Mit tegyek a 7 éves kezelhetetlen lányommal?

ha van rá okod, hogy kiabálj vele, próbáld meg akkor sem tenni.

akkor csak ne szólj hozzá, akár egész nap, miután elmondtad neki, hogy ez meg ez a viselkedése nagyon helytelen volt, mondd el, hogyan kellett volna viselkednie, és hagyd magára, hogy gondolkozzon rajta.

így már nem is kell mondanod neki, hogy milyen nagy csalódást okozott, fogja érezni magától is.

majd miután bűnbánó módon néz rád, viselkedik, bocsáss meg neki, és játszátok el közösen a szitut, de már a helyes megoldással, ahogyan kellett volna viselkednie pl. a tanárral szemben.

Még egy dolog, ajánlanám neked a Viasat sorozatát a szuperdadus vagy mi volt a címe, nagyon jó tanácsokat adott, mit lehet kezdeni egy "kezelhetetlen" gyerekkel.

Ő egyébként Adler ún bátorító pedagógiáját követi (a könyve címe: Életünk értelme a gyerek-ha érdekel olvasd el)

Ennek lényege, ha valami rosszat csinál a gyereked és te bünteted, üvöltözöl vele, kiabálsz-épp a fordítottját éred el, mert megerősíted ezt a viselkedési formát.

Ha viszont dícséred, a jóért akkor az rögzül. Lehet így bonyolultan hangzik, de egyébként logikus. Azt mondják, át kell lépni apróságokon, csak azt a rosszaságot kell észrevenni, ami már elengedhetetlen. Akkor kiszámítható, logikus büntetés. És mellé nagyon sok dícséret azért, ha túllép önmagán. Tehát jutalom dícséret, ha megcsinálja a feladatát, ha nem beszél vissza a tanárnak, ha nem hazudik. Ne büntesd ha hazudik, hanem mond azt, oké nem lesz büntetés, ha megmondod az igazat- de akkor tényleg ne büntesd és így látni fogja érdemes igazat mondani. És látja, hogy érdemes megcsinálni a feladatot, hiszen jutalmat kapni mégis jobb, mint büntetést kapni.

És vannak erre nagyon jó módszerek, tábla, üvegbe golyódobálás, pénzdobálás, amit aztán elkölthet.

És így az a viselkedésforma erősődik benne.

nem bunkóság, csak tények. Én sem gondolkodtam ezeken a dolgokon, hanem felhívták rá a figyelmemet különböző helyeken. És ugyanezt tettem/teszem, mint te, a saját gyerekeimmel (bár ők még kicsik)és szemléletváltásra volt szükségem, hogy változzam én is és a gyerekek is.

És egyébként azért mondtam ezt, mert nem látom tragikusnak a gyereked helyzetét, inkább egy utat kereső, megtévedt emberke, akit semmiképp nem szabad elvetemültként kezelned és hasonló mércével büntetned.

Én meg vagyok győződve róla, hogyha sikerül kiutat találnod vagy kiderítened a viselkedése okát, akkor lehet belőle egy nagyszerű felnőtt és majd az unokáidnak nosztalgiázhatsz, hogy anyátok égetnivalóan rossz volt. Vagy neki, ha panaszkodik a saját gyerekeire majd.

örülök! mármint, hogy kipróbálod a szituációs játékot!

de ami talán még fontosabb, az a gyengédség, hogy mindig odabújhasson hozzád, a hanghordozás stb.