Másik kérdésből fakadóan:miért van az hogy míg minket (20 fölöttieket) ha bajt csináltunk, visszabeszéltünk felpofoztak és tanultunk belőle addig a mai nevelésben a pofon és az elverés felháborító?

drága kérdező! olyan értelmesen kommentálsz, hogy én a helyedben is nagyon szégyenleném magam, csakúgy csöpög az intelligencia, gratulálok!

Mégis hol irtam én azt, hogy te már szülő vagy? Egy szóval nem irtam ilyet. Azt irtam, hogy nem vernék meg egy gyereket. Ezek az én elveim, mindenkinek meg van a sajátja.

Amúgy meg arra még nem gondoltál, hogy hogy odapofozol egyet a gyereknek nevelési célzattal, az neki igenis lehet fájdalmas , traumatikus? Neked felnőttként az ütés tényleg nem nagy, csak legyintésnek tűnik, de ha egy négy éves gyereknek adod, akkor az már egészen más.

A kérdésben pedig nem azt feszegettük, hogy a gyerek a verés által kórházba kerül, esetleg maradandó sérülései lehetnek. Az már nem egyszerűen nevelési célzatú verés, hanem családon belüli erőszak, és egész más téma. Mi azt feszegettük van e értelme nevelési célzattal verni a gyereket, erről pedig mindenkinek meg van a maga véleménye, ki az egyik oldalon ki a másikon.

Üdv! Régi a bejegyzés de remélem még olvassák..

Nos én 20 éves fiatal férfi vagyok nekem az a véleményem hogy kezet emelni max 10 éves korig lehet a gyerekre és akkor is nagyon óvatosan ennyi idő alatt a gyerek megtanulja h a szülőre halgatni kell engem egész életembe 15nél töbször nem pofoztak fel és az se volt valami erős csak a mihez tartás végett kaptam anyámtól és érdekes most is halgatok a szüleimre mert már kiskoromra az erkölcs tisztesség és becsületesség jegyeibe neveltek és még mindig így élek.

De sajnos tényleg vannak elfajult példák ( szomszédba látom) a 16 éves kölyök mert olyan szinten áll fertelmes hangon beszél az anyjával apjával és nem lehet vele mit kezdeni..... na őneki tényleg kijárna 1 verés.....

Ja, akiket egykor megvertek azokból váltak nagyszerű, szeretettel teljes és odaadó szülők. Remélem leesik. Persze ez nem mindenkire vonatkozik nyilván. (Csak ismerek pár példát.)

Engem anyám kiskoromban állandóan felpofozott meg kiabált velem, most meg már ott tartok, hogy már elegem van belőle és alig várom, hogy költözzek plusz rám soha többet ne számítson.. Ja és azt kihagytam, hogy elérte, hogy féljek tőle.

Mondjuk ebben az egészben az volt a jó, hogy nem egyszer előfordult az, hogy ok nélkül felpofozott.

Tudom, hogy régi téma de: Én ki kérem magamnak. Életemben soha egy pofont sem kaptam a szüleimtől (ja, 14 éves lány vagyok), és tudom, hogy sosem fogok. Mindezek ellenére értelmes, nem balhézós lánynak ismerem magamat. Ami pedig a kirakott képeket illeti... De hagyjuk-. Szerintem a pofon nem megoldás semmire. Le kell ülni a gyerekkel szembe (igen, időt kell rá szakítani!!!), és megbeszélni a dolgot. Mit miért csinált? stb. megjegyzem, hogy minden különös ok nélkül is le lehet ülni vele beszélgetni. Higgyétek el, egy idő után ő maga fog odajönni, mesélni, megkérdezi a véleményedet, és ne adj isten hallgat is rád. (erre azért 13 és 20 éves kora között ne nagyon számítsatok, hiszen ha tudja, hogy amit mondasz, az neki jó lenne, már csak azért sem fogja azt tenni. Rá kell hagyni. Saját tapasztalat.) Szóval a dologról röviden ennyit.

Köszönöm.