2 eves kislanyom ki akarja nyirni az egyeves kishugat! Mit tegyek?

Köztem és a nővérem között 1,5 év van, de mivel viszonylag hamar a "fejére nőttem" folyamatosan ki akart nyírni féltékenységből.... Ez megy 20 éve :(

Ne hagyd, hogy bármiben "versengjenek" egymással, így a nagynak kevésbé fog feltűnni a dolog, élesen különböztesd meg őket egymástól!

Remélem tudtam segíteni! D.

Előző vagyok.

Nem tudok okos lenni, a nővérem a mai napig teljesen kezelhetetlen, uralkodó típus, és persze depressziós, hogyha nincs kit sanyargatnia, márpedig nagyon is eljött az idő, amikor már nem hagytam magam...

Sajnálom, hogy nem tudlak megnyugtatni, remélem te választ találsz erre a rejtélyre, és ügyesebben megoldod, mint nálunk volt.

Esetleg lehet életkori sajátosság is, van rá esély, hogy kinövi :)

3,5 éves voltam amikor Anyu hazajött a kórházból, karján a kishúgommal.

Kezdetben nagyon szerettem a kis jövevényt, én is gondozni, babusgatni akartam, szerepjátékot játszottam a babáimmal (Anyut utánoztam ahogy a húgomat szoptatja).

De én nem nyúlhattam hozzá, én nem érinthettem meg, amikor Anyu nem volt jelen. Aztán elkezdett mászni, és nagyon idegesítő lett. Belém kapaszkodott, karmolt, elvette a játékomat, összenyálazta, nyálas volt a keze, folyton összekent, kenőcs szaga volt és gyakran bekakilt, és a hangja fájdalmasan élesnek tűnt.

És még el se zavarhattam, mert jaj, szegény kicsi ne bántsd, ne szólj rá, hagyd játszani, oszd meg vele... jááááááj.... meg te legyél az okosabb, mert te vagy a nagyobb.

És ha vendég jött, akkor "oh, de aranyos kicsi baba", nekem meg "viselkedj rendesen, ülj szépen".

Anyu egyszer rajtakapott, hogy párnával akartam az alvó testvéremet megfojtani. Gyerekpszichológushoz vitt, aki megnyugtatta, hogy ez normális jelenség, majd kinövöm.

Így is lett, nagyon jó testvérek lettünk és vagyunk így felnőttként is. :)