A szüleim valószínűleg gyerekkoromtól tudták hogy ADHD/Autista vagyok. Mégis eltitkolták, elaltatták a gyanúmat. Miért? Miért tesz ilyet valaki a saját gyerekével?

Az enyhe autizmust ahol az ember akár még diplomàs is lehet vagy legalábbis önállóan tud élni meg létezni még ha nem is feltétlenül a munka hőse (munkakerülő autizmus nélkül is van) szerintem nem kéne az autizmus kategóriàba rakni ,hanem valami más nevet kitalálni,hogy beilleszkedèsi nehézséggel èlő vagy ilyesmi.

Megmondom miért,ha ismeretlen személyről halljuk,hogy autista nem tudjuk,hogy melyik spektrumra helyezzük,honnan is tudnánk ugye...

De ha azt halljuk,hogy beilleszkedèsi nehézséggel küzdő akkor már azért tudjuk,hogy egy zárkózottabb típusú emberről van szó aki azért kèpes létezni és működni az úgymond àtlagosakkal

40, nem neked válaszoltam, a kérdezőnek írtam.

39

#43 Rájöttem, sajnos csak azután hogy elküldtem. De akkor se gondolom, hogy igazad lenne.

Az hogy valaki összeszedett és olvasható szöveget tud írni, nem zárja ki se az autizmust se az ADHD-t.

Nem olvastam végig az összes választ, szóval bocsi, ha ismétlek valakit. Csak a saját sztorimmal tudok jönni.

Nekem mindkét gyerekem adhd-s. Elég hamar kiderült, elvittem őket kivizsgáltatni, fejlesztés, pszichológus, éveken át.

Nem sokat értünk vele, szerintem. Az alap probléma megmaradt.

Viszont mindkét gyerekben van egy olyan érzés, hogy vele valami baj van, hogy ő nem normális. Volt, hogy megkaptam a lányom tanáraitól, hogy nincs semmi baj a gyerekkel, a probléma csak az én fejemben létezik, meg hogy miért nevelek betegségtudatot a gyerekbe.

Valószínűleg a szüleid is így gondolták, és ki tudja, lehet, hogy nekik volt igazuk.

Nem tudom, hogy nálunk mi lett volna a jó.

Én folyton mondom a gyerekeknek, hogy erről nem tehetnek, ez nem az ő hibájuk, ettől ők még nagyon értékes emberek. De nem igazán hisznek nekem. Azt látom, hogy mindkettő nagyon magányos, barátságokat nem tudnak kötni. Hogy ez az állapottal jár, vagy én okoztam, nem tudom.

Szóval néha én is elgondolkodom, hogy lehet, hogy azt kellett volna csinálni, hogy amikor valamelyik pedagógus panaszkodott a gyerekemre, nem kellett volna komolyan venni, hanem el kellett volna küldeni melegebb éghajlatra, hogy a gyereknek nincs semmi baja. Több ismerősöm így tett, elvannak. A pszichológus úgysem tudott segíteni, pedig évekig jártunk. Az a helyzet, hogy ezen az állapoton nem igazán tudnak segíteni, a környezetnek kéne teljesen másképp viszonyulni hozzájuk. De a poroszos nevelésnek teljesen az ellenkezője az, ahogy egy adhd-s gyereket kezelni kell. Én is sokat tanultam, sok könyvet elolvastam, jártam szülőcsoportba. De azért engem nem így neveltek, a poroszos oktatás a személyiségem része, és az ember nehezen bújik ki a bőréből. Igyekszem. De a pedagógusok még csak nem is igyekeznek. Mindegyik meg volt róla győződve, hogy én vagyok a zakkant, hogy nem tudok gyereket nevelni. Hiába lobogtattam a diagnózist. Szóval ebben az irányban is lehet, hogy az lett volna jobb, ha egyszerűen annyiban maradunk, hogy a gyerek lusta és neveletlen. Hiába mondtam én bármit, a végeredmény ugyanaz lett.

Utolsónak mondanám, hogy bennem sosem volt ilyen érzés, szerintem másokban van gond(volt osztálytársak, pár felnőtt körülöttem:D), ötös magatartás és szuper tanulmányi eredmények nagyon sokáig, erős gimi.

Tesómban nincs ilyen érzés, nem is volt, több bukás,iskolaváltások, magatartásproblémák, minden.. vele sose volt gond szerinte, mindig csak kipécézték.

Gyerekem problémás volt, akkor mindenkiben talált hibát, csak magában nem, mindig ezt hallgattam épp melyik gyerek nem normális(igaza is volt amúgy, néhány tényleg szemétkedős volt, adhds btmnes a legtöbb, de pár olyan is becsúszott, akinek semmi baja nem volt, csak félreértette az enyém a helyzetet. Aztán mióta "megjavult" kicsit visszább vett az egójából és mondjuk tízből egyszer már úgy érzi, hogy "mi a baj velem".. de a maradék kilencben nem tartja magát hibásnak, és hát.. nem is.

Szóval ez inkább egófüggő, hogy ki hogy érez magairánt és reálisan látja-e magát. Akinek baja van, mert rossz jegyeket kap, rossz a magatartása, annak tudnia kell, hogy baja van, mert ha nem látja, akkor "nem normális".

Ha nincs baja, és beképzel olyanokat, hogy őt mindenki utálja, pedig csak 20 gyerekről van szó, az inkább személyiségprobléma, alacsony önértékelés. A szülőnek ilyenkor ki kell vennie és átraknia másik közegbe, de a legjobb ha párhuzamosan több, különböző közegbe is jár, ahol lehetnek sikerei.

Ha meg nincs baja és úgy gondolja hogy nincs baja, akkor meg azért oké:)

47-es, persze ezt így mondani azért elég könnyű. Problémás gyerekkel iskolát váltani? Elég nehézkes. Amúgy mindkettővel váltottam, egyszer. Másodszor már nem akartam, ott sem lesz jobb.

Most a lányom gimibe jár, nincs baj a magatartásával, az ötös, viszont olyan kívülálló. Senkivel nem találja meg a hangot. Pszichológushoz rángass el egy tinit. Amúgy gyerekkorukban hordtam őket, sok eredménye nem lett. A pszichológus zakkantabb volt, mint az iskolában az összes gyerek együttvéve.

Az a helyzet, hogy bármi történik, a szülő a hibás.

Ha piszkálod, hogy rossz jegyeket kap, az a baj, mert jaj, szegény adhd-s, nem tehet róla, hogy nem tud tanulni. Ha ráhagyod, az a baj, mert miért hagytad elkallódni.

Ha leszidod, az a baj, mert szegény gyerek önértékelése csorbul. Ha dicséred az a baj, mert minek ajnározni a gyereket mindenféle apró dologért.

A pszichológusoknál is ezt tapasztaltam. Miért várom el a gyerektől, hogy jól tanuljon, hiszen ő adhd-s. Oké, elengedtem, ne legyen jó tanuló. A következő pszichológus meg azért szidott, hogy miért hagyom rá.

Az egyik azt mondta, hogy ne tanuljak a gyerekkel, az csak rossz viszonyt szül. A másik azt mondja, miért nem ülök le vele tanulni, ha látom, hogy gondjai vannak.

Manapság minden gyereket pszichológushoz akarnak küldeni, mintha ők mindenhatóak lennének. Közben meg én azt láttam, hogy ez nem egy egzakt, tudomány, mindenkinek van egy véleménye, ami vagy bejön, vagy nem. Gyakran egymásnak mondtak ellent.

Elolvas a szülő pár könyvet a témában, aztán ennyi elég, a pszichológus sem tudott többet mondani. Sőt, volt amelyik meglepődött, hogy előadta nekem a nagy tudományt, én meg mondtam, hogy oké, ezt eddig is tudtam, hogyan tovább? Azt igazán egyik sem tudta.

Ha a repülőgépek olyan ,, alapossággal" kèszülnènek mint amilyen alapokon a pszichológia tudománya àll akkor egymás után zuhannânak le a repülők.

Orvosi diploma nélkül nem is engednèm,hogy lètezzen a pszichológia.