A szüleim valószínűleg gyerekkoromtól tudták hogy ADHD/Autista vagyok. Mégis eltitkolták, elaltatták a gyanúmat. Miért? Miért tesz ilyet valaki a saját gyerekével?
Már felnőtt vagyok(24), és időközben rájöttem ezekre a dolgokra önismeretnek köszönhetően.
Rólam röviden annyit, hogy mindig problémás voltam, kicsi koromban hiperaktív, nehezen kezelhető. Vissza gondolva autista tüneteket is produkáltam, produkálok a mai napig.
Soha sehova nem tudtam beilleszkedni, jellemzően ignoráltak vagy bántottak az iskolákban.
A szüleim nárcisztikusak és mostanra masszív alkoholisták. Nem kaptam tőlük egészséges szeretetet, nekik kimerült annyiban a nevelésem hogy bántottak, vertek. Pl. rendszeresen véraláfutásosra vertek, vagy benyomták a fejemet a víz alá. Emlékszem rá, persze szerintük nem történt ilyesmi, mert ők soha nem tennének ilyet.
Ezek miatt még egy személyiségzavarom is kialakult, és elég mérgezően tudok viselkedni. Szerencsére nem lettem nárcisztikus.
Már tini koromban is rákérdeztem hogy van-e valami betegségem, amiről ők tudnak, és nem mondják meg, mert már akkor furcsának találtam magam a korosztályomhoz képest. (Emlékszem, hogy 3 éves korom körül már anyám elvitt jópárszor egy nénihez, szerintem gyermek pszichiáter volt, később logopédushoz is járatott. Meg folyamatosan erőltették rám a fejlesztő könyveket, verseket, meg számítógépes programokat.)
Szóval szinte biztos hogy pontosan tudták már gyerek koromban hogy mi a bajom, mégis eltitkolták előlem. Miért tesz valaki ilyet a saját gyerekével? Hazugság az egész életem.
A guglizás nem egyenlő az önismeret fejlesztéssel.
Ha találtál 10ből 8 jellemzőt, az a többségre igaz.
Nézd a szorongás elég hasonló tüneteket tud okozni mint amit leírtál. (Sajnos tapasztalatból tudom). Ehhez még csak ADHDsnak vagy autistának sem kell lenned. Amúgy az én végzettségem esetén találkoztam autista benyomást keltő emberrel munkahelyen (mondta is hogy mi a baja, nem autizmus volt de hasonló), munkahelyi környezetben teljesen jól tud funkcionálni, főleg egy kutatás -fejlesztés részlegen. Én már ezerszer feladtam volna amíg az ipse még koncentrált, annyi volt hogy nagyon egynesen kellett vele beszélni, mert nem látta át a környezete reakcióit (De ha kerek perec megmondtam a problémám volt hogy még is köszönte, hogy nah így érti). Jah és felesége volt és gyereke, szóval nem én voltam az egyetlen aki szót értett vele ☺️.
Nekem negyed ennyire nem volt gáz a gyerekkorom de azért nem volt éppen tökéletes, nah az viszont tényleg beilleszkedési problémákat okozott, amik rengeteget javultak ahogy a terápia előre haladt. Amúgy mostanra nekem is vannak barátaim, férjem és babát várok, de ehhez rendbe kellett tennem a lelki világom, ami hiába a csillivilli diploma, a tesztek alapján viszonylag magas IQ, nekem egyedül nem ment. Viszont szakemberrel és addigra már egy viszonylag támogató partnerrel rengeteget haladtam. Ezt neked is ajánlani tudom, mostmár felnőtt vagy, küzdj azért hogy olyan életed legyen amilyenre vágysz bármit tettek és mondták a szüleid!
Diagnosztizált szakember vagy csak magadat a google-ból? Mert maguk a traumák is okozhatnak sok mindent, nem kell hozzá genetikai hajlam.
Gyerekkorodban meg még tuti nem voltak ezek az állapotok ismertek.
És hát igen, felnőttként is folyamatos tanulás, fejlődés az élet, nincs olyan, hogy én ilyen vagyok, kész vagyok. Változni, alkalmazkodni kell, amihez már önmagadért kell felelősséget vállalni.
"A szüleim nárcisztikusak és mostanra masszív alkoholisták. Nem kaptam tőlük egészséges szeretetet, nekik kimerült annyiban a nevelésem hogy bántottak, vertek"
Barátnőm autista gyereket nevel. Én már rég megbolondultam volna attól, amit ő eddig átélt és még csak 9 éves a gyereke. Viszi mindenhova születése óta, foglalkozik vele ezerrel, a lelkét is kiteszi. Fizikailag teljesen rongy.
Nem lennék meglepődve, ha mire felnő a gyereke masszív alkoholista lenne a férjével együtt.
Van, amit nem lehet bírni.
Ok-okozat... ugye.
ADHD-m 100% hogy van, ezt magán pszichológus is megerősítette. Mostanra nem vagyok már hiperaktív, szóval nevezzük ADD-nek.
ASD-re is mutatok tüneteket, de azt inkább hagyjuk, mert nekem ez így is sok.
És gyerek koromban, 2002-2005 körül nem hiszem el hogy nem volt ismert az autizmus, azért nem most jöttem a falvédőről.
A szüleimre ebből a szempontból nem számíthatok, barátaim nincsenek. Szóval mondhatjuk egyedül vagyok a nyomorommal, azért ide írok
klarikkornel, tamastatt, terttamas
Vagy most minek nevezzelek?
Voltál már pszichiáternél?
Nem pszichológus, hanem pszichiáter!
Leírtad a kérdésedre a választ:
"A szüleim nárcisztikusak és mostanra masszív alkoholisták. Nem kaptam tőlük egészséges szeretetet, nekik kimerült annyiban a nevelésem hogy bántottak, vertek"
Ezzel megválaszoltad. Folytathat egy szülő a gyereke problémái miatt struccpolitikát, nem akarja elfogadni, hogy a gyereke más.
De a te szüleid ennél sokkal rosszabbat tettek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!