11. éves a kislányom. Szerettem volna felvilágosítani a női dolgokról de alapból elutasította. Vettem neki könyvet is amit gondoltam, együtt elolvasunk majd. De mindent elutasít ez ügyben. Normális ez, vagy én kezdtem vele korán?

Tökegyszerű. Nem "felvilágosításra" van szükség, hanem normális, reális felnevelésre. Amiben nincs szégyen, pironkodás, titkolózás, de van egészséges életre és felelősségre való oktatás és szoktatás.

A teste nem valami rejtegetnivaló szégyellnivaló titok, hanem egy NŐ kezdeménye.

Tehát odamész hozzá, és elmondod neki, hogy egyszer anya lesz. Ahhoz pedig a teste meg fog változni, hogy felkészüljön a feladatára. Hormonjai szőrt növesztetnek, cicit, és néha tisztulni fog. Gondold át, ez így érthető és nem ciki. De ezeket 11 éves koráig nem tudta????????????

22 éves lány vagyok. Nálunk nem volt nagy, felvilágosító beszélgetés, de alapból sokat beszélgettem anyukámmal kiskorom óta, így néha előjöttek ilyesmi témák is. Ha kérdésem volt, arra válaszolt, és 11-12 éves korom körül én is kaptam egy könyvet. (A menstruációról előtte már beszélt nekem anyu, a többi dolog még nem igazán érintett addig.) Tiniknek szóló könyv volt, a címére sajnos nem emlékszem, de minden "bajos, ciki, veszélyes" témát érintett (első szerelem, szex, csókolózás, menstruáció, piercingek, barátok, gúnyolódás, nemi betegségek, testalkat, önmagunk elfogadása, kamasz-szülő konfliktus, terhesség, stb...). Külön tetszett benne, hogy tiniktől is sok idézett volt benne, elmesélték, hogy ők mit hibáztak, hogyan kellett volna viselkedniük bizonyos helyzetekben, stb.

Bár nem emlékszem, hogy különösebben cikinek éreztem volna ezt a témát, azért a könyvet mindig csukott ajtónál, magam olvasgattam, lapozgattam. :)

És persze anyu mindig segített, ha valami kérdésem volt, de az is igaz, hogy sok információt a netről, magazinokból szedtem össze.