A szüleim valószínűleg gyerekkoromtól tudták hogy ADHD/Autista vagyok. Mégis eltitkolták, elaltatták a gyanúmat. Miért? Miért tesz ilyet valaki a saját gyerekével?

31es, ez nagyon cuki, de le merném fogadni, hogy büszke rá, amikor normális és még sikerei is vannak a gyereknek. A folyamatos visszaesés a gáz, nem tudod mikor következik be, egy rohadt hullámvasút, ha csak néha kattan meg, egyébként oké.

Mindig azt hiszed javul, megtanulta, de tönkre fog menni bármikor. Iszonyú ez a készenlét, és nem lehet belőle kigyógyulni, mert ha másfél hétig is normális, akkor kezdesz hozzászokni és visszaesik.

Én is rühellem mikor az őrület kiül az arcára, már akkor elkapom és emlékeztetem hogy most vegyen vissza, de nem mindig jön össze neki, 10 perc múlva meg minden oké és még csak nem is feltétlen úgy emlékszik, ahogy történt, vagy nem is nagyon fogja fel a helyzetet, de azért dühös miatta.

És ja, igaza van, a legtöbben már kevesebbért is megcsapnák, nekem sokat tanácsolták.

Tegnap ajándékot csomagoltunk, kiraktam a papírokat, választott, vágtam celluxot, kiragasztottam, hogy le kelljen csak szednie, megmutattam hogy kell, tartottam amíg vágta, megmondtam mekkorát vágjon, mert nagyon picit akart, megcsináltam hogy csinálja a másik felét és mivel nem ment neki legelsőre kiült az őrület az arcára és rámordított hogy nem segítek. Hát bssza meg, elzavartam, befejezte egyedül, csak kétszer kért segítséget, mert elvesztette a cellux végét, de a düh és a gyűlölet azért kiült az arcára az idegbajnál, mikor kb mindent én csináltam, ledirigáltam, kikészítem, megmutattam, lépésenként, fogom is, adogatja nekem, amit kikészítettem, de nem segítek. És ez maradt meg neki, hogy ő egyedül csomagolt, mert nem segítettem!

Mikor az egyik felét csinálta csak egyedül, meg az üzenetet és egyedül rakta be az ajándéktáskába. És ki pakolt el utána?

Élvezte az elejét, a végét, de volt 10 perc elmebaja középen. És felnő majd, még egy sérült kifacsart hazug emlékkel, amikor önmagát mártírnak állítja be, hogy “anyám nem segített”.

32, biztos baromi nehéz lehet,egy szavadat se vonom kétségbe de akkor azért csak befog nőni a feje làgya ahogy felnő .

Hàl Istennek èpèrtelmű ahogy írod.

Tudod anyukâm meg anyósom sok mindent látott,hogy legendàk keringenek arról,hogy egyes gyerekek milyenek voltak és utána meg teljesen normális felnőtek lettek.

Szerintem a sok foglalkozàs nagy korába megfog tèrülni.

Olyat is mennyit hallani ,hogy a jó gyerekből lesz egy problémàs felnőtt.

Mondom ezt úgy,hogy nekem se problémamentes a gyerekem.

31 voltam