Mikor hiperaktív egy gyerek?

A neveletlen gyerek nem hiperaktív, csak rossz. A hiperaktív folyton mozog: rángatózik, piszkál, morzsolgat, hintázik, jár keze-lába. Látható, hogy idegi problémákkal küzd.Aki hiperaktív, azon látszik, hoyg ez valami komolyabb. Aki csak rossz, de szép, egészséges, az egyszerűen csintalan, vagy neveletlen, vagy vásott.

Ha a suzliban nincs gond vele, akkor ez a neveletlenség csak anyunak szól. Te szólj rá nyugodtan! Mindenért. És szólj rá az anyjára is. É s nyugodtan röpítsd ki az ágyból. Végül is azért vannak az embernek barátai, hoyg szóljanak, ha valami nem oké. Nem azért, hogy hallgassanak, ahol baj van. A gyermeknek szüksége és joga van a nevelésre. Ezt az anyukával meg kell értetni. Így mi lesz a kislányból? Depressziós, vagy narkós nagykorára? Beszélj az anyjával! és szólj rá a gyerekre! Beszélgess el vele is( pl. felkelés, csokipapír) Barátilag, hoyg milyen nagy okos lány és szerinte nem szebb-e szépen élni?

Meg kell érteni az anyjának, hogy KÖTELESSÉGE nevelni a gyermekét. És hogy a kislány többet érdemel annál, mint hogy kényelemszeretetből szörnyszülötté tegye a saját anyja. Még ha megharagszik is. Ez nagyon fontos.

Épp annyira árt neki, mintha verné, vagy éheztetné. Nemhagyhatod ennyiben.. Beszélj a férjével!

Különben a hiperaktív gyereket meg FŐLEG nevelni kell. Nme kevesebbet kell vele foglalkozni, hanem sokkal többet.

[link]

Egy hiperaktív gyerekre sosem hagyjuk rá, hogy úgyis az stb....Neki egész nap magyarázni kell, folyamatosan mutatni kell a helyes utat. Ezerszer több foglalkozást igényel, mint egy átlagos gyerek.

Sajnos a barátnőd nem törődik a gyerekkel és ez meg is látszik. Szegény kislány.

"Egy hiperaktív gyerekre sosem hagyjuk rá, hogy úgyis az "

Nekem is van egy hiperaktív kisfiam,bizony néha rá szoktam hagyni...mert azt látom,hogy kitehetem a lelkem semmi sem számít.

Igyekszem ,nagyon igyekszem...de néha eljutok a ráhagyásig,amikor már nagyon belefáradok és elkeseredek.

Viszont ezzel gyakorlatilag lemondok a reményről,hogy sikerülhet idővel javulást elérni,ilyenkor megemberelem magamat és azt mondom,hogy nem adhatom fel a gyerekért sem,nem mondhatok le róla.

Sokan mondták már,hogy egyszerűen nem értik hogyan tudom lereagálni ilyen nyugodtan a dolgait,bizony nem ordíthatok ,bűntethetek egész nap,már csak a magam érdekében sem,a túlmozgásosságát igyekszem értelmes irányba terelni,az indulatait is próbálom türelmes példamutatással megmutatni miként kezelje őket.

Nagy családi ebédkor például nem csinálok cirkuszt ha egy kicsit feláll,hanem nyugodt maradok,a túlmozgásossság úgyis lecsitul kamasz korra,viszont a túlzott és állnadó túl szigorú fyegyelmezéssel agresszívek lesznek ezek a gyerekek.

Ha tiszteletlen azért büntetem,az megengedhetetlen,nincs udvarra kimenetel,nincsen kerékpározás.