A 3 éves lányom nem fogad szót, provokál, tehetetlenek vagyunk, mit lehet csinálni?

Kérdező, én megértelek, mert nekem is ilyen volt a fiam. Viszont egyet jól jegyezz meg, nyilvános helyen soha ne említsd meg, hogy a gyermeket esetleg megütötted, vagy bezártad, mert a nagy többség ezt nagyon elítéli.

Utána már lehet magyarázni, hogy csak jelképesen, meg minden mást kipróbáltunk már, stb.

Vannak ilyen csodaemberek, de csak itt találkoztam még ilyenekkel, akik állítják, hogy soha az életükben nem ütötték meg a gyereküket. Szerintem az ilyeneknek vagy nincs is gyereke, vagy valami nagyon extrém türelmes, szófogadó gyerekük van.

Sok ismerősöm van, tanárok, mérnökök, és nagyjából mindenki elismeri, hogy volt olyan eset hogy elszakadt a cérna. (Tudom, ősemberek vagyunk.)

Viszont ez soha, de soha nem oldja meg a problémát, nagyjából arra jó, hogy a szülő ne kapjon helyben gutaütést, de a gyerek ettől nem fogja abbahagyni a nem kívánatos magatartást.

Utólag könnyen beszélek én is, nekem már 14 éves a fiam, de voltak nagyon kemény időszakok.

Mi is mindent kipróbáltunk. Pl. a Vadaskerben vezettek valami táblát, ahol értékeltük a gyereket, hogy hogy viselkedett aznap. Napocska, felhő, esőfelhő. Na, ezt ott hagytuk abba, amikor a gyerek hajnali háromig ordított, hogy töröljem ki neki az esőfelhőt. Kitöröltem, csend lett, gyerek elaludt, jutalomtábla kuka. Ja, nem voltam elég következetes. Igen, aludni akartam. A lányomat is értékeltük, ő kicsit duzzogva tudomásul vette, ha esőfelhőt kapott, de ennyi. Szóval vannak nagyon heves vérmérsékletű gyerekek, velük sokkal nehezebb.

Az én fiam napokig, szó szerint napokig volt képes valamiért hisztériázni.

Mi több helyen voltunk kivizsgáláson, adhd lett a vége. Viszont segíteni nem tudtak, úgyhogy én nem is mondom, hogy vidd el kivizsgálásra.

Ahogy egy korábbi hozzászóló írta, megvolt a diagnózis, pszichológus várta a nagy aha-élményt, és? Attól még nem változott semmi.

Ami segít: soha, de soha nem vittem tömegbe, este figyeltem, hogy időben lefeküdjön. Nálunk nem volt olyan, hogy én este elvittem volna a gyereket koncertre, vagy este 8 után mentünk volna bárhová. Irigyeltem mindig az olyan szülőket, akik ezt meg tudták tenni, nálunk nem lehetett, mert utána a gyerek teljesen kikészült. Boltba se nagyon vittem, csak ha nagyon nem tudtam hová tenni.

Napirend kell, és ha valami szokatlan dolog fog történni, jó előre szólj neki, és emlékeztesd. "-Tudod, holnap ebéd után megyünk a nagymamához." Másnap mondd el megint.

És ne érezd magad rosszul, mert nem a te hibád. Ha dührohama volt, utána nagyon fogja magát szégyellni, de mindig biztosítsd, hogy szereted. A büntetés sokat nem ér náluk. Én az óvodával, iskolával küzdöttem sokat, mert ott alap, hogy büntetnek, és nem értették, hogy miért nem működik, szerintük én nevelem rosszul. Szerintem meg elavultak a nevelési elveik.

,,Vannak ilyen csodaemberek, de csak itt találkoztam még ilyenekkel, akik állítják, hogy soha az életükben nem ütötték meg a gyereküket.”

Elég alja körökben mozogsz kedves 21-es válaszadó, hogy felétek normális a gyerekverés nevelés helyett. Sajnállak.

"Vannak ilyen csodaemberek, de csak itt találkoztam még ilyenekkel, akik állítják, hogy soha az életükben nem ütötték meg a gyereküket. Szerintem az ilyeneknek vagy nincs is gyereke, vagy valami nagyon extrém türelmes, szófogadó gyerekük van."

Vagy rengeteget jártak önismeretbe és terápiába, hogy kidolgozzák magukból ezt a baromira káros "gyereknevelési reflexet" és mellette képezték magukat, hogy tudatosan tudjanak reagálni a legtöbb helyzetben.

Sajnállak téged is és a gyerekedet is, hogy te olyan tudatossági szinten vagy, ahol még elképzelni sem lehet, hogy nem ütjük meg a gyerekünket, nemhogy még meg is tudd állni (ne adj isten átfordítani valami más, tudatos eszközbe)...

22-23-as, jót nevettem rajtatok. Már számítottam rátok. Látom a szövegértés sem megy. Egyetlen dolgot ragadtatok ki az egész mondanivalómból.

"Vagy rengeteget jártak önismeretbe és terápiába."

Hát, azért ahhoz, hogy valaki emiatt terápiára járjon, jó párszor agyba-főbe verhettek a szüleid, itt ilyenről szó sem volt.

Nevelj egy vagy kettő autista vagy adhd-s gyereket, meglátom, hogy hová tűnne a legendás nagy türelmed...

24: megkeseredett vagy az érződik az írásodból, ez érthető mert biztos nehéz, de egy nem neurotipikus gyerek nevelése más eszközöket igényel, mint egy neurotipikus gyereké - bár ott sem látom létjogosultságát a verésnek. Te viszont arról beszéltél, hogy senkit nem láttál, aki soha nem verte még meg a gyerekét. Ebben benne van, hogy se neurotipikus, se nem-neurotipikus gyerek nevelésénél nem láttál ilyet a környezetedben.

Nem türelmes vagyok, hanem tudatos. A kettő nem ugyanaz.

Az ember nem csak azért járhat terápiába, mert agyba főbe verték. Szánalmas, ahogy személyeskedsz...

Soha ne üsd meg. Az ilyen játékos ütést, amit te csinálsz, nem vesz komolyan, csak játék, később esetleg felfogja, hogy megalázó. Ha erővel ütöd meg, az ugye bántalmazás, ráadásul sérül a kapcsolatotok.

Tanácsok:

Ne váltogasd a módszereket, csak bizonytalan légkört szül. Tudom, ki kell próbálni párat, de inkább alakíts ki egy stratégiát.

Hagyj elég időt, ha időre mentek. Időben szólj, hogy el kell kezdeni öltözni. Szépen, de határozottan beszélj vele. Ne kérd, közöld.

Ha elszalad, nevet, hogy úgysem kapsz el, maradj komoly, mondd, hogy nem akarod elkapni, ez nem játék.

Nekem az vált be, hogy azt mondtam neki, amíg nem csinálja pl öltözést, kézmosást, stb, addig "nincs anya". Nem figyelek rá (persze kárt ne tegyen magában), nem válaszolok, nem játszom vele. A figyelemhiány elbizonytalanítja. Amint ő válaszkésszé válik, én is. Hamar megtanulta, hogy figyelem, játék, mese akkor van, ha az alapvető, fontos dolgokban együttműködik. A másik nagyon fontos, hogy amikor együttműködik, dicsérd meg. Nem eltúlozva, hiszen ez az elvárt viselkedés, de érezze, hogy az együttműködésre megkapja a figyelmet.

Na ezért nem jó izlet a gyerek vállalás

Nekem nem hianyziknaz életemből a dackorszak