Anyukák! Tudtátok-e ezt? (elfenekelésről van szó)

A cikkedben az általad idézett mondat előtti mondat a lényeg szerintem:

"A fizikai bántalmazás eleve primitív büntetési forma, amelyben az erős szülő a nála jóval gyengébb gyereket testi fölénye által fenyíti, megfélemlíti, és ezzel agresszióra tanítja, hiszen modellezi számára, hogyan kell „elbánni” a gyengébbekkel. "

Sajnos azért alkalmazzák ezt sokan, mert velük is így tettek szüleik, és a nevelési eszközeinket tudatosan, vagy tudat alatt is legnagyobb százalékban az otthonról hozott minták alapján választjuk/alkalmazzuk.

Nálunk is jól megfigyelhető ez: engem nem vertek a szüleim, kb. 3 pofont kaptam egész életemben, úgyhogy nem is érzek semmi késztetést arra, hogy megüssem a sajátjaimat, valószínűleg anyám példáján, eddig egyszer ütöttem arcon a lányomat, hirtelen indulatból, amikor a húga sálját úgy kezdte rángatni (talán játékból), hogy fojtogatni kezdte vele.

Férjemet viszont rendszeresen verte az apja kis korában, így ő, bár nem szeretné ütni a gyerekeit, ha indulatos állapotban van, előfordul, hogy odacsap, és ha nem is teszi, "fenyeget vele".

Azt gondolom a szexuális vonatkozásról, hogy az ennél sokkal összetettebb mintákra alakul ki, de pl. biztos hogy fontos szerepet játszik, hogy milyennek látják a gyerekek a szülők közti intimitást, szeretet. (Itt nem arra gondolok természetesen hogy a gyerekek előtt kell nemi életet élni, de ha látják, hogy a szülők megölelik-megcsókolják egymást az jó).

NO, én nem tudtam ezt, és elég nehéz befogadnom.

Egyébként időnként egy jó időben odarakott jót tehet a gyereknek.

Én sem voltam verve, egyetlen egyszer kaptama combomra. Türelmes is vagyok, de a mi kisfiunk sajnos néha (már már azt hiszem kéri) hogy kapjon egyet, amit nehezen de néha el is ér. De nem a fenekére szokta, hanem a kezére, vagy rákiabálunk. Illetve ha jól bleegondolok lehet hogy kapott a popijára is, de nem volt az nagy, de megszeppent, nem szerette.