Miért ilyen az anyám velem?

Középső gyerek vagyok, 33 éves, 2 gyermek édesanyja. Egyik nap felhívott, üres a gázpalackja, valakinek ki kellene cserélni. Konkrétan nem mondta, hogy nekünk, ezért nem reagáltam rá. Egyébként, ha valami kell neki, célozgat, ez szokása. Másnap mondja, az öccse nemsokára megy, kicseréli. Nem ment. Harmadnap felhív, még mindig nincs palackom, közben obszcén szavakat beiktatva. Mondtam neki, ne haragudj, de nem tudjuk kicserélni, mert a párom megy dolgozni nemsokára, egyébként meg gyerek, bevásárlás stb.a program. Van egy húgom, aki vele lakik, két napig mondtam neki, kérje meg, menjen el palackért. Nem kérte meg. Soha semmit nem kér tőle. Mindig minket ugráltat. Nem értem. A 2 éves unokáját is csak akkor látja, ha mi megyünk hozzá, de már félünk menni, nehogy kitaláljon valami extra munkát nekünk. Amikor nem csináljuk meg, mint most is, szid, trágár szavakkal. Komolyan, nem normálisan viselkedik. A kisfiúnkat nagyon szereti és Ő is a mamát, de inkább nem viszem hozzá gyakran, nem akarom, hogy ezt az oldalát megismerje a mamának. Pedig minden nap emlegeti a fiunk. Annyira sajnálom a pici fiamat. A másik gyermekem lány, Ő már nagy, ilyenkor is tartja a távolságot, különben hallgathatná, mekkora szemétládák vagyunk, mert nem hoztunk palackot. Egyébként a főbérlője felajánlotta bármikor hoz neki, de Ő nem kéri meg, pedig a szomszédba lakik. Nyáron a kerttel ugyanez a helyzet. Vigyük ki, menjünk érte. Mondtuk neki a benzint. Az nem érdekli, nem Ő fizeti. Nagyon gááz..és nem érti, hogy ez nem normális viselkedés, amit Ő csinál. Megkérhet, hogy segítsünk neki, de, ha nem tesszük, mert nem érünk rá, nem kellene utálkozni és haragudni. Én is párszor már megkértem vigyázzon a babára, hát mondanom se kell, sose ért rá.