Mit tegyek, hogy a testvérem ne legyen ebben a helyzetben? Csúfolják az iskolában, és tehetetlenek vagyunk!

Mintha a magam éveit olvasnám vissza!

Nem tudom miért, de én se mentem át másik suliba. Végül utolsó év utolsó hónapban az egyik "kedves" osztálytársam fejbe talált egy teniszlabdával. Betört az orrom és megrepedt a homlokomon a csont...

Akkor a gyerek kapott egy óriási pofont az igazgatótól, de előtte senki nem csinált semmit.

Ez 10 éve volt és pl. a mai napig nem tudom elviselni, ha valaki mögöttem jön az utcán, mert régen az idióták azzal szórakoztak, hogy folyton el akartak gáncsolni.

Azonkívül rettegek a labdáktól, azt hiszem érthető miért.

Menjetek be a suliba, csak nehogy a végén a húgodon csattanjon az ostor, hogy utána még jobban rászállnak.

Szegény ezeket már nem fogja elfelejteni, vagy legalábbis nem könnyen.

Annak idején engem szekiroztak, csak azért, mert én voltam a legjobb tanuló, és még ráadásul zeneiskolába jártam, hegedültem. elviseltem, erősebb lettem, volt, hogy visszaadtam kamatostul a piszkálást mondjuk nem súgtam mikor felelt vagy dogát irt az illető, csak mosolyogtam szépen rá, ő meg picit dühös volt. Ugyanilyen osztályom volt, mint a tesódnak. Nem tudtam másik suliban menni mert vidéken laktunk, ott nincs annyi suli, mint a városban. Na és, mi lett belőlem? Zeneművészeti szakközepet és főiskolát végeztem, szinház zenekarában dolgozom, ők meg nem tudom, leérettségiztek-e. Az egyik osztálytársam a saját gyerekén oltja el a csikket, és ez komoly, nem viccelek.

Tanács: szóljon vissza, de csak okosan, és a visszavágás ne rögtön történjen, várja ki a megfelelő alkalmat, amikor esetleg nem TUD reagálni. Ja és akkor pukkadnak meg az ilyen kölkök a legjobban amikor látják, hogy a tesód kiegyensúlyozott, nem sirja el magát, esetleg még mosolyog is, amikor szekálják...de ő ismeri az osztálytársait, neki kell kitalálni, hogyan tudná sakkban tartani őket. sok sikert!!!