Romlott már meg a kapcsolatotok a pároddal a hiperaktív gyereketek miatt?

"Igen ezt érzem én is...áldozatok vagyunk, félek hogy minden elromlik a gyerek állapota miatt."

Őszinte leszek,én gyakorlatilag örökös stresszben élek a fiam állapota miatt,ha nincs velem sem tudok kicsit lazítani,mert aggódom érte,hogy vajon hogyan bírkózik meg a megpróbáltatásokkal,amelyek amiatt érik,mert félreértik a viselkedését.

Sokszor bűntetik a túlmozgásosságáért,én pedig ha felpörög itthon megnyugtatom azzal,hogy megölelelem,megkérdezem,hogy mi a baj édesem és elmondom neki mennyire szeretem.

Az ember sokkal inkább aggódik a hiperaktív gyermekéért,mint az egészségesért,mert tudja,hogy sokkal sérülékenyebb,sokkal több kudarc éri a gyermeket és azt sem lehet,hogy a szülő mindenhol ott legyen vele és megvédje.

Tele vagyok aggodalommal és félelemmel a kisfiam jövője miatt ,boldognak szeretném őt láttni,de sokszor úgy érzem ,hogy még a tőlem telhető legtöbb is kevés,hogy ezt elérjem.

Nem engedem bántani,megvédem minden erőmmel,de ezeknek a gyerekeknek szükségük is van minden esetben egy-egy anyaoroszlánra :-) .

Persze tiszteletlenül nem viselkedhet másokkal,de ha feszült,nyugtalan,túlmozgásos,akkor nem büntetem,hanem nyugtatom,babusgatom...sokan mondták már,hogy ők agyonütnék,meg ők ezt nem bírnák,ha az ő gyerekük ilyen lenne...én pedig azt mondtam,hogy dehogynem bírnád,ha anya vagy akkor a gyereked mellett kiállsz a végsőkig.