együtt :))

15-ös vagyok :)

Hát akkor nálad is az az egyik baj, hogy a gyerek okos. :D Tudja, hogy nem fogod eladni a játékokat...és mikor erre rájött, már nem lehet rá ezzel hatni. Az enyém is túl okos, ami most így ebben a helyzetben baj, nem lehet átverni, mert azonnal vágja mi a helyzet...de a jó hír az, hogy ez felnőttként az előnyére fog válni :)

Nyáron jobb lesz, ki lehet menni, programozni, játszóterezni, olyankor az enyémmel sincs gond, csak ha már több napja rossz idő van, és itthon vagyunk, na akkor lesz kissé kezelhetetlen. :D

Nekem még csak egy másfél éves gyerekem van. De én is szoktam ábrándozni arról, hogy na, milyen jó lesz, ha végre lefektetem. A nappali alvásra pedig nemcsak neki, hanem NEKEM is nagy szükségem van. Abban a korban van, hogy mindent kinyit, kipakol, felmászik, lemászik, megkóstol...Kíváncsisága óriási, ereje egyre nő, félelemérzete semmi. Egész nap a nyomában kell járnom. Nagyon fárasztó tud lenni.

De azt olyan szomorú volt olvasnom, hogy valaki arra vágyik, hogy elrepüljön az a 20 év...

Nem kéne, hogy szenvedéssel teljen az életünk, ha lehet rajta változtatni. És egy ilyen kicsi gyereken igen is lehet változtatni. Viszont egy húszévesen már nem. Ha addig nem sikerül megnevelni, akkor már annyi idősen lehetetlen.

Épp a minap olvastam itt egy anyuka kérdését a 18 éves lányával kapcsolatban. Hogy semmilyen mértékben nem hallgat rá a lánya, és már egy ideje elég rossz is a kapcsolatuk. Senki nem tudott neki épkézláb tanácsot adni, szinte reménytelen a helyzet.

Én a részemről nem csak fel akarom nevelni a lányomat, aztán ha felnő, menjen, amerre lát, hanem azt szeretném, ha mi mindig jóban lennénk egymással.

Azt sem hiszem, hogy egy gyerek azért rosszalkodik, vagy azért nem lehet kordában tartani, mert túl okos. Talán akkor épp erre lehetne hatni.

Most hétvégén néztem több részt is a Szuperdada című sorozatból. Ezért is vagyok most olyan optimista.

Szoktad őt kérdezni arról, hogy mit miért csinál? Miért rosszalkodik? Tudja-e, hogy ezt vagy azt nem szabad és miért nem? Hogy alkalomadtán szomorú leszel, mert így viselkedik? stb.

Persze nem biztos, hogy mindezekre használható választ is fog adni, hiszen még nem olyan nagy - de nem lehet, hogy esetleg az a baj, hogy mindig Te akarsz irányítani?

Próbáld az ő szemszögéből is nézni a dolgokat és jobban firtatni, hogy vajon mi lehet a motivációja. Hátha valami fontosabbat is közölni akar ezzel, nem csak úgy brahiból csinálja.