Mit tegyek a 7 éves kezelhetetlen lányommal?

az jutott eszembe, hogy bizonygatod te szereted a lányod, ölelgeted stb. A többiek kezdetektől, hogy szeretethiánya? (bár nem ez a jó szó) van a lányodnak. Én úgy gondolom mindkettő igaz lehet, mert lehet a lányod azt igényli, hogy mondjuk mikor kijön a suliból ott ölelgesd meg puszilgasd meg, mondd neki többször, hogy szereted. Lehet, hogy ő valamiért nem biztos a te szeretedben, elbizonytalanodott. Kérdezd meg tőle bizalmasan, akár mikor összebújtok, ahogy javasolták, hogy vajon miért gondolja ezt? Vagy mit érez kettőtőkkel kapcsolatban.

Nem vagyunk egyformák, a többi gyereked lehet magabiztosabb, fel sem merül bennük, hogy nem szereted, elég nekik kevesebb ölelés, puszi. Felnőtteknél is vannak, akik soha nem ölelgetik-puszilgatják egymást és látod vannak, akik állandóan.

A másik pedig (miért ölelgetném, ha valami rosszat csinált), te még nem követtél el hibát, amikor többet jelentett egy ölelés, mint a leszidás? Attól, hogy nem szidnak le valamiért, hanem megölelnek-melléd állnak még nem jelent biztatást, hogy kövesd el újra. A másik pedig megölelheted a lányod, mondhatod neki, hogy megint mit csináltál és akár büntetést is kaphat. A kettő a szeretet kifejezése és a büntetés nem zárja ki egymást. Sőt akár kiabálás végén is megölelheted.

Utolsó előtti vagyok.

Én úgy érzem intenzív feltűnési viszketegségem volt. Mindegy, hogy miképpen, de törődjenek velem. Édesapámtól soha nem kaptam meg.

Szerintem nem elég figyelmet fordítasz rá. Ugyanitt tart a húgom, aki kilenc éves és rettenetesen csacsogós. Pont egy hónapja mondta, hogy olyan jó, hogy otthon vagyok, mert őt mindenki csak leinti, senki nem hallgatja meg. Pedig már kezdődnek a fiúk és a zsongás. Kamaszodik ,de édesanyám nem hiszi el (az elmúlt pár hónapban 10 centit nyúlt a gyerek).

Lehet hogy nem veszed észre, de a gyerek megérzi, hogy számodra a testvér a "jobb" gyerek.

Azt akarja, hogy vele is foglalkozz. Elérte azt a pontot, hogy mindegy hogy pozitívan vagy negatívan foglalkozol vele. Mindenképpen több időt kell vele eltöltened, megbeszélni vele mindent, akármilyen pici apróság is, mert kiépül köztetek a bizalmi kapcsolat, és később is el mer neked bármit mondani.

A több időt ismét hangsúlyozom, most még tudtok együtt játszani, rajzolni, kollázsolni. Ezeket nagy ritkán csinálta velem a mamám, imádtam...

Próbálj rájönni mit szeret, mit szeretne veled KETTESBEN csinálni.

na, javult a helyzet azóta?

sikerült változtatni a viselkedéseden?

talán beszélned kéne a tanítónővel, hogy még ne írják le a kislányt. Beszélgessen el vele ő is, hogy indítsanak tiszta lappal. Mert valóban nagyon szomorú ez a helyzet. Különösen (bár saját magának köszönhetően) belecsusszan olyan ügyekbe, hogy nem is csinál semmit.

Most hallottam egy jót a Dr House-ban, hogy a farkast kiáltó fiú esete nem történhet meg, mert az édesanyja mindig odaszalad és segít neki. Gondolj erre és állj mellé, amennyire csak tudsz.

És örüljünk, hogy otthon van valamicske javulás. Kitartás és így tovább.

szerintem hordd még többet sportolni, úgy rémlik írtad, hogy jár úszni. de úgy, hogy rendesen kifáradjon, mert attól, hogy pancsikol a vízben néha, nem elég, hogy levezesse az energiáit. vagy ha ez nem megoldható, reggel, mielőtt iskolába menne, 1 órán keresztül tornázzatok otthon. rendes, izzasztó edzés legyen, keljetek korábban.

így a suliban biztos, hogy nem lesz kedve izegni-mozogni, örül, ha csendben ülhet a helyén.

szerintem aktív lehet a kislányod, ha nem bír a helyén maradni, sőt, gondolom szeret szerepelni is.

ha van rá lehetőség, írasd be egy gyerekszínjátszókörbe is, ott kiélhetné a vágyát, hogy rá figyeljenek, és különböző szerepekben kiélhetné magát, talán a hazudozásai is alábbhagynának. akár Barbie-hoz hasonló hercegnő is lehetne ott, és az önbizalma is helyreállna.