Hiperaktív gyerek nyaralása. Mit tegyek most?
Hiába mondtam a szüleimnek,hogy nem jó ötlet mégis elvitték 7 éves hiperaktív kisfiamat magukhoz nyaralni,persze a viselkedésproblémák jöttek ott is mint itthon,ők pedig nincsenek erre felkészülve,hozzászokva,ma hazahozták 2 nap után azt mondták soha többé nem akarják láttni sem,a gyerek keservesen sír,hogy ő nem tudott jó lenni és már nem szereti a mama.Nem szoktam sehová elengedni nélkülem,mert kell neki az én kontrollom és ha gond van akkor kiemelem a helyzetből.
Elmondtam a szüleimnek,hogy ő nem olyan egyszerű eset ,mint a többi,mert a születési körülmények miatt a pszichológus szerint hiperaktív .
Bizony nem volt könnyű gyermekkorom,nagyon megkönnyebbültem mikor elköltöztem otthonról.
Anyukám nem ismeri el,hogy létezik hiperaktivitás ,volt egy hiperaktív diákja akit egyenesen gyűlőlt,a szüleivel folyamatosan harcban álltak,mert meg akarta őket győzni,hogy neveléssel ki lehet a hiperaktivitást küszöbölni,az anyuka pedig bőszen védte a gyerekét anyukámmal szemben.
Anyukám szerint hiába volt koraszülött (1400 gr),hiába mondták a szakemberek,hogy hiperaktív ez csak egy kitalált indok amivel én védem magam,mert nem tudok olyan szigorú lenni amennyire az szükséges,pedig tőle "csak jó példát láthattam".
Vigasztald meg a gyereket. Nyugodtan megmondhatod, hogy a nagyiéknak nem volt igazuk, rosszul csinálták amit csináltak. Soha többet nem kell elmennie velük, csak ha ő is akarja. Most akarta egyáltalán? Persze akkor sem hibás, honnan tudhatta volna szegény előre.
Nem derült ki a kérdésedből, kezelik-e a gyerek hiperaktivitását. Ha nem, és komoly szenvedést, önértékelési problémákat okoz neki ez az állapot, érdemes volna felkeresni egy gyerekpszichiátert. Gondolom most megy majd iskolába, ne várjátok meg, amíg kudarcot kudarcra halmoz a viselkedése meg a figyelmetlensége miatt.
Én arról szoktam beszélgetni az ilyen gyerekekkel, hogy mindenkinek van valami nehézsége. Az egyik nehezen olvas, a másik ügyetlen a fociban, a harmadik rosszul hall, ők meg nehezen fegyelmezik magukat. Mindenki abban próbál fejlődni, amiben kell. És ha pl. Robi egy három perces feladatot végigcsinál anélkül hogy másról kezdene beszélni közben, az tőle épp olyan klassz, mint ha Nóri negyvenöt percig néma csendben dolgozik.
Egyetértek az előttem szólóval, ne erőltesd a kapcsolatot a mamáddal, erősítsd meg magad (úgy sejtem, nem könnyű szembeszállnod vele), és állj ki a gyereked mellett!
Esetleg kérdezd meg tőle, hogy ha szerinte te rosszul neveled a srácot, viszont anyukád szerint minden a nevelésen alapul, akkor te nem vagy-e élő bizonyítéka annak, hogy az ő nevelése volt rossz (hiszen te nem lettél „tökéletes” szerinte, bárhogy erőlködött, bármilyen „jó példát mutatott”).
A gyereknek én valami olyasmit mondanék, hogy a nagyszülők már idősek, ezért nincs sajnos elég türelmük… nem kellene teljesen elvágni a kapcsolatot köztük, vagy a gyerekben azt az érzést ébreszteni, hogy a nagyszülei kretének (mégha azok is), de mindenképpen nyugtasd meg, hogy ő nem rossz gyerek, nem ezért történt az egész, és te nagyon-nagyon szereted.
Sok sikert és türelmet kívánok!
Én is csak azt tudom mondani, hogy akármilyen nehéz is, de állj a sarkadra a fiad érdekében, s soha többet ne engedd magad rábeszélni valamire, amivel nem értesz egyet, ha mást súg az ösztönöd. Legyen az ötletadó édesanyád vagy bárki más.
Hogy mit mondj a kisfiadnak, arra sajnos nincs ötletem.
Nagyon sajnállak benneteket a nagyi miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!