Meg tudtátok valósítani a gyereketek nevelésében azt, amit elképzeltetek, (mikor még csak terveztétek Őt, vagy mikor még kicsi volt) vagy sokminden másképp alakult?

Szia!

Az én mondásom erre: Elveim voltak, most gyerekem van. Azaz nem minden valósult meg, amit elterveztem. De még alakítható, még csak 13 hónapos a kisfiam.

Én szerencsére nem másolom édesanyám viselkedését, sok mindenre nem emlékszem a nevelésével kapcsolatban, csak arra, hogy nagyon sokat ivott. Én nem.

Igyekszem következetes lenni, de nem mindig sikerül, igyekszem türelmes lenni, de néha elszakad a cérna, néha elegem van a visításból és abból, hogy folyton rajtam csüng /nincs testvére, nincsenek kisgyerekek a közelében/ de látom, hogy fogékony rá, barátkozna ő, ha lenne kivel és akkor nem csak rajtam lógna. Szeretem, imádom, de néha sok belőle egész nap.

Valamennyire természetesen hibásnak érzem magam, kis korában talán picit elkapattam, mikor pár hónapos volt, most iszom a levét. De azért akad olyan idő is, mikor el van magában. Csak ez elég kevés idő.

Attól függ, milyen viselkedési probléma. Mert lehet, hogy nem is gond, hanem életkori sajátosság.

pl. hiszti. pl. csimpaszkodás.

De nálunk pölö. a verekedés, mások cuccainak elvétele nem játékos, de ezt már totyogó korukban megbeszéltük. Be is tartják.

Hibásnak abban érzem magam, hogy nem vagyok közel sem angyali türelmű. Valaha úgy képzeltem, anyaként az leszek.

Nos, azóta sem jutottam el a bárányképzőbe. :(

Nekem nagyjából sikerült-eddig-,de igazából minél hosszabb időszakot nézel,annál reálisabban látod.Mi még azért az elején vagyunk-8,6,4,4 évesek-,úgyh majd kb 7 év múlva meg tudom mondani.:))

Nekem szerencsém volt, a szüleim az akkori kor szellemével ellentétben nagyon jól neveltek,szinte mai elvek alapján,én inkább azt érzem sokszor,h nem tudom megvalósítani azt amit ők.

Engem szigorúan neveltek,viszont már van egy majdnem felnőtt lányom,akit sokkal engedékenyebben neveltem,és nagyon sok mindent megbeszélünk,és szerintem én elértem a neveléssel kapcsolatosan amit szerettem volna.Viszont a kicsivel most még engedékenyebb vagyok,látszik,elég hisztis :) Remélem kinövi.. Bár próbálom úgy nevelni mint a nagylányomat.

36/N

Hát nekem is gyakran beugranak szituációk gyerekkoromból amikor a saját gyerekeimmel belefutok egy hasonlóba.Ilyenkor még ugyan azok a mondatok,és szóhasználat jön ki a számon,amit Anyu használt.:))

Aminek nem örülök,hogy otthonról hoztam az az,hogy ugyan úgy kiszolgálom a gyerekeimet,mint ahogy Anyu tette.PL ha szólnak a szobából,hogy gyere,bemegyek,és nem várom meg amíg kijönnek a gondjukkal.Rögtön ugrok a kívánságukra.Ez nem jó,mert gyakran kihasználják,és el-önállótlanodnak.

Küzdök ellene,de nehéz megállnom.

Egyébként olyan illedelmesek,kedvesek,figyelmesek másokkal,felnőttekkel,és gyerekekkel egyaránt,mert erre nagyon nagy hangsúlyt helyezünk,én és az apjuk is.

én úgy érzem, eddig igen. azt gondoltam, oda fogok figyelni minden rezdülésére, sokat fogok vele játszani, megisemrtetem vele a világot, nagyon fogom szeretni, és ezt ki is mutatom majd, sokat fogunk együtt nevetni, de következetes leszek a nevelésében, hogy tudja, mi merre hány méter.

eddig sikerült. de még csak 18 hós.

én semmi esetre se fogok anyámék hibájába esni: önző szülők, akiknek a sajtá dolgaik , probémáik, életük előbbrevaló mint a gyerek. persze, szerettek minket, de hányszor hallottam tőlük, hogy kislányom, olyan büszke vagyok rád, szeretlek stb, csináljunk együtt valamit. kb. soha. mondjuk amit elértem, abban sem sok szerepük van. 10 évesen koromban elváltak, apám felénk se nézett, anyám el volt foglalva önmaga sajnálatával....pfff. nem ők a mintám, az bizonyos, inkább a nagymamám. ha ő nem lett volna, nem is tudom, most hol lennék.