Egy sérült gyermeket nevelő szülő maradhat pszichésen egészséges, vagy szinte törvényszerű, hogy előbb-utóbb ő is sérül?

"Ez az állapot már kiskorától kezdve fenn áll, sokáig a lakáson kívül meg sem szólalt, ezért is kerültünk először orvoshoz. Nem tudom elképzelni, hogy itthon változna a helyzet, valószínűbbnek tartom, hogy később kívülre is fog viselkedési problémát mutatni. Talán akkor lesz annyi változás, hogy nem minden itthon jön ki belőle."

Az érdkes,hogy az én kisfiam is orvosnál ha nagyon fél akkor olyan kis elesett ,meghúzza magát,nem is látszik,hogy hiperaktív.

Az óvodai ünnepségeken több alkalommal sírt a körtáncoknál ,hogy ő ki akar állni,nem bohóckodott,nem vagánykodott,hanem összeszorított szemekkel menetelt a többiekkel,rémület látszott az arcán...későb azt mondta,hogy mindenki őt nézte és félt az emberektől.

Mi elképzelni nem tudjuk vajon miket élhetnek meg ezek a gyerekek a hiányzó részképességeik (figyelemzavar) miatt mennyire kiszolgáltatottak,nemhiába ellensúlyozzák viselkedés és magatartásproblémákkal a hiányosságokat és így reagálják le a kudarcaiakt is ,vagy eleve így kerülik ki a frusztráló helyzetet előre.