Mit tehet egy óvónő ha a csoportjába hiperaktív gyerek jár, aki rengeteg figyelmet követel?
A szülőknek már lett jelezve ,nevelési tanácsadóban diagnosztizálták a hiperaktivitást.
Mégsem nevelik megfelelően,mert a gyermek változatlanul nem működik együtt a csoportfoglalkozások alkamlmával.
Miért gondolod azt, hogy nem nevelik megfelelően? Mert továbbra sem működik együtt? Ez nem ilyen egyszerű. Diagnosztizálják a hiperaktivitást, elmondják a szülőnek, mit, hogyan tegyen, javasolják a gyermekpszichológust, esetleg a speciális a tornát. A szülő pedig belevág. Átértékeli az életét, újratanulja a gyereknevelést, hordja a gyereket a pszichológushoz, a tornára. Közben igyekszik túlélni. De bármit is tesz, a gyerek viselkedése nem fog egyről a kettőre megváltozni. A terápiához is idő kell, a szülőnek is idő, amíg rájön, hogy az Ő esetükben milyen lépések a célravezetőek. Szóval a gyerekből nem lesz tapsra kiegyensúlyozott átlag gyerek.
Amit leírtam, személyes tapasztalat. Évekig tartó harcot folytattam óvodákkal, óvónőkkel. Mindenhol én voltam a rossz szülő, pedig tényleg mindent megtettem. Aztán találtunk olyan helyet, ahol a gyerekemet nem kezelték rossz, semmirevaló kölökként, hanem feladatokat adtak neki, amivel tovább erősítették az erősségeit. És SZERETTÉK. A gyerekek pedig megtanulták, hogy Ő más, rá másként kell figyelnie az óvó néninek, majd a tanító néninek. Befogadták. Ő is rengeteget változott az idők folyamán, türelmet tanult, míg a többi gyerek empátiát, toleranciát.
Az a baj, hogy mivel tényleg nagyon nehéz ezekkel a gyerekekkel - nyilván az óvó néninek is - hajlamosak a szülőket hibáztatni mindenért. Holott nekik a legnehezebb. Mert nem csak a napi gondokkal, hanem a jövő bizonytalanságával is nap, mint nap szembe kell nézniük.
Bocsi! Óvónő vagy? Ha igen, elvileg tudnod kellene, hogy kötelező foglalkozások csak nagycsoporttól vannak, akkor is igazán a tesi az egyetlen, a többin meg az vesz részt, aki szeretne... Az, hogy a gyerekeket érdekeltté tedd, az a te feladatod... motiváció!
Ne várd el egy hiperaktív gyerektől, hogy majd nyugodtan végig ül egy foglalkozást! Vele bizony külön kell foglalkozni! Differenciálás, egyéni bánásmód... gondolom, ismered, mit jelentenek.
Igen, nehéz, ha van ilyen gyerek, de a te feladatod, erre kaptál anno képesítést, hogy megoldd! Ne a szülőket hibáztasd azért, amiért a gyerek nem olyan,mint a többi!
Ne várj el tőlükés a gyerektől többet, mint amennyire képesek! Ami az óvodán belül történik, azért TE vagy a felelős! egy óvónő anyuka
Még valami, hogy mennyire nehéz ez egy szülőnek.
3 hetes kislányommal rángattak be rendkívüli szülőire, ahol azt taglalták, hogy az ilyen gyerekeket nem nevelik, nem szeretik, nem játszanak velük a szülők. Odáig fajult ez a "beszélgetés", hogy a végén már ott tartottunk, éheztetjük, verjük a gyereket és nincsenek játékai sem. Két nap múlva megszálltak a gyermekvédelmisek. Az már más kérdés, hogy bocsánatkéréssel távoztak.
Másik eset: mentem a gyerekért az oviba. Amikor észrevett, rohanni kezdett felém, és fellökött egy kislányt. Másnap egyedül jött haza (2 sarokra volt az ovi, és vidéken). A lányka 2 iskolás (felsős)testvére leszedték a biciklijéről és összerugdosták. Ő 5 éves volt ekkor. Az óvó néni szerint nem szabad rájuk haragudni, mert csak gyerekek.
Ideje leírnom,hogy valójában én a szülő vagyok,de ha másképp kérdezek nem így válaszoltok.
MI is minden tőlünk telhetőt elkövetünk a férjemmel,de mégis csak a kritikát,rosszallást kapjuk,nagyon elszomorít a kialakult helyzet.
Bár én sem óvónő,sem hiperaktív gyermek szülője nem vagyok,mégis ha megengeded írnék neked pár sort biztatás képen.Én csak egy szülő vagyok akinek a gyerekeinek vannak/voltak hiperaktív társai.Én sosem ítélkeztem felettük,mindig szem előtt tartottam,hogy nem lehet könnyű a szülőnek.
Volt,hogy behívtak a fiam ovijába elbeszélgetésre,mert a fiam csúnyán összeverekedett egy hiperaktív kisfiúval.Ott volt az ő anyukája is.Megkérdeztem,hogy rendszeres ez a dolog köztük,vagy sem mert akkor sztem nem kell ügyet csinálni belőle,hiszen az enyém sem egy angyal (bár nem ő kezdte,de nem jól reagált).Beszéltem a gyerekkel,elmondtam,hogy a másik kisfiú zaklatott,most válnak a szülei,új házba költözött,inkább barátkozzon vele,mint "kakaskodjon".(a hiperaktivitásról nem is szóltam)
Szóval ne keseredj el,biztos vannak a ti közösségetekben is olyan szülők,akik nem szűk látókörűek,és tovább látnak az orruknál.Csak az ő véleményükre figyelj,a többi véleményét meg próbáld meg figyelmen kívül hagyni.
(Tudod ezek az én gyerekem ezt soha nem,meg azt sem,megénmindentjobbancsinálokmásoknál bla,bla,bla...)
Egy óvónő meg mit kellene,hogy tegyen?...hát figyeljen nagyon oda a konfliktusokra,és legyen partner abban,hogy a gyerekek,és a szülők is egymás között kulturáltan,minél hamarabb rendezni tudják a konfliktusokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!