A szüleim valószínűleg gyerekkoromtól tudták hogy ADHD/Autista vagyok. Mégis eltitkolták, elaltatták a gyanúmat. Miért? Miért tesz ilyet valaki a saját gyerekével?

19, téves.

A pszichiáter DIAGNOSZTIZÁL, amit pszichológus nem tehet.

"ADHD-m 100% hogy van, ezt magán pszichológus is megerősítette. Mostanra nem vagyok már hiperaktív, szóval nevezzük ADD-nek."

A hiperaktívitás nem múlik el csak úgy, szóval hagyjuk a rizsát.

Fogadd el, a Google nem orvos, a szüleid meg nem szülők, és miattuk vagy megreccsenve, nem kell betegségekre fogni.

Vagy a szülei reccsentek meg tőle.

Pont ugyanakkora sansza van. Ha csak abból indulok ki, hogy évek óta itt veri magát, de diagnosztizálásra nem menne el, csak találgat....

#17

"ADHD-m 100% hogy van, ezt magán pszichológus is megerősítette."

Tudtommal az ilyesmit orvos diagnosztizál, egészen konkrétan pszichiáter.

A pszichológus mi alapján jelent ilyet ki? Felelősségteljes nem mond ilyet.

Szerintem akkor arról sincs fogalmad,hogy mennyi fèlrediagnosztizàlàs van kisgyerek korban.(A diagnózisokat meg adják mert az pénzt jelent nekik gyógyszer, fejlesztès, kontroll stb.)

Amihez ràadàsul 3 ember kell a pszihàter, pszichológus , gyógypedagógus és még így is .

Neked még sok èlettapasztalatod nincs és akkor enyhén fogalmaztam...

Ezekre tényleg létezik hivatalos teszt, van felnőtt ismerősöm, aki elment pszichiáterhez, mert a gyerekei autisták és önmagára is gyanakodott. (És ki is derült, hogy igen.) Ha érdekel, hogy mi lehetett (volna), mi van most, érdemesebb utánajárni, mint idegeneket kérdezgetni, hogy mit miért csinálhattak huszon..éve a szüleid. És hát sajnos ha rossz lapokkal indított az élet, ilyenkor ha kiharagudtad magadat, pont megértheted és megsajnálhatod őket, hogy valószínűleg őket is, és hogy "csak" továbbadták és most is menekülnek talán önmaguk elől is. És tudsz előre nézni valami jobb út felé, amit már magadnak választasz. De ez egy hosszú folyamat. Egyébként gondolom, ha ismert is volt, hogy létezik ilyesmi, mint ADHD meg személyiségzavar, nem feltétlenül minden családot érdekelt a lelkizésben való jártasság, ahogy ma is vannak a témában teljesen tájékozatlan szülők.

Kérdés, hogy beleragadsz-e a az önsajnálatba, vagy megtanulod önmagad szeretni és felülírod az életedben. Mindegy, hogy spirituális szempontból nézzük, vagy csak ésszel, de hasznosabb stratégia élni.

A te idődben csak annyit tudtak, hogy valakit kell e fejleszteni vagy sem. Nyilván téged kellett.

Pszichológus nem adhat orvosi diagnózist, mert bölcsész, nem pedig orvos, mint a pszichiáter. Klinikai szakpszichológus foglalkozik "más" emberekkel, a többiek nincsenek rá képesítve.

Felnőttként már totál más, vett fel veled figyelemtesztet?

Szerintem semmi gond nincs azzal, ha fejlesztve voltam, nem tudom, mit akarsz még.. nem kell minden random embernek elhinni mindent, amit mondanak, nem vagy vele előrébb és nem biztos, hogy jól látják. Nyilván kijártad a sulit, lett egy-két barátod, értelmes felnőtt lettél, az ilyen gyerekeket nem kell betegségtudatban tartani. Fejleszteni kell őket, ez meg ez meg ez kevésbé megy, erre kapsz kicsim fejlesztést, hogy behozd a hátrányt, másnak meg más megy jobban/rosszabul. Ennyit kell mondani a nagyon enyhe problémával küzdőknek. Amúgy ha bűn rossz gyerek voltál, próbálj most ilyen gyerekek közé menni 9/10 felnőtt megcsapná őket, mert idegörlően tudnak viselkedni. Persze megállják, de ők nincsenek is velük 24 órában évek óta.. tök oké, ha megzápult kicsit a szüleid agya és nem voltak mindig tökéletesek. Mondom menj ilyen gyerekek közelébe, ki fog készíteni:) Régen meg amúgy is divat volt verni a gyereket, mindenki kapott rendesen.. manapság már más, de régen..

Miért akarsz mindenképpen beteg lenni?

Bújni a netet, gyűjtögetni a rossz híreket, és tüneteket, listázni, minél több passzoljon. Miért jó ez neked, mire mész vele?

Költözz el, éld az életed.

Fogalmatok sincs milyen nem nt gyereket nevelni.

Maga az élő pokol. Minden nap úgy kelek és úgy fekszek, hogy bár véget érne. Nincs olyan nap, ami ne üvöltéssel/örjöngéssel kezdődne és ne úgy érjen véget. Bármit és bárhogy csinálunk. Nem segít semmi, pedig születése óta csak a fejlesztésről szól az életünk (mindent próbáltunk). Szívemet, lelkemet beletettem, mégse kaptam egy ölelést se érte. A szaGértők szart sem érnek, csak megtaposni tudtak. Hányszor jöttem ki magamban zokogva egy-egy neurológusi kontroll után... A diagnózis is hosszú évek alatt született meg. Hányszor diagnosztizáltak félre, hányszor hibáztattak engem...

Aki nem ütné meg legszívesebben, az hazudik. Kerültem lépsérüléssel kórházba, amikor egy meltdown alatt úgy megrúgott, pedig alig volt 20 kiló.

Ettől be lehet csavarodni. Ha nem lett volna alkoholista az egyik szülőm, már magam is biztos innék. A szülők semmi segítséget nem kapnak. A pedagógusok is csak tőlünk várják a megoldást és még a képzett fajta se érti, hogy akár agyon is verhetnêm, akkor se tudom befolyásolni hogy hogy viselkedjen az iskolában. Ha épp "eszénél van" (egyébként ép értelmű), akkor nagyon jól tudja mit kell csinálni, de elég egy pillanat hogy kiboruljon és akkor se kép, se hang.