Irna olyan, akinek nem szokott be a gyereke az oviba, bolcsibe? Stresszelt annyira a gyerek, hogy lazasodott is?

Másfél éves volt a kislányom, amikor egy családi napközibe kezdtünk járni, de nem szokott be.Közel 2 hónapig jártunk, minden nap, de egyre rosszabb volt.. Eleinte szépen eljátszott, ott is tudtam hagyni. Aztán másodszor mikor otthagytam sírt, visszahívtak. Utána nem mozdulhattam mellőle, a végén pedig már a kezemet sem engedte el. Feladtam... A gondozónő azt mondta, amíg sír, nem hagyhatom ott...

Szeptemberben 27 hónapos lesz, megyünk "NORMÁL" bölcsibe, kicsit félek a beszokástól...

Igen, hallottam ilyet. Az egyik ismerősőm gyereke volt, ők nem vették ki, erőltették, és a mai napig többet beteg, mint oviba jár, pedig már 5 éves. Viszont ír, olvas, kitölti hibátlanul az iskola érettségi feladatlapokat, és az ovit nem szereti. Mai napig nem szokott be, nem mesél semmit, nincsenek barátai. Egy évig az óvónő nyakában lógott míg ment érte az anyukája.

Egy másik ismerősőm kivette, ahogy tanácsolták és rá egy évre beszokott minden gond nélkül. Neki is azt mondták az idegrendszere nem érett még a közösségi nevelésre.

Egyébként egy harmadik ismerősőmm GYES-t is kapott, mert a pszichológus kiállította a papírt, nem érett közösségi nevelésre és kapta addig, míg nem ment a gyerek oviba. Ők is csak bejártak játszani egy éven keresztül, mikor kint az udvaron játszottak a gyerekek és most már örömmmel megy a gyereke és egész nap ott van.

Szerintem ha egy módod van rá, akkor ne erőltesd. Maradj vele otthon. Esetleg ahova járna, kérdezd meg hogy bemehetsz e vele játszani egy kicsit néha néha, majd sűrűbben. Aztán egy órára hagyd ott, hogy lássa anya nem vele lesz majd mindig ott, de menj vissza érte amikor ígéred. Hátha lesz egy pajtása aki ha úgy alakul, akár miatta de tetszeni fog majd neki. Meg hát legalább nem lennének neki ismeretlenek a gyerekek, akik vele lennének egy csoportba. Így a gyerek is szerintem másképp állna hozzá. De hát ezt csak menetközben fogod meglátni.

Ha pedig az oviban nem engedik, akkor az oviba járó gyerekek szüleivel próbálj összeismerkedni, és ha lehet kicsit összejárni. Lehet akkor másképp fogja a kicsid értékelni a helyzetet, ha ismeri jobban egyiküket, másikukat. Lehet nem most, majd egy év múlva, de akkor is jól jöhet ez az ismerettség.

Kitartás!

Pedig úgy kéne, hogy eleinte egész nap ott vagy vele.

Én minden nap sírtam, hogy nem akarok menni, és utáltam, de vittek, mert muszáj volt.

Esetleg egy másik ovoda, talán utálja az óvónőt. Egyébként Ranschburg Jenő egyszer azt nyilatkozta, hogy a gyerek 4 éves koráig az anyja mellett lenne a helye. Jobban beszoknak azok, akiket ennyi idősen visznek először oviba. Persze a fene tudja, mert később egy MSZP-s filmben meg azt nyilatkozta, hogy külföldön már fél évesen viszik a gyerekeket bölcsibe, és a magyar gyerekek mégsem jobbak náluk. Szóval ki tudja.

Az én lányomat is hazaküldték az oviból, hogy sokat sír utánam, és nem fogad szót. Szeptembertől újra megpróbáljuk. Most még megtehetem, mert itthon vagyok a 2. gyerekkel, de őt már évesen muszáj lesz vinnem, mert éhen halunk a GYES-ből.

3 gyermekes anyuka vagyok.Már túl vagyunk egy ovis gyerkőcön,most szeptemberben megy a középső gyermekünk ovodába.

A válaszolók válaszaival 50-50%-ban értek egyet,magyarán mindenkinek igaza van.:-D

Az én nagylányom is az első két évben többet volt otthon,mint az ovodában.

Folyton beteg volt,lázas,az orvos azt mondta,hogy azért mert hirtelen bekerült egy nagyobb közösségbe,mint amivel eddig találkozott,és a több gyerektől több bacilust gyűjtött be.

Én teljesen megvoltam róla győződve,hogy itt nem a bacikról volt szó.A nagylányom egyáltalán nem szerette az ovodát,megszokta és imádta,hogy 3 évig az anyukájával volt otthon,aki leste minden kivánságát,nem voltak feladatok,mégha játékos is,hogy elkell végezni,megkell csinálni.

Hiszen gnodoljuk csak végig,hirtelen bekerül egy olyan közegbe,közösségbe,ahol 99%-ban senkit sem ismer.Számára idegen emberek,mondják meg,mikor lehet enni,inni,most aludni kell,most megyünk ki az udvarra játszani.

Ezmellett minimum 10 gyerekkel kell megküzdeni nap mint nap,az éppen kiszemelt játékért,vagy csak az ovónéni figyelméért,dicséretéért.Nagyon nehéz lehet,és igen ez nagyon is stresszelheti a gyermeket,és általában ez az első szülött gyermeknél lép fel,ahol még nincs testvér.Ők sokkal jobban ragaszkodnak, a szülőkhöz,az otthonhoz,a saját kis szobájukhoz,ágyukhoz.

Igen,ezt a poklot megjártuk mi is.Csak egy példa,nagylányommal hazaérkeztünk péntek délután az oviból,repkedett boldog volt,hogy hétvége van,semmi baja nem volt.Aztán vasárnap éjjel már 39 fokos lázzal küszködtünk,aminek semmi előzménye vagy háttere nem volt.Hétfőn orvos,hogy a gyerek lázas,beteg.Ő megállapitotta,hogy a gyermeken semmi olyan jelet nem tapasztal,hogy bármilyen betegsége lenne,de azért maradjon otthon egy hétig,hátha a hét folyamán valami kibukkan,hogy mi okozhatja a lázat.Mondanom sem kell,hogy a lányomnak semmi baja,betegsége nem volt egész héten,és hogy nem csak láza nem volt,de még hőemelkedése sem.Pénteken vissza dokihoz,megvizsgálja,minden rendben,hétfőtől mehet ovódába.Lányom hétvégén már megint lázas.Újjabb otthon töltött hét,és ez igy ment hétről hétre,egy hét ovóda egy hét otthon.

És mivel az első két év nem kötelező a gyereknek,hogy ovódába járjon,maradhat is otthon,mivel csak a harmadik év kötelező a gyermek számára,az iskolafelkészitői év.

Mi ezt megszenvedtük,mint mondtam az első két évben hol beteg volt,hol rendesen ment oviba.Aztán szépen megszokta,ahogy szépen növekedett,és barátai lettek,megszokta az ovodát,és rájött arra hogy nem is olyan rossz hely az.

A középső lányommal,március végén voltunk felvételin,és volt egy próba nap.Reggel bevittük,és délután mentünk érte.Már amikor beértünk az oviba,elszaladt tőlünk,még puszit sem adott,elment játszani,délután mentünk érte,és meglepve tapasztaltuk,hogy egy fikarcnyit sem hiányoztunk neki.:-)

Csúnyán mondva,ennek nagyon örültem,mert reménykedve tölt el a gondolat,hogy vele nem lesz annyi szenvedés az ovival,mint a nagylányunkkal.

Röviden fel a fejjel,a gyermek valóban tud stresszes lenni az ovodától,és ilyenkor még a legmagasabb lázat,vagy a legdurvább náthát is képesek szimulálni,amit persze nem tudatosan tesznek,de egyet be kell látni,nekünk bármennyire is fáj,hogy sirni látjuk a gyermekünket,azért mert ahelyett hogy velünk lenne egész nap,bent kell lennie az ovódába,a gyereknek hosszútávon jót tesz,az hogy közösségben van,ahol vele egykorú gyermekek közt tanulja meg a ''társaséletet''.Én ezt kötelezném már 3 éves kortól,mert tudom mennyire jó hatással van a gyermekre,és nem azért mert nem szeretem a gyermekemet,és nekem egyszerűbb az életem,ha az oviba van.Ez nem igaz.

Senkinek ne legyen ezmiatt lelkifurdalása,mint ahogy a mi anyáink is beraktak minket a bölcsödébe,amit ne felejtsünk el,nem 3 éves kortól tesznek a szülök,hanem az első év betöltése után,mégis felnőttünk,és teljesen normális emberek lettünk.

Ha úgy gondoljátok,hogy a gyermek nagyon nem birja az ovit,akkor próbáljátok ezt az egy hét ovi,egy hét otthon,bár én őszintén nem ajánlom,mert tudom,hogy igy még tovább fog tartani ez a gyermeki ellenkezés,hogy még véletlenül se kelljen oviba mennie.Ha a láznak,nincs semmi orvosilag igazolt háttere,akkor szoritsátok össze a fogatokat,és vigyétek el az oviba,délután menjetek érte,vigasztaljátok ha sir,hogy nem akar oviba menni,és magyarázzátok el neki nap mint nap,hogy oviba muszály menni,még akkor is ha nem szeretne.Egy-két hónapon belül,megszokja,és befogja látni hogy nincs választása,ez a dolgok rendje.

Sok sikert,és kitartást!

Egy valamit elfelejtettem:

Tapasztalatból mondom,hogy az a módszer nem jó,hogy egy hétig,vagy pár napig ott vagy egész nap a gyerekkel,aztán szépen lassan egyre kevesebb időt töltesz bent.

A környezetemben is az vált be a legjobban,mégha nagyon kegyetlennek is tűnik,hogy már az első nap,otthagyod a gyermeket,magyarán nincs beszoktatás,maximum csak annyi,hogy kicsi előbb jössz érte.

Én már másodszor igy csinálom,mert nem verem át a gyermeket,hogy énis ott vagyok vele az oviba,aztán egy hét múlva amikor már elmennék rögtön reggel,a gyermek hisztis rohamot kap,hogy már megint borul a rendszer és mostantól,nem leszek ott vele.Az a legtisztább ha rögtön az első nap tudatosul benne,hogy anyu vagy apu reggel beviszi az oviba,ő játszik eszik,barátkozik alszik,és amikor délután lesz anyu vagy apu jönnek érte.Ez a legjobb...