Apám meghalt, anyám pedig elkényeztetett?

Nagyon nem mindegy, hány éves vagy. Annak idején helyettem is mindent megcsináltak, még gimnazistaként is segítettek megkeresni a szétszórt cuccaimat, a házimunkákról nem is beszélve. Annyit vártak el, hogy tanuljak, mondjam meg, hová megyek, és érjek haza a megbeszélt időben, vagy telefonáljak, hogy kések.

18 évesen, továbbtanulás miatt költöztem albérletbe, 200 km-re a szüleimtől, és különösebb oktatás nélkül rájöttem, hogy ha nem vásárolok, nem lesz otthon kenyér (akkor még hétvégén zárva voltak a boltok), és ha nem osztom be a pénzemet, nem jut bérletre, meg hazautazásra, ha nem teszem helyre a dolgaimat, órákig kereshetem stb.

Nem volt semmi különösebb problémám a rendetlenségemen kívül, de az nálam genetikus lehet, még 45 évesen is fennáll. Néha főzés közben hazatelefonáltam, ha nagyon másképp nézett ki az étel, mint szerintem kellett volna, de ennél több segítségre elkényeztettség ide vagy oda, nem volt szükségem.

Te se aggódj. Ha segíteni szeretnél anyukádnak, beszéld meg vele, hogy milyen házimunkát tudnál átvenni tőle, esetleg csak alkalmanként. És ne keseredj el, ha eleinte lassabban, és kevésbé tökéletesen csinálod, majd belejössz, mind így kezdtük, csak nem mindenki emlékszik rá. Sok sikert!