NEM eszik a gyerek es ha nem keri meg vissza is hanyja kajat. SEGITSEG! Mit tegyek?

Ha semmit sem enne meg, ami darabos, akkor lehetne beidegzési zavar vagy izomgyengeség, ezekben az esetben egy gyógytornász (pl. dévényes) tud segíteni.

Mivel nálatok a rágcsák és az alma darabosan is lemegy, szerencsére nem erről van szó. Egy próbát megérne, hogy nagyon lassan, fokozatosan elkezd egyre kevésbé turmixolni a kajákat, és könyörgöm, ne erőltesd az etetést!! Azzal csak azt jelzed felé, hogy ez neked fontos, ergó zsarolható vagy vele. Tedd ki az ételt az asztalra, ha kell neki, majd megeszi, éhen nem fog halni.

A rácsákról pedig próbáljatok meg leszokni, csak elrontják az étvágyát (tudom, hogy nem könnyű, ezzel mi is küzdünk).

Nagyon okos közmondás az "evés közben jön meg az étvágy". Nem tudom, nálatok mi a szokás, de az ilyen kajautálatra a legjobb "gyógymód" a közös étkezés. És NE az legyen a program, hogy árgus szemmel lesitek, miből, mennyit eszik a gyerek. Ha jól belegondolsz; egy jó étvágyú felnőttnek is görcsbe rándulna a gyomra, ha nap mint nap odaparancsolnák a tányér mellé, a családtagok meg közben idegesen lesnék minden mozdulatát, minden lenyelt falatot. Ki a fene akarna így enni?

Étkezési problémája - ha szervi oka nincs - annak a gyerekeknek lesz, akinek az anyukája csinál az evésből központi kérdést. Persze, amikor a kölyök látszólag semmit nem eszik, az emberben elég nehezen tudatosul, hogy egy egészséges gyerek nem tud éhen halni, ha van mit ennie. Ahogy a lélegzetét sem tudja visszatartani annyi ideig, hogy megfulladjon, a nemevést sem tudja addig csinálni, amíg komoly károsodást okoz magának. A természet azért ennél okosabban találta ki a teremtményeit:-))

Elsősorban neked kellene meggyőznöd magad arról, hogy a gyerek evése, vagy időnkénti étvágytalansága, ugyanolyan természetes velejárója az életének, mint az, hogy játszik, alszik, pisil, nevet. Nem lesz jó gyerek attól, ha bele tudod lapátolni a - szerinted- megfelelő mennyiségű és állagú kaját, és te nem leszel rossz anya attól, ha mégsem sikerül beleimádkozni az ételt.

Ennek a kisgyereknek, nem a darabos ételtől van hányingere, hanem attól, hogy érzi rajtad a kétségbeesett feszültséget, minden étkezésnél.

Próbáld ki, hogy ha együtt tudtok reggelizni, vacsorázni, üljön ő is veletek az asztalhoz. Legyen a keze ügyében felaprítva (nem pépesítve) ugyanaz, amit ti esztek. Legyen bőségesen inni valója, és legyen valami a kedvencéből is Beszélgessetek a pároddal nyugodtan bármiről, aminek az evéshez semmi köze. Ha rá is néztek a gyerekre, ne azért nézzétek, hogy eszik-e, hanem azért, mert a közös asztalnál mindenkinek jár a figyelem. Ha egy falatot nem eszik, akkor is derűsen, nyugodtan fejezzétek be az étkezést, és még csak szóba se kerüljön, hogy "jó", vagy "rossz" gyerek volt, mert evett, vagy nem evett. Menjen nyugodtan játszani, fürdeni, vagy aludni.

Bármibe fogadni mernék, hogy ha tudatosan leveszitek az evést napirendről, és a gyerek annyit lát, hogy együtt lenni, és együtt enni is jó a szüleivel, egy héten belül megjön az étvágya. Minden gond nélkül elfogadja majd a darabos ételt, nem mellesleg megtanul "viselkedni" a közös asztalnál, és önállóan enni is.

Szerintem a chipset és kekszet felejtsétek el egy darabig.

Amit megeszik, arra figyelj, hogy milyen állaga van, és olyasmit adj neki.

Az én lányom 4 éves, mai napig nem szereti a főzelékeket sajnos. Babának a pépeket ki nem állhatta, szóvalvolt kinlódás. Az állaga miatt. mikor végre adtunk nkei pár darab parizert 1o hónaposan, kenyérdarabokat, csak odaraktam már , hogy na edd ezt akkor picikém. És ámulatunkra bezabálta.

Szóval próbáld meg az állagot figyelembe venni, de ne chipszel etesd azért. Pici husikat, kenyeret vajjal, sok minden van, de azért hamibb legyen a chipsnél.