Verekedős gyerekek az oviban! Mit lehet tenni?
Most kezdjük az óvodát a 3 és fél éves kisfiammal, napok óta tart a beszoktatás. Még szinte egész nap ott vagyok vele, messziről figyelem, és nagyon el vagyok keseredve.
A fiam nagyon közvetlen, könnyen barátkozik. De hiába. Próbál csatlakozni a többiekhez (kialakult társaságokhoz), aminek az eredménye az, hogy kizavarják a faházból, lelökdösik a mászókáról, igyekeznek elzavarni. Ma kétszer is kapott a szeme alá ököllel (!!!) egy fiútól, csak azért, mert hozzáért... Mindkétszer visszaadta, mire odaértem, és mindkét alkalommal a másik fiú fakadt sírva, de őszintén szólva engem ez nem vigasztal. Amikor az óvónőknek szóltam, hogy mi történt, csak egy vállrándítást kaptam válaszul.
Egy másik fiú azzal szórakozott, hogy folyamatosan nekiment az enyémnek motorral, ott is én avatkoztam be, hogy ne essenek egymásnak...
Ez tényleg így megy? Ennyire mindennapos, hogy agyba-főbe ütik egymást a gyerekek az oviban? Nem a fiam testi épségét féltem, meg tudja védeni magát, ha engedem. (Eddig nem engedtem.) Attól viszont rettegek, hogy az eddig viszonylag békés gyerekemből egy verekedőgépet csinál az óvoda.
Hogy lehet ezt kezelni? Ha nem üt vissza, áldozat lesz, akit mindenhonnan el lehet zavarni. Ha visszaüt, akkor viszont rögzül neki az agresszió, mint problémamegoldó módszer. Az óvónők láthatóan csak akkor avatkoznak be, amikor valamelyik már sír, vagy sérül. Akkor most mit lehet tenni?
ekkora eltévedt sznob embert!nem szoktam reagálni ilyenekre,de felháborít.személyes tapasztalat,hogy aki ilyen iskolába jár rosszabb,mint egy falusi.és szégyellheted magad,hogy szerinted "a városi" többet ér,mint "a falusi". jó gyerek lesz a gyerekedből,hogy már 3-4 évesen ezt a példát látja anyutól/aputól.
egyébként szerintem sincs olyan hely,ahol nem lát,hall csúnya beszédet,verekedést.nem erre nevelem a fiam,de meg fogom neki mondani,ha kell,védje meg magát.ne ő legyen mindig a kupac alján.
Nem tudok nem hozzászólni a vitátokhoz.
Én 5-ös tanuló voltam, az ún. "elit" 8 osztályos gimnáziumba vettek fel már általános felsős koromtól. Tapasztalatból tudok nyilatkozni arról, hogy milyen gyerekszemmel az "elit" iskola...
Először is: Ott sem mindenki egyenlő. Még a tanárok szemében sem. Ott is ugyanúgy van, akinek minden jegyét felfelé kerekítik, és van, akinek lefelé. Mindez csak attól függ, hogy van-e anyádnak pénze minden télen az iskolai sítáborba adni téged, vannak-e befolyásos rokonaid, ugyanarra szavaznak-e a szüleid választásokkor, akire a tanári kar, és ugyanaz-e a vallásod, mint nekik.
Utálják a különbözőséget. Könnyedén elviselik, ha valaki óriási amerikai zászlót hord a kabátja hátán, de szélsőségesnek bélyegeznek, ha a te kabátod ujján ott egy aprócska trikolor (se Nagy-Magyarország, se turul, csak egy egyszerű piros-fehér-zöld szalagocska). Még rád is szólnak: ne magyarkodj! Pedig nem vagy sem szélsőséges, sem fajgyűlölő, és sosem bántottál senkit. Csak neked ez tartozott az identitásodhoz, meg a kereszted a nyakadban, míg másnak esetleg a Dávid-csillag, akit viszont sosem szólt meg érte senki...
A gyerekeket "elfogadónak" nevelik, de közben lenéznek mindent, ami más, mint az ott divatos. Az én koromban mindenki alter zenét hallgatott. Én voltam az egyetlen, aki Rockabillyt. Ott vágtak a kölykök a folyosón, ahol értek, mert hogyan is mertem én más lenni, mint ők...?!
A légkör megmérgezett. Nem akartam már bejárni, meggyűlöltem az iskolát. Eltanácsolás lett a vége, és én egy "átlagos" gimnáziumba kerültem, ahol azonban sokkal jobban éreztem magam, mert ott valóban elfogadtak, befogadtak. Újra jó lett az átlagom is. Saját volt osztálytársaim bevallása szerint egy év alig telt el, és divat lett a lógás az "elit" suliban, de mindenkit ugyebár mégse rúghattak ki, hiszen akkor kikből lett volna az "új elit"?
Annak a válaszolónak üzenem, aki szerint mindenre az elit ovi, elit iskola a megoldás: sem a pénz, sem pedig a tanultság nem garantálja, hogy valakiben megvan az emberség, vagy nincs. Lehet, hogy a proli suliban csak kannás bort isznak két óra között a wc-ben a kölkök, míg az elitben a zöldet szívják, meg a szintetikust, de ettől függetlenül más különbséget én nem látok. Képzésben sem ad többet az elit iskola a hagyományosnál. Az azonban biztos, hogy az elitben csak annak adnak érettségit, aki képes azonosulni az ottani értékrenddel. Én örülök, hogy nem tettem meg...
Sajnálom, hogy vitát kavartam a véleményemmel, járasd oda a gyereked, ahol ököllel verik és légy büszke, visszaütött és a másik sírt.
Nekem mindegy tulajdonképpen. Azt persze nem értem nektek miért bántja a szemeteket, hogy az én gyerekem meg olyan oviba jár, olyan játszótérre, ahol nem üti senki ököllel, meg nem megy neki senki kismotorral (bár visszaolvastam, voltak még jópáran, akiknek a gyereke eme sznob rétegből kerül ki)És miért akartok meggyőzni, olyan helyre kéne járatnom, ahol ököllel pofán csapják. Fene se érti.
De jó oké meggyőztél te is meg a többiek is, járasd ebbe az oviba, biztos tök jó lehet ilyenbe járni és így felnőni. Szegény gyerekem, meg nem is tudja miről marad le és micsoda hátrány lesz ez neki az életben.
De lehet megkérdezem, elvégre 5 éves, szeretne e olyan oviba járni, ahol lelökik a mászókáról, ököllel pofon ütik, ha ránéz a másik gyerekre és fellökik motorral. Biztos felragyog a szeme és azt mondja, Anya ez tök jó, vigyél ilyen helyre.
14:46:
Nem értettél meg, mert nem is akarsz megérteni. Arról próbáltalak meggyőzni, hogy az, hogy "elit" helyre járatod a gyerekedet, az egyáltalán nem biztos, hogy megvédi bármitől is. Korábban már írtam, hogy mi sem a VIII. kerület szívébe járunk oviba. Ez itt egy kertváros, Budapest jónak számító kerülete, a szülők többsége tanult, dolgozó ember. A verekedős gyerekek is mind jól öltözött, látszólag normális környezetből érkező gyerekek, mondhatni, már majdnem az "elit". És én magam is "elit" iskolába jártam jó pár évig, bár ne tettem volna, talán akkor nem kellett volna megtapasztalnom, hogy mennyire nem elfogadóak azok, akik folyamatosan az elfogadásról papolnak másoknak.
Ezt persze te nem értetted meg, indulatból válaszoltál, mert képtelen vagy megérteni, hogy a világ nem mérhető kilóra, és nem feltétlenül az a jó, ami annak mutatja magát. Hogy értsd: attól még, hogy egy intézmény elitnek van kikiáltva, még nem feltétlenül lesz valóban gyerekbarát, és ugyanúgy meglehetnek a hiányosságai, csak azok kívülről nem olyan látványosak, mint másutt.
Örülj neki, hogy neked nincsenek olyan problémáid az ovival, mint nekem. Azonban ha azt hiszed, hogy kizárólag annak köszönheted ezt, hogy nem a prolik, hanem az elit közé jár a gyereked, akkor törvényszerűen csalódni fogsz. Ha nem te, hát majd a gyereked. Bár ki tudja: az írásodból kitűnik, hogy te magad is kilóra számolod az embereket, és az anyagi háttértől, meg a diplomák számától teszed függővé azt, hogy valaki képes-e gyereket nevelni, vagy sem... Erre alapozva jelented azt ki, hogy egy elit oviban még csak véletlenül sem fordulhat elő az, ami egy proli oviban igen. Feltettem egy kérdést, amire te nem válaszoltál, hanem elkezdtél arról írogatni, hogy mindenki erre számíthat, aki nem elit óvodába járatja a gyerekét. A kutya nem kérdezte, te magad kezdted el részletezni, hogy ez nektek milyen sokba kerül, de megéri, mert itt aztán biztosan nem fogtok hasonlót tapasztalni, mint én.
Erre én azt mondom, hogy mivel közelről láttam már elit oktatási intézményt, garantálom neked a csalódást. Valami nagy baj lehet az értékrendeddel, ha azt hiszed, a pénz, meg a diploma szükségszerűen együtt jár a toleranciával, meg a nyugodt családi háttérrel.
Nem az bántja a szemünket, hogy neked nincs olyan problémád, amit itt leírtam. Gyanítom, még több százezer másik szülőnek sincs, pedig biztos, hogy nem mind járatja elit oviba a gyerekét. A probléma ott van, hogy te az emberek között teszel különbséget, és nem az óvodák között. Anyagi háttér, meg isten tudja mi szerint csoportosítasz, és értelmes válaszok helyett csak ítélkezel, lesajnálsz. Te magad vagy az ellenpéldája annak, hogy elit oviba kizárólag értelmes, higgadt, megfontolt emberek járatják a gyerekeiket. Neked ugyanis már az is elég, hogy valaki valamit másként lásson, mint te, és máris hisztizni kezdesz ahelyett, hogy értelmeznéd azt, amit írtak neked...
Hadd kérdezzem meg, hány oviba jártál mielőtt beirattad ide a gyerekedet, mondjuk a környéken 10 kilométeren belül? Mennyit tudtál az óvónők hozzáállásáról, értékrendjéről, fegyelmezési módszereiről mielőtt ide vitted a gyerekedet?
Egyébként meg, nem attól elit egy ovi, hogy milyenek a gyerekek, hanem milyenek az óvónők, tanárok. Hogyan kezelik a káromkodós, verekedős gyerekeket. Hogyan tudnak véget vetni egy egy általad említett esetnek.
Milyen az értékrendjük, belefér, hogy ököllel üssék egymást a gyerekek a szemük láttára vagy az sem, hogy csúnyán beszéljenek a gyerekek egymással.
A ti ovitokkal sem az az elsődleges bajom például, hogy vannak káromkodós, verekedős gyerekek, hiszen van ilyen, de nálatok nemhogy gátat nem szabnak ennek még biztatják is erre a gyerekeket. És az agressziót elintézési módnak tartják.
Lehet te nem veszed észre ez mennyire szörnyű, csak nekem furcsa és gondolom így nem erre kéne tartania a világnak, de legyen ez az én bajom.
A tied meg a gyereked bevert szeme, vagy betört feje ha lelökik a mászókáról direkt.
Hát kinek ez, kinek az. Tényleg parttalan vita, elhiszem téged ez tesz boldoggá és ilyen óvódai életet képzeltél a gyerekednek. Csak halkan, minek írtad ki a kérdést, ha ez így tökéletes és teljességgel rendben lévő? Mert érezted valahogy ez mégsem normális?
De mindegy is egyébként. További boldog ovis éveket neked és a fiadnak is.
18:27:
Sehol egyetlen szóval sem írtam olyasmit, hogy szerintem az jó, ha a gyerekek verekszenek, az óvónők meg rájuk hagyják. Szerintem ilyesmit senki más sem írt itt. Mégis, szerinted melyik szülő képzel ilyen gyerekkort a gyerekének? De először is: egyetlen oviban se fogja neked a vezető óvónő bevallani az első elbeszélgetésnél, hogy "bizony nálunk ütik egymást a kölkök", másodszor pedig egyetlen ovi sem tudja már a beíratáskor megszűrni a jelentkezőket, hogy hozzájuk ne kerüljenek problémás gyerekek (illetve inkább problémás szülők/családok).
Valóban nem jártam be a környéket, hogy minden ovit alaposan megvizsgáljak, de felesleges is lett volna, mert így, hogy a körzetes ovinkba vették fel a fiamat, még így is csak azért kaptunk idén helyet, mert egy ismerősünk ismerőse képviselő, és elintézte.
Nálunk is van alapítványi öko-ovi a kivételezetteknek, hozzánk közelebb is lenne, épp csak akkora a várólistája, hogy iskolás koráig se vették volna fel a fiamat. Arról nem is beszélve, hogy nem minden családnak van havi 50-100 ezre óvodára... Ami szintén nem garantál semmit, mert azok a gyerekek, akik oda járnak, nekem semmivel sem tűnnek sem okosabbnak, sem kiegyensúlyozottabbnak, mint azok, akik a körzetesbe vannak beíratva. Mindegyikük csendes, visszahúzódó, a többi gyereket meg sem merik közelíteni, mintha valóban valami másik kaszthoz tartoznának... Arra pedig végképp nem vágyom, hogy a gyerekem burokban nőjön fel, én annak örülök, hogy közösségkedvelő, nyitott, barátkozó. Egy gyerek az nem "kis felnőtt", attól gyerek, hogy koszolja magát, ugrál a pocsolyában, és tele van lila foltokkal, mert mászik, szalad, biciklizik. Ettől függetlenül nekem ugyanúgy nem fér bele, hogy ha elveszik a játékát, pofán vágja a másik gyereket.
Feltettem egy kérdést, véleményekre, tapasztalatokra várva. Erre már ott tartunk, hogy több hozzászólóval együtt megkaptam, hogy én örülök neki, hogy a mi ovinkban verekednek a gyerekek, sőt, kifejezetten ilyet kerestem, én akartam... Nem azzal van a bajom, hogy leírtad, hogy létezik verekedésmentes óvoda is. A bajom ott kezdődik, hogy már minden vagyok, felelőtlen, nemtörődöm, aki meg sem nézte, hová íratja be a gyerekét, mintha az óvónők viselkedése az én felelősségem volna. Úgy írsz azokról, akik nem hozzád hasonlóan járatják a gyerekeiket oviba (mert nem vihetik két kerülettel arrébb, mert nincs pénzük alapítványit fizetni, stb.), mintha mi tennénk tönkre a társadalmat. Örülj neki, hogy nálatok Apa jól keres, de azért alkalomadtán kérdezd meg tőle, neki is ilyen tökéletes körülményei voltak-e kiskorában, mert lehet, hogy téged burokban neveltek, de a valódi világ a többségnek nem arról szól, hogy élik a világukat a rózsaszínű babaházban, a pénz meg csak jön magától. Én pl. a saját eszemnek köszönhettem az elit iskolát, engem nem támogatott anyagilag senki. Mégsem tudtam befejezni, mert a sznob világba születni kell, a tehetség önmagában semmire sem elég. A legborzasztóbb az egészben az, hogy látva téged, ennek a kasztnak valóban van egyfajta fensőbbség-tudata, mintha legalábbis értékesebb, jobb emberek lennétek másoknál, pedig csak a pénzetek több.
Azonban ha saját bevallásod szerint is burokban élsz, akkor nem tudom, mi alapján beszélsz olyan dolgokról, amikre nincs is rálátásod? Örülj neki, hogy te valóban megválogathatod az oktatási intézményeket, ahová a gyereked jár, de a legtöbben nem azért adjuk a gyereket oviba, hogy ne zavarjon bennünket, amíg a műkörmösnél ülünk. Ha rászánhatnék egy havi fizetést az ovira, valószínűleg be sem adnám, hanem otthon maradnék még vele pár évig.
Ettől függetlenül nem törődöm bele a helyzetbe, és az értékrendem miatt sem lesznek álmatlan éjszakáim. Én ugyanis legalább nem nevelem arra a fiamat, hogy ő egy másik kaszthoz tartozik, és nem rángatom ki az élet összes problémája elől, hanem arra nevelem, hogy önálló, határozott ember legyen, aki megoldja a problémáit, de lehetőleg szép szóval, és eléri a céljait a saját erejéből.
Sziasztok!!
Én a másik oldalról látom a dolgokat.. Sajnos az én kisfiam, aki 3 hete kezdte az óvodát, most lett 3 éves, nagyon vad az oviban.. ok nélkül rácsap más gyerekekre, nekik megy motorral, stb...
DE... mi mindig rászólunk, ha kell keményen.. ha kell, van bünti... mindig bocsánatot kéretek vele.. beszélünk sokat róla, pl, indirekt módon is, bábozással, hogy kiderítsem az okát, miért ilyen.. 2 hete megy ez az oviban, és nagyon sajnálom a többi gyereket, és nagyon megvisel engem is.. De nem fogom itthon azért verni meg üvöltözni a gyerekemmel, mert mit tett az oviban... Ezt az óvó néniknek kell kezelni, ott és akkor.. Természetesen elmondom neki, hogy ne tegye, mert ... és szomorú vagyok mert...Ovin kívül nem ilyen. Ha vele vagyok, és mégis előfordul, hogy bármi olyan mozdulatot tesz, ami a másik gyereknek roossz, rögtön közbelépek. Ha ha megismétli, könyörtelenül vége a játéknak, és megy haza...hiába a hiszti..de ilyen nagyon ritkán van.. Oviban sajnos egész nap vad.. Miért? Nem tudom.. ovi ellen lázad? Figyelem felkeltés? Óvó nénik nem határozott fellépése?
Ma megyek be, kértem rendkívüli fogadóórát, hogy beszéljük meg.. Hogyan kezeljük együtt, óvó néni és mi szülők.. Én fogom a gyerekem, nevelem, ha kell rácsapok a fenekére(ritkán, mert erőszak erőszakot szül), jó példát mutatok, ha hisztizik akkor is nyugodt maradok és határozott, figyelek rá, sokat mesélek neki, bábozunk, stb.. tehát nem a tv előtt ül.. És sajnos mégis ilyen...Tehát nemcsak szülők nemtörődömsége... egyszerűen sajnos habitus kérdése is.. Nem fogom erre, biztos nem én vagyok a legjobb szülő a világon, de pici kora óta próbálom jól nevelni, nem engedek neki mindent, nem hagyom, hogy követelőzzön, és igenis minden rossz dolgot, amit művel észreveszek, és kezelem...oviban van meg eza vad énje, okokat keresem, és a legjobb tudásom szerint kezelem a helyzetet.Sosem volt egy könnyen kezelhető gyerek, de ilyen vad sem... Tehát ne ítélkezzetek elsőre, örüljetek, hogy a Ti gyereketeknek jó természete van.. Vannak problémás nehezen kezelhető kicsik, erről senki nem tehet. Még 1x nem hárítom a felelősséget, csak leírom, ilyen is van...higgyétek el, nekem, mint verekedős gyerek szülőjének elég nagy gond ez!!!
Szia, én máshonnan közelíteném meg. Három gyermekem van és fehér a bőröm színe. A lányaim kitűnő tanulóak. Ezt azért írom, hogy megértsd van másik álláspont, ahol szintén állhatnak normális emberek.
1. Nem hiszem, hogy a verekedős gyermek szülője büszke a kialakult helyzetre. Lehetségesnek tartom, hogy szégyenli, sajnálja és próbál változtatni rajta. Nem szabad előítélettel hozzáállni. A tevés és tenni akarás még nem jelenti azt, hogy ez a megoldás is. Lehet, hogy többet tesz gyerekéért s megfékezéséért, mint amit te el tudsz képzelni, vagy amennyit te teszel gyerekedért.
2. Mindenhol van konfliktus. Elmenekülni úgysem tudsz. Aki mást mond vagy hazudik vagy tudatlan vagy nem nyitja ki a szemét.
3. Akik válogathatnak az óvodák közül, mert olyan helyzetbe vannak, könnyen dumálnak neked. Ha biztos, hogy nem válthatsz óvodát, még jobbá teheted te magad is.Beszélgethetsz a szülőkkel, gyerekekkel, óvónőkkel a problémáról nyugodtan, nem támadóan és lehetőleg úgy, hogy minden érintett felnőtt jelen van. Lehetséges, hog megértőbb leszel másokkal.
4. Szinte mindenhol beszélgetnek az óvónők az udvaron. A legtöbb anyuka is beszélget a játszótéren. Nők vagyunk, ez van. Az ovi udvarán bízzuk benne biztonságban van a gyermekünk.
5. Nem baj, ha mindenféle gyerekkel találkozik a gyereked, nem csak szunnyadtakkal. ugyanis az élettől nem vétheted meg, ott is van, aki leköpi, megalázza, megveri, eltapossa. Meg kell edződnie. Az egyik lányom is áldozat volt többször, de megpróbáltam úgy szemlélni, hogy megerősíti őt minden kudarc és nem lehetek mindig ott.
6. Ne ítélkezz, mert te is kerülhetsz bármikor a másik oldalra, például a következőnél.
És még sorolhatnám.
El kell, hogy mondjam, hogy két nagyon kezelhető gyermekem van. Nem voltak sarokban ülősek és most sem. Aktívak, játékosak és barátságosak voltak oviban. Nem értettem én sem, hogy mi miért történik. Aztán megszületett az öccsük, akinek a kudarctűrő képessége gyengébb, nem mondom, hogy verekedős, inkább sírós. Előfordul, hogy csibészkedik. Bár, sosem mondtam, de szentül hittem két kedves kislányom mellett, hogy csak a szülőkön múlik minden. Aztán rádöbbentem, hogy sok mindent alakíthatunk rajta, de a vérmérsékletük, temperamentumuk, már a fogantatáskor eldől. A kisfiam ovis lett, egy áldott tündér, mondták róla. A családunkban semmi nem történt, de hirtelen azzal fogadtak, hogy verekszik, csapkod és lökdös. Itthon nem szokás nálunk, figyelünk rá eleget, ugyanakkor a két lányukra is kell időt szakítanunk, ez is nehéz lehet neki biztosan. Az oviban pedig meg kell osztozkodni. Itthon már senki nem akarja elvenni a játékát. Én hiszem, hogy változni fog, beszélgetünk vele, mesélünk neki a verekedős kisfiúról, akivel nem akarnak játszani a többiek, de megjavul és mindenki szeretni fogja. És itt vagyok az érem másik oldalán, pedig tudom, hogy egyformán igyekszem nevelni őket, nem adtam nekik cukros üdítőt, kakaót meg édességet, amitől felpörög, nem nézünk TV+t, amitől kifolyik a szeme. minden délben rendesen alszik és szívesen mindent megeszik. Tüzes kisfiú és szerintem meg kell tanítani az indulatait kezelni. Ne mondjatok egyből ítéletet mások felett!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!