A kisfiam deviáns magatartású, jártunk pszichológushoz, de nem hatott. Tönkre fog menni a házasságom is, nagyon félek. Mi lesz velünk?

na, mintha a fiamról olvasnék, csak ő még ovis.

Az egész 2 éves korában kezdődött( 1 éves korától minden nap legalább 1 órát játszózunk), és a standard gyerekek állandóan fellökték, kivették a játékot a kezéből. Azóta korabeli gyerekkel nem játszik.

Oviban állandóan panaszkodnak az óvónők, hogy senkivel nem játszik, fura stb. Voltunk pszichológusnál, ott ugye egyedül van egy felnőttel, semmi probléma nincs vele.

Teljesen megértelek, 3 éve minden nap ez a téma otthon, hogyan alakul a társas kapcsolata. A férjem is már ideges ettől. Mivel látom, hogy okos, értelmes, felnőttekkel, idősebb gyerekekkel elbeszélget, néha még játszik is, azóta próbálok nem foglalkozni az egésszel, mert csak a családnak teszek ezzel rosszat. Ja, amit még kihagytam, ha megyek az oviba a gyerekért, csak azt látom, hogy puff, egyik fiú odaüt a másikra, a másik rúg egy harmadikat.

Fiam, sajnos ha bántják, nem tudja feldolgozni,nagyon érzékeny (pszichológus mondta) nem játéknak fogja fel.

Szóval szerintem próbáld meg, hogy leszállsz a dologról, elviszed azért pszichológushoz,de ne ez legyen a családban a kp-i kérdés. Növeld az önbizalmát, adj neki olyan feladatot, amit a nagyobbak kapnak, s próbáld meg pár évvel idősebb gyerekkel összehozni. Azok nem fogják szekálni a fiadat, nem vesznek el tőle semmit.

Ha van kedved, írhatsz privit, van tapasztalatom a témában.

A fiam már felnőtt.Gyerekkorában ugyanilyen gondjaink voltak vele.visszahúzódó, magánakvaló gyerek volt, az osztálytársai bántották,csúfolták.El volt magában, ha sokáig piszkálták, akkor viszont szó szerint felrobbant.Olyankor aztán nagyon kegyetlen dolgokat művelt azzal, aki bántotta. Végig kínlódtuk az általánost.A középiskolában már kevesebb volt a gond.Most felnőtt, családos ember, mérnök lett belőle.

Nem tudsz rajta változtatni, ő ilyen.A pszichológust jó lenne kideríteni, hogy miért nem akar járni.Folytatni kellene,lehet, hogy segít enyhíteni a problémát.Rengeteg szeretetre van szüksége a gyereknek, otthon ne piszkáljátok, kap szegény eleget az iskolában.

Valóban folytatni kéne a terápiát, és nem ártana, ha sportolna v.mit (úszás, vagy küzdősport - remekül megtanít az önfegyelemre, összpontosításra).

Ne adjátok fel!