Most komolyan be kell zárni?

Kisfiam 2 éves, születése óta a saját szobájában alszik, egyedül, soha nem is volt ezzel gond. Férjemmel már a születése előtt megbeszéltük, hogy nem fog egy szobában / ágyban aludni velünk. Nemrégóta viszont késő estig ébren lenne a lelkem, nem fárad el napközben, még játszana este, akkor is mikor mi már rég aludnánk. Ez ott kezdődött, hogy visszamentem dolgozni, váltásban a férjemmel. Délelőtt egyikőnkkel van, délután meg másikónkkal késő estig. Férjemnek nincs türelme visszakísérgetni az ágyába, úgy gondolta, hogy kitámasztja az ajtókilincset, és akkor majd ha rájön, hogy nem tud kijönni, elmegy aludni. Már minden nap így megy ez, próbáltam hétvégén este mesét olvasni neki, mondtam neki aludjunk együtt és én mentem az ő szobájába, de párom nem veszi ezt jó néven. Mígnem tegnap nagyon összevesztem vele, megmondtam neki, hogy lelki sérült lesz a gyerek miatta, mire ő kiakadt. Kisfiam ott állt az ajtóban és csak mondogatta hogy nyitom, nyitom. Én olyan pipa lettem a férjemre. Mit csinálnátok a helyemben? Hogy kezeljem ezt?